StarCraft 2

Ja, még erre szeretnék reagálni:

"Ezzel szemben a WoL-ban Raynor 30 fős zsoldoshadserege elegendő volt a status quo teljes megváltoztatására és Kerrigan hatalmának teljes megtörésére. Amit korábban a teljes emberi és Protoss faj karöltve nem tudott véghezvinni, most egy űrhajónyi legénység megcsinálta. Komolytalan."

Igen, ez így valóban elég furcsa. Még ha lehet is szépíteni, finomítani a dolgon, hogy Valerian vitte magával a terran birodalom fél hadseregét; meg ott volt velük az artifact, aminek az energiakitöréseit rendszeres időközönként fel tudták használni a támadó zergek ellen; meg hogy nem irtottak ki minden zerget, ez még bőven a HotS-ig sem sikerült Warfieldnek, csak Kerrigant rabolták el egy alkalmas pillanatban. De tény, hogy ugyanennek a rajnak a töredékével (hiszen az egységek nagy része a bolygón maradt, és csak az űrplatformon ragadtakat használhatta) Kerrigan a Brood War utolsó kampányában könnyedén visszaverte az egyesített UED–Domínium–protoss seregeket.

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy az ilyen fajta csúsztatások már az SC1-ben is jelen voltak több helyen. Az egyik legszebb példa talán az eredeti protoss kampány, ami alapból úgy indul, hogy az Overmind bevette Aiurt, kiirtotta a protossok nagy részét, csak elvétve akad néhány ellenálló csoport, és azok is folyamatosan sírnak, hogy mennyire nincs esélyük a zergek ellen; ezek után ráadásul a kampány nagy részében, konkrétan egészen az utolsó előtti küldetésig egymás ellen harcolnak, egymást gyengítik tovább; aztán az utolsó két pályán egy teljességgel indokolatlannak tűnő fordulattal mégis megtáltosodnak, és koncentrált támadással levágják az Overmindot meg a cerebrate-jeit... Kerrigan a Brood War végére ki is figurázza ezt az SC során tulajdonképpen végig megfigyelhető jelenséget azzal, amikor a sokadik megalázó vereség után is visszatérő Mengsket úgy fogadja, hogy "kifosztotta a szeméttárolókat", vagy honnan kukázott össze egy újabb harcképes flottát ilyen rövid idő alatt.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Az a baj az SC2-vel, hogy bár nagyon bírom Raynort és Kerrigant is, az egész játék kizárólag róluk szól és nyoma nincs annak a monumentalitásnak, ami az egész SC1-et folyamatosan átszőtte. Nem éreztem sehol, hogy akkora lenne a tét, vagy hogy most egy egész faj sorsásról lenne szó. Nah jó, a már említett Protoss minikampányt leszámítva, ami azért bíztató tény, hiszen az utolsó felvonást vetítette előre, ahol talán ismét kapunk a régi SC-feelingből.

Emlékszem, a SC1-ben pl. már a Terran kampány önmagában mennyire szerteágazó volt. Egyszerre kellett irányítani a domínium és a lázadók oldalát, sokszor egyik küldetésről a másikra váltva közöttük, majd hirtelen Mengsk által létrejött egy harmadik oldal, s a vicces, hogy Raynorral mindhárom Terran frakció részeként kellett harcolnunk (kezdte ugye domínium katonaként, majd parancsmegtagadás miatt a lázadókhoz került Mengsk mellé, de miután Mengsk feláldozta Kerrigant, már ellene kellett nyomulnunk Raynorral az utolsó pályán). Mindezt a Brood War még fokozta, hogy megjelent a UED, szintén egy új Terran frakcióként, akinek az időközben császárrá lett Mengsk is egyaránt ellensége volt, de Raynor sem az ő oldalukon állt. És ez csak a Terran belviszály, a Zerg és Protoss szálak még 2-szer ennyi bonyodalmat hozzáadtak a sztorihoz és csavarták ide-oda a történetet.
Ezeknek a SC2-ben nyoma sincs, kaptunk egy kőegyszerű Terran kampányt, Raynor zsoldosaival és ennyi. Hozzáteszem, a küldetések ugyanakkor nagyon jók voltak: lávaemelkedős pálya, szupernova, stb., önmagukban rohadt nagy ötletek, csak sajnos nem álltak össze egy egésszé. Különálló epizódküldetéseket kaptunk, a végjátékot és a már sokat emlegetett Protoss minikampányt leszámítva.

Az sem tetszett még az SC2 történetében, hogy gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a Brood War végén kialakult állapotokat. Kerrigan megsemmisítő vereséget mért a UED-re, Mengsk-re és a Protossokra egyaránt, utóbbiakat még szét is alázta vezéregyéniségeik (Fenix, Razagal) bábuként rángatásával. Az oszd meg és uralkodj elvet tökélyre fejlesztve az egész galaxis királynőjévé vált, az emberek és a Protossok helyzete pedig kilátástalan lett.
Ezzel szemben a WoL-ban Raynor 30 fős zsoldoshadserege elegendő volt a status quo teljes megváltoztatására és Kerrigan hatalmának teljes megtörésére. Amit korábban a teljes emberi és Protoss faj karöltve nem tudott véghezvinni, most egy űrhajónyi legénység megcsinálta. Komolytalan.

Az indok, amit írsz, részben megmagyarázza a fentieket, ugyanakkor ha már a sztorit beáldozták a linearitás lazításának érdekében, sajnálatos, hogy a játékos általi döntésekkel végül semmit nem kezdett a Blizzard. [INNENTŐL HotS SPOILER]: Pl. megválaszthattuk, hogy hibrid lab lerombolása vagy Raynor megkeresése legyen-e előbb. A történet igazából adta a sorrendet és így is lett minden kialakítva. Az említett Narud vs. Kerrigan összecsapás Raynor kiszabadítása után feleannyira nem lett volna meghökkentő, hiszen ez esetben azonnal egyértelmű lett volna, hogy Raynor nem lehet ott. Aztán hiába kaptam meg a legénységbe Stukovot, a Raynor kiszabadítós pályák alatt teljes csendbe burkolózott, így szerepe ugyanannyi volt, mintha a Raynor-os vonalat csináltam volna előbb és ott se lett volna az űrhajón, szóval semmi. Pedig vártam volna tőle plusz infokat, a történet menetének piciny megváltozását, de semmi ilyesmi nem történt. Már csak a finálé van hátra, s félek, hogy itt is kőegyszerű lesz minden és az lesz a vége, amit várunk (Kerrigan bosszúja beteljesedik, Mengsk pedig meghal).

Húú, jó sokat sikerült írnom, szóval sorry a többiektől.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Sajnos teljesen igazad van. Az SC2 sztorija meg sem közelíti az SC1-ét. Mondjuk ebben közrejátszik az is szerintem, hogy az SC2-ben közel 30 egymást követő küldetés van egy faj bemutatására, az SC1 meg 8-10 küldetésenként vált fajt és nézőpontot, így sokkal tempósabban, feszesebben tud haladni végig. Ezzel szemben a WoL gyakorlatilag arról szól, hogy a harmadik artifactdarab után ugyanúgy el kell menni a negyedikért is, és a játék vége felé van csak néhány pálya, ami igazából a klasszikus értelemben történetnek nevezhető. A másik ok, amiért nem is lehetett volna nagyon összefüggő történetet csinálni az SC2-ben, pedig az, hogy a küldetések sorrendje szabadon választható. Emiatt nyilván a kampány közepén nem lehet hivatkozni az előző pályákon történtek nagy részére, a küldetések pedig egymástól függetlenül lógnak a levegőben.

Szóval én úgy gondolom, hogy az SC2 történetének hiányossága jelentős részben a technikai feltételekben keresendő. Ugyanakkor mégsem írnám teljesen csak azok rovására. A történet maga is túlságosan kiszámítható. A WoL-ban körülbelül a közepétől már lehet tudni, mire megy ki a játék, a HotS-ban meg gyakorlatilag az intro videótól... Ha végignézzük módszeresen az SC1 hat epizódját, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a hatból öt esetében lényegében az utolsó küldetésekig vagy konkrétan a legutolsó küldetésig nem lehetett tudni, hogyan fog végződni. Az egyetlen kivétel a Brood War protoss kampánya, amit én már akkoriban, tehát jóval az SC2 megjelenése előtt is úgy éreztem, hogy kicsit kilóg a sorból. És valóban, ez az, ami leginkább hasonlít az új SC2-re: az első küldetés eligazításában elhangzik, mi a cél; utána szép komótosan gyűjtögetjük a kristályokat; majd az utolsó pályán fogjuk, és összerakjuk őket. Persze még ez is sokkal izgalmasabb, hiszen 8 küldetésbe van sűrítve, és van benne két kellemes fordulat.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A WoL-nak nagyon sztorija sem volt, csak ilyen zsoldosos portyázás Raynorral... Mondjuk a Protoss mini-kampány jól sikerült, de a Terran része tényleg nem volt történetnek nevezhető a Brood War monumentális sztorijához képest. A HotS megint csak arról szól, hogyan erősödik meg Kerrigan és mikétn egyesíti a zergeket, hogy bosszút állhasson Mengsken. Bár a Xel Naga szál itt is jó volt, a Zerus bolygó meg poén, csipetnyi Warcraft 3 + RPG.

Amúgy hy esetleg kimaradt volna és még be tudod szerezni, ajánlom az SC és a Brood War újrajátszása után a HunCraftot. Zseniális magyar küldetéslemez, a Brood War sztoriját folytatta, átvezető videokkal, új egységekkel és brutálisan jól megszerkesztett sztorival (mondjuk egy baromságnak nevezhető fordulat volt benne, de ha azt nem vesszük, tényleg profi munka). Mondjuk kegyetlen nehéz is volt.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Szerintem a WOL és HOTS sztorija együttesen is két-három mondatban összefoglalható, fájóan kiszámítható és egyszerű az 1-es rész eposzához képest.
A sztorin tényleg kár volt 10+3 évet dolgozni ha ennyi tellett a sok verítékből.

Persze technikailag szinte tökéletes a játék, a multi is, ebben látszik a sok munka.

Öreg vagyok ehhez a sok játékhoz, abba kéne hagyni

Érdekes, nekem meg pont nem tetszett az az átvezető... Valahogy túl kiszámítható az egész: Kerrigannel ellentétben én abszolút nem lepődtem meg, amikor Narud Raynorként tűnt fel a színen, hiszen már régóta tudtuk róla, hogy alakváltó. Kerrigan túl hülye, hogy egyedül megy be harcolni egy ilyen veszélyes fazonhoz. Mondjuk ez korábban is jellemző volt rá, és még itt is lesz rá példa. Narud pedig túl gyenge szerintem, még így is, hogy sikerült megsebesítenie Kerrigant. Én legalábbis ennél többet vártam volna tőle azok után, amit hallottunk róla, hogy egy mindenható istennek a szolgája.

Ráadásul a fentiektől függetlenül én azért is roppant csalódott vagyok, mert Narud végül úgy halt meg, hogy nem történt semmi visszautalás a Brood Warra. Pedig ők ketten együtt bandáztak végig egy egész kampányt, Kerrigan mégse vetette a szemére, hogy átverte, kihasználta, vagy valami. Igazából még csak az se derült ki egyértelműen, hogy Duran és Narud között mi a kapcsolat, valóban egy személyről van-e szó. Oké, minden jel erre mutat, de hivatalosan mindmáig nem került megerősítésre sem a játékban, sem a Blizzard játékon kívüli nyilatkozataiban.

Végig lehet nézni a két szócikket, ahol tényleg minden információt összegyűjtöttek róluk: Samir Duran, Emil Narud.

És érdekes módon nem is Narud az egyetlen ilyen karakter, aki csak úgy lebeg a levegőben. Például Izsháról írtam még én is valahol lejjebb, hogy olvastam a háttértörténetét, és milyen szomorú, mert hogy ő eredetileg ember volt, akit Kerrigan fertőzött meg, és alakított át ilyenné. Nos, ezt megint csak teljes egészében kiszedték a végleges játékból. Nem értem, miért. Szerintem sokkal zavaróbb így, hogy egy alapvető karakter a kampányban, aki ott van végig velünk, mégse tudunk meg róla semmit.

"Izsha's original background had her as an adjutant, from an era where they were cybernetic rather than synthetic. Her organic components allowed her to be infested by the zerg. By BlizzCon 2011, her backstory had been altered, instead portraying her as a former Amanda Haley. However, her (supposed) former life as Haley is never mentioned in the campaign."

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Kis kihagyás után a napokban volt időm folytatni a kampányt. A Kerrigan vs. Narud összecsapás minden idők egyik leglátványosabb és legizgalmasabb Blizzard videoja volt! Nem sokszor nézek meg többször egy bejátszást, de ez kiérdemelte. ^^

Ellenben kissé szemétségnek tartom, hogy a Mutalisk Evolution-ön a Brood Lord és a Viper között kellett választani.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"