pb69: ha lesz időm a közeljövőben újra kitolom a 3. részt, jobban odafigyelve már az apróságokra is A minijátékok hiánya nekem is fájó. Az Rpg elemeinél én mindig inkább a párbeszéd részre összpontosítok, ezért itt is erre mondtam, hogy igencsak megvágták, eléggé irányított lett, ez nagy hiba tényleg. Igen és jó hogy mondod, az hogy a 2. részben megismert új csapattagokat ennyire kiírták a sztoriból, mint aktív partnereket az egyik legkiakasztóbb lépés volt sztem is.
Románcról még egy kicsit:
---Ashley az elsőben igen ígéretesnek tűnt, és az, hogy konkrétan ignorálták a többiben – csakhogy ne kelljen már vele is foglalkozniuk- igen számító dolog volt az alkotók részéről. Teljesen szándékosan próbálták unszimpatikussá tenni, bár ha belegondolunk, Ash taszító jellegű viselkedése valahol érthető (erről majd később).
---Mirandával kapcsolatban nekem mindig volt egy olyan érzésem, hogy Shepardot csak egyfajta trófeának akarta megszerezni, hogy legyezgesse vele a hiúságát (hiszen mindig féltékeny volt a „tökéletes emberpéldányra” ugye). Ráadásul állandóan csak magáról beszélt, nekünk meg az volt a dolgunk, hogy bizonygassuk mennyire tökéletes csak azért is…
A Destroy-os befejezésről szívesen elolvasnám a véleményed.
Creativ3Form: örülök hogy tetszett, mégha hosszú volt is
Ashley folytatva: szóval az hogy ilyen durcásan nyomta ebben a részben valahol tényleg érthető. Egyrészt keményvonalas katonacsaládból származott, a Szövetségben szolgált (ami eleve idegenellenes közeg sztem) és mindig bizonyítani akart, ugye az apja megbélyegzése miatt. Erre mi történt--- a férfi ( a tökéletes katona eszményképe) akire felnézett, beleszeretett „átállt” a Cerberushoz. Na bumm. Utána meg rá kellett jönnie, hogy Shepnek ebben is igaza volt. Itt újra csalódott saját magában inkább, hogy megint csak képtelen volt egy helyzetet jól felmérni.
A dolgok mögé nézve én ezért tatom őt még Talinál is sérülékenyebb karakternek, neki tényleg kellett volna Shep mint támasz ( + persze nincs kétségem a felől sem, hogy tényleg szerette őt). A kezdeti rasszizmusa az említett Szövetséges szolgálati közeg miatt sztem érthető, de ebben is fejlődőképesnek bizonyult. A 2. részben pl nem kis részt ezért is ítéli el Shepardot a Cerberus miatt. Egyébként reálisan nézve ő lehetett volna Liara igazi vetélytársa végig, más kérdés hogy erre nem adtak neki teret, mert akkor az íróknak kicsit jobban kellett volna törniük a fejüket és manőverezni kettejük között.
Akkor a befejezésekről még egy „kicsit”
Abban pb69-el értek egyet, hogy maga a lezárás túl van értékelve. Mármint, sztem eleve az a baj, hogy sokan ahhoz viszonyítják minden - a 3 rész alatt-meghozott döntésünk, holott tényleg csak nagy vonalakban kell kapcsolódniuk a végéhez ( ez sztem teljesült is nagyjából). Igazából minden döntésünknek lett következménye és lezárása is, több pedig lépcsőzetesen épült egymásra és úgy is kapott véget. Vegyük pl a getheket, ugye a 2. részben eleve jött Legio, akire te hatottál azzal is hogy az eretnek hajóval mit tettél, általa később pedig meghatároztad az egész faj sorsát. Ami pedig a legvégső Destroy és Synthesis endingél okot adott neked a hezitálásra… Ejj túl sok lesz Lényeg a lényeg, minden döntésnek lett értelme, igazából 2 opció adódott: egyrészt valami vagy lezárult már a 2. részben vagy a 3. rész vége előtt, vagy közvetetten halmozódva megjelent a végső döntésnél, de lényegében kapcsolódott hozzá.
A másik amit Creativ3Form mondott, hogy elég kiábrándító ez a linearitás a Crucible 3 végénél. Ezt én azért nem tartom kiábrándítónak, mert pont a végéhez nagyon illik ez a szimbolikusság. Persze úgy is lehetett volna, hogy különböző akadályokon jutunk el a végekhez attól függően, hogy melyiket választjuk. Viszont nézzük meg mi volt a 3 rész alatt: végigküzdötted magad az ellenen aztán hoztál egy döntést ami általában vagy paragon vagy renegade vonalhoz állt közelebb. Itt ez pont fordítva van, amivel nincs is semmi baj, hiszen küzdöttünk már eleget magában a 3. részben is. Itt az egésznek ezzel a szimbolikus megjelenítéssel és lineáris átláthatósággal inkább egyfajta súlyt akartak adni szerintem.
---Control ending: szerencsétlen Shepardot nem rágták meg és köpték vissza elégszer, hogy tovább akarod dolgoztatni Ráadásul egymagában örökös recskázásra kényszerítenéd, amíg világ a világ
--- Synthesis ending: Amúgy megértem az aggályaidat ezzel kapcsolatban, ezen én is gondolkoztam, korábban ezért írtam, hogy a részletek kissé homályosak. Viszont kialakítottam magamban egy elképzelést és így ezt találtam a legjobbnak: (az eddig leírtakon túl)--- az hogy DNS szinten egyforma lett minden faj szerintem csak a faji gyengeségeket tüntette el ( pl.: a kvárik levehették a maskarát), de mondjuk, az egyes fajok nemcsak abban különböznek egymástól, hogy máshogy néznek ki. Nézve egy kissé fura példát: Vetítsük ki a Földi képet erre a galaxisra. Igaz hogy egyazon fajhoz tartozik az ember, de az egyes országok (itt fajok) azontúl hogy bőrszínben és nyelvben eltérnek egymástól, emellett nagyon különböző a KULTÚRA is. Szerintem ez áll a Synthesis endingre is, legalábbis ezt gondolom.
További aggályok: örökéletű meg nem lett senki ezért beszélünk fúzióról (maximum a betegségekre lettek immunisak, vagy megszűntek a mutációk pl.: Ardat-Yakshi).
Mondom a Destroy ending nálam sok dolog miatt aggályos hosszú távon is:
--iszonyat sok időnek kellene eltelnie, hogy kiheverje mindenki a háborús veszteségeket
-- hiába pusztultak el a gethek, később valaki úgyis legyártja az újabb szintetikusokat, aztán bejön a Reaperek számítása.
--meg ott vannak a kroganok is: ha Mordin beáldozta magát vajon mennyi időbe telne, míg elfelejtik a nagy barátságot és lerohanják a galaxist.
-- de a legfőbb aggályom, hogy semmi se változna: a Reaperek előtt/nélkül is eléggé forrongó háborús volt a helyzet. Az embereket mindenki rühellte (persze viszont is), a kroganok a szalárikat (de igazából szintén mindenkit ki akartak lapítani), sokan szenvedtek elnyomás alatt, ráadásul a kvárik (hiába az új bolygójuk) a technológia és hajóik nélkül hétszentség hogy igazából kipusztultak volna (bármit állít is az EC).
Ezek ellenére hangsúlyozom, hogy lehetett volna jobb is a 3. rész. De azért valljuk be kár kukázni az egész trilógiát a vége miatt, adott nekünk jó pár szép percet.
Komolyan utólag is elnézést a szemkifolyásért
