Ni No Kuni: Wrath of the White Witch [hozzászólások]

Őszintén megmondom, én valamiért ki nem állhatom az animét. Csak hírből tudom, ki az a Songoku, és soha semmilyen manga stílusú képregényt, filmet, játékot nem néztem, vettem, gyűjtöttem, vagy próbáltam. A sokak által istenített jrpg-k közül egyet sem próbáltam ki soha, a FF-t sem ismerem. Egyszóval én vagyok a "nagyon japán" stílusú cuccok (kivéve túlélő/horror és bizonyos verekedős alkotások) egyik legelkötelezettebb antihíve. Legalábbis eddig így volt, illetve még mindig kerülöm az ilyesmit, de azért most már másként vélekedek ezekről a dolgokról. Ennek pedig a The Legend of Zelda sorozat, és a Ni No Kuni az okai. Nagy vakaródzást követően beruháztam az utóbbira (is), és nagyon nem bántam meg. A képi világa nekem bejön, pedig abszolút anime, és megfelelő arányban van benne ötvözve a kézzel rajzolt, és a computerrel generált képi világ. A sztori is rendben van, még ha a szereplők között minden olyan elem meg is található, amitől eddig a hideg rázott (kis pikachu szerű izék, stb.), és a harcrendszer is jó (sőt, kifejezetten ötletes dolgok vannak benne a familiáriusokkal az élen). Ami viszont a legeslegjobb benne, az a brutálisan jó zeneanyag. Na, az mindent visz, és elvarázsol. Olyan az egész, mintha egy rajzfilmsorozatot játszhatnánk végig (a játék hossza is passzol ehhez, ahogy olvasom sok helyütt). Mondjuk a nagyon durván elnyújtott tanuló rész, és a borzalmasan szájbarágós sztori mesélés nekem kicsit már sok, de mindentől függetlenül nekem kifejezetten tetszik ez a játék, és kicsit másként vélekedek már a révén a stílusról. A Zelda játékok pedig új etalont jelentenek a számomra, nagyon sok téren!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/