Assassin's Creed: Syndicate

Úgy tűnik, hogy a Ubisoftnak az Ezio-trilógiát követően csak a páratlan évek jönnek be:
2012 AC3 - vannak jó újításai, de az egész szürke
2013 AC:BF - az AC3-at továbbfejlesztve létrehoznak egy rendkívül szórakoztató gyöngyszemet (még ha a klasszikus assassin témakört épp csak messziről szagolgatja is)
2014 AC:U - ismét visszatérnek az egy gigászi helyszín témához, a város hatalmas, mozgalmas, a Nostradamus rejtélyekkel visszahoztak valamennyit a misztikumból, csak az egész egysíkú, ismételten gyengék a karakterek, és a történet sem nagy eresztés
2015: AC:S - és akkor a Unity, mint prototípus hibáit kijavítva ismét összedobtak egy szerethető játékot

Nagyon szkeptikus voltam a Syndicate-tel szemben, de végre megint azt érzem, hogy van lelke a játéknak. A szerencsétlen vérszegény Párizzsal szemben London lebilincselő, változatos, színes*, a második ipari forradalom hajnala jó témaválasztás volt, mert keményen steampunk hangulatot ad a játéknak, a testvérek kedvelhetőek, a köztük való váltogatás teljesen jól van megoldva. Továbbá könnyed, nem veszi halálosan komolyan magát (rátok nézek, AC3 és Unity). Az egyetlen panaszom az, hogy a templar-assassin témakör itt is kezd úgy elsikkadni, mint a BF-ben, nincsenek erős antagonisták, és az AC cím gyakorlatilag csak egy keretet ad ahhoz, hogy végig lehessen kötéltáncolni egész Londont.

* És van olyan, amikor csak kiülök a mozgó vonat tetejére, és nézegetem a várost.