Mass Effect 3 befejezés - SPOILER!

Egyébként egyetértek azzal, hogy a Synthesis egy olyan ismeretlen út, ami lehet, hogy akár jó irányba is vezethet. De valójában elképzelni is nehéz, hisz olyan feltételrendszert kínál, ami az emberi elmének meglehetősen idegen. Mi a különbözőséghez és az ellentétekhez vagyunk szokva, az ezekkel járó izgalmakkal, örömökkel, gyűlölettel, véres harcokkal, a más csoportok kiutálására, lenézésére, kiirtására irányuló ösztönökkel együtt.

Tényleg nem kötözködésnek, de végigolvastad az előző 2 írásomat? Csak mert szerintem néhány dologban ugyanaz a véleményünk, tehát kár bizonygatni. Viszont a Destroy endinggel kapcsolatban is megkaptad igazából a választ, illetve szerintem több ellentmondás van a mellette érvelésedben.
Amiben ugyanaz:
---Ashley: abban egyetértünk, hogy szerethető és fejlődni képes karakter lenne. Itt lényegében ugyanazt írtuk, hogy elítéli a Cerberust, tehát nem is vártam el hogy a 2-ben ott helyben a nyakunkba ugrik és velünk jön, DE azért azt el tudtam volna képzelni hogy mondjuk a játék későbbi szakaszában összefutunk vele a Citadelben, vagy egyéb szösszenet. Ennyi jelenét elég is lett volna a 2-ben. DE amire én is fókuszáltam az a 3. rész, tulajdonképpen ez ölte meg az egészet. Volt ott egy-két pillanata, sőt azt hogy kispadra tették sem lett volna baj, ha nem olyan későn csatlakozott volna újra be. Aztán a kegyelemdöfés hogy igen kevés párbeszédre kárhoztatták, meg a piálása (?!)…Szóval ő egy értékes, de a 3-ban elszúrt karakter, amolyan félig kibontott aztán visszacsomagolt..Nagy kár érte.
--- Miranda, persze hogy „megnyílik” úgy ahogy, de az is csak azért mert Shepardot tartja magával egy szintűnek ( és nem szerelemből, ezt egyszer se mondja asszem). Engem az se hatott meg, hogy emberibbnek mutatja így magát, mert –mint mondtam- legyezgetnünk kell cserébe az egóját. Az hogy a végén segít nekünk se túl meggyőző, mert igazából a Cerberus a húgával zsarolja…. ezért akadt ki. De persze ha valakinek ő szimpatikus, azt is elfogadom

Na végre rátérek a végekre és hogy hol voltak az ellentmondásaid:
---Control: ez egyikünk szerint se bejövős igazán. Viszont én még kiegészíteném azzal, amit korábban írtam, hogy Sheparddel szúrnánk ki. Mert később biztos hogy olyan döntés elé kerülne amiben egyik vagy másik felet meg kellene „reguláznia”, viszont mi alapján. .. Hiába kapta meg a Reaperek-Catalyst tudását mégiscsak részben ember maradt. Meg idővel, ahogy mindenki akit ismert elhullik körülötte, sztem az épelméjűsége se lenne garantált, legalábbis nálam így lenne.

-- Synthesis: ezt korábban már kifejtettem, de még akkor néhány szó ( rácáfolva az érvelésed néhány pontjára).:
--- „Shep lenne az, aki a galaxis összes lakója nevében dönt”--- miért a többi esetben nem ő? A vörösnél milliárdok halnának meg, később meg ki tudja még mennyi, a Controlnál meg már vázoltam a helyzetet.

--- „mindenki egyforma lesz, közös tudattal, motivációkkal és célokkal” --- erről szó sem volt. De ezt is leírtam korábban. Igazából Shepard a minta, és ő se egy két lábon járó mikrobi, Usb csatlakozóval a hátsójában Meg mivel fúzióról van szó, sztem a kaptártudatos felvetés hülyeség, mindenki megmarad egyedi személyiségnek ahogy Shep is (itt a Sarenes párhuzamot vonók bakija) , itt nem lesz kollektíva, csak a testi-képességbeli különbségek csökkennek minimumra.

--- Destroy: Itt vártam, hogy valahogy sikerül megingatnod abban a hitemben, hogy van bármi értelme, de nem sikerült.
---A legnagyobb érved mellette hogy a legkevesebb áldozatot/bajt ez okozza, és a legkevésbé törékeny-- viszont sztem (már meg ne haragudj) de ez a legkevésbé igaz. Már leírtam, szóval most tényleg nem részletezném annyira a Destroy következményeit, de mégis néhány szót:
A sugár bizony minden rendszert „kisüt” (ezt mondják is)legyen az MI, VI, vagy egy nyavalyás számítógép, nemhiába zuhan le (szerencséjére egy bolygóra) a Normandia. Mondom ezért purcanna ki mindenki a hajókon és pont ezért furcsa hogy Hackett életben marad. Relék híján ráadásul elszigetelődnének az egyes rendszerek, de még a bolygók is egy jó ideig. Eztán meg minden kezdődne előröl, és esélyes, hogy a gyorsan szaporodó kroganok nyomnának le mindenkit.

Azt meg láthattuk, hogy nem, nem tanulnak a korábbi hibáikból.
---„Nyilván fennáll a veszélye annak, hogy aztán megint pusztító háborúk törnek ki”--- de pont ezért utasítottad el részben a synthesis-t is. Itt meg hótziher hogy a meggyengült fajok valamelyike elkezdenék, ha mást nem a nyersanyagok miatt.

Pont azért jobb még a Synthesis (aztán tényleg abbahagyom, mert ott megkapják számtalan civilizáció tudását, emlékeit, hogy milyen hibákat követtek el és ők mit ne tegyenek. Mert miért is szokott kitörni háború: nyersanyag, tudás/technológia-béli különbség, vagy akár fizikális felsőbbrendűség. De ezzel ezek megszűnnek, egyszerűen ez az opció a legkevésbé rizikós. Ha mindenki ugyanolyan fejlett technológiával bír, tehát ugyanolyan erős mi oka lenne háborút kezdeni valakinek is, ha mást nem a kölcsönös félelem miatt (amcsi-orosz viszony).

+ ha meg túl emelkedett akarok lenni akkor azt is mondanám, hogy a synthesis a legkevésbé ismert út( ami az erőssége is), hisz eleve akkor kapjuk meg ha mindenki egyetért, szövetség blabla, és eljutunk addig a „fejlettségi szintig” hogy képesek vagyunk túllépni a megszokott korlátainkon (pusztíts, uralkodj), és rálépni egy teljesen új útra.
Most már tényleg kifogytam, mindent leírtam 

Az túlzás, hogy Ash-t ignorálták volna a 2-3-ban, egyszerűen ő pont olyan, hogy sehogy nem illett a 2-nél a képbe. Ő generációkra visszamenőleg a Szövetséget szolgálja és hisz bennük, a Cerberus-t pedig elvből gyűlöli. Hiába Shep, Ash karakterének kiherélése lett volna, ha csatlakozik vagy nem "hisztizik". Nála nem volt járható út, ami Garrus vagy Tali esetében, hogy a személyünk önmagában meggyőzi őt az út helyességéről.
A 3-ban meg jól tér vissza már a játék elején, magasabb beosztásban van a Szövetségnél. A Marson a Liara-val való csipkelődései zseniálisak. A sérülése és kórházba kerülése pedig szerintem jó húzás, hisz a 2-beli eltávolodás után ez újra megadja az érdemi lehetőséget arra, hogy kifejezzük egymásnak a másik fontosságát.
Az Udina-val kapcsolatos dolgok és a Fantom pozíció pedig szintén remekül működtek. Aztán a húgával is jó a mellékszál, mondom nekem a csókjelenetig bezárólag minden klappolt, még meg is lepődtem mennyire jól oldották meg az egészet. Nem tudom, hogy mi a tosz történhetett utána, de az már tényleg nagy csalódás volt.

Miranda-nál nem tudom hogyan csavartad a beszélgetéseket, de nálam pont nem az volt a téma, hogy mennyire tökéletes lenne, hanem idővel pont a sebezhetősége és az embersége. Ugyan nem románcoltam, de így is sikerült megtörnöm azt a kezdeti ridegségét és arroganciáját. A 2 végén vittem a finisre és lazán elárulta TIM-t, a 3-ban szintén sokat segített, a Fellegvár DLC-ben pedig jókat lehetett dumálni vele.

A trilógia végével kapcsolatban a készítők már jó előre megásták a saját sírjukat. Egyszerűen túl nagyot vállaltak. Nem elég, hogy az egész galaxis sorsát a kezünkbe adták, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy a reaper-eket csak valami semmiből előrángatott csodával lehet megállítani, mert amúgy akkora túlerőben vannak.
Erre jött a felelőtlen ígéretük a korábbi döntések súlyáról, amit sokan ráadásul úgy értettek, hogy majd az is számítani fog, hogy melyik kézzel húztuk fel a sliccet, amikor először dobtunk sárgát a Normandy-n. Hozzám nem jutottak el a BW ígéretei, így nem is voltak irreális elvárásaim, nem is csalódtam akkorát.

A befejezésekről:
A "fuck off" opcióról nem is beszélnék, mert nekem sose volt alternatíva. A Control se, erre két fő okom van.
Az egyik az, hogy korábban már Saren és TIM is megpróbálkozott a reaper-ek irányításával. Mindketten jó úton jártak, azt hitték, hogy ők dominálnak, majd kiderült, hogy valójában már sulykolták őket és csak szolgák. Mindezt úgy, hogy ők még csak rá se eszméltek, vagy ha igen, akkor már későn. Semmi garanciát nem láttam arra, hogy Shepard tényleg uralni tudja a reaper-eket, pláne az idők végezetéig. Főképp úgy, hogy a 3 szinte végig arról (is) szól, hogy már sulykolták.
A másik pedig az, hogy még ha képes is Shep a végtelenségig irányítani a reaper-eket, akkor is egyfajta istenség szintjére emelné magát. A reaper-ek erejét ismerve ő lenne a világ ura, ami nekem nagyon nem fekszik. Akkor se, ha soha nem gurul el a gyógyszere és él vissza ezzel az irdatlan hatalommal.

A szintézis meg nekem a tipikus mézesmadzag, a nagy csoda, ami egycsapásra megoldja a világ összes gondját és elhozza az áldott békét. Szerintem ez egyszerűen bullshit, túl szép, hogy igaz legyen. Ráadásul egy személyben Shep lenne az, aki a galaxis összes lakója nevében eldönti, hogy olvasszák csak egybe mindenki DNS-ét és identitását, aztán süssenek belőle valami remélhetőleg finomat. Nekem ez nem fér bele erkölcsileg.
Ha mindenki egyforma lesz, közös tudattal, motivációkkal és célokkal, akkor szerintem elvész az élet értelme. Lesz egy rakat ugyanolyan entitás, akik egymás közt nem tesznek különbséget és csak úgy tengenek-lengenek a nagyvilágban. Semmi egyediség, semmi érdekesség, hosszútávon semmi motivációt nem látok a fejlődésre. Meg azért nekem csak bevillantak a reaper-ek által összedolgozott különféle teremtmények (husk-ok és társai) és nehezen tudok elvonatkoztatni a párhuzamtól, hiába zölden világítanak és nem kéken. Arról nem is beszélve, hogy elég lehetetlen elképzelés.
Sokkal valószínűbb, hogy valamilyen szinten megmaradnak az egyéniségek, ezáltal a különbségek. Ha viszont vannak eltérések (még ha sokkal kisebbek is, mint eredetileg), akkor elkerülhetetlenek az érdekütközések, az ellentétek. Ha nem mindenki ugyanazt akarja, nem mindenki egyforma, akkor mi garantálja, hogy nem lesz háború vagy keményebb konfliktusok? Az emberek (A ME sokszínűségéhez viszonyítva) már csak eléggé egyformák, mégis tele van háborúval és pusztítással a történelmünk. Nem látom garantáltnak, hogy az organikus-szintetikus masszából gyúrt, már ilyen téren hasonlóbb egyedek, csoportok nem fognak ugyanúgy egymásnak esni és bajt kavarni.

Szerintem a Destroy befejezés az, ami a legkevésbé borítja fel a természet rendjét és a legkevesebb következményt erőltet a világra. Már ha a ciklust nem tekintjük a természet rendjének, hanem egy mesterségesen teremtett ballépésnek tartjuk, ami valószínű, ha már nem adtunk golyót a kisgyereknek.
Vélhetően (a Catalyst jóslata szerint legalábbis) a szintetikusok kipusztulnak, ami nagyon szomorú, de sajnos egy ekkora háborúnak vannak áldozatai. Amúgy meg vannak is kétségeim, hiszen akkor minden számítógép vagy elektronikus eszköz megsemmisül? Vagy hol a határ, miért halnának ki csak az MI-k, de a VI-k már mondjuk nem? Nem tudom, hogy aztán ténylegesen milyen pusztítással járt galaxis szerte a piros sugár, de bízom abban, hogy nem állítja megoldhatatlan feladat elé a galaxis népét és képesek lesznek újjáépíteni a dolgokat.
Nyilván fennáll a veszélye annak, hogy aztán megint pusztító háborúk törnek ki, vagy megint csinálnak egy MI-t, ami aztán elszabadul, de akkor ez van. Ha a fajok nem tanulnak a korábbi hibáikból, akkor megérdemlik a sorsukat. Ráadásul ennek az összes többi befejezésnél is fennáll a lehetősége.
Sok veszteséggel és áldozattal jár a piros befejezés, de még mindig úgy érzem, hogy hosszabb távon ez a legkevésbé veszélyes és törékeny. A zöld út a döntés előtti ismereteink alapján elég homályos, szinte bármit eredményezhet. A kék pedig nagyon törékeny, hisz addig szavatol nyugalmat, amíg Shep az úr, ill. tartani képes az addig képviselt értékrendjét.

Kalapemelés: Creativ3Form és pb69 
pb69: ha lesz időm a közeljövőben újra kitolom a 3. részt, jobban odafigyelve már az apróságokra is  A minijátékok hiánya nekem is fájó. Az Rpg elemeinél én mindig inkább a párbeszéd részre összpontosítok, ezért itt is erre mondtam, hogy igencsak megvágták, eléggé irányított lett, ez nagy hiba tényleg. Igen és jó hogy mondod, az hogy a 2. részben megismert új csapattagokat ennyire kiírták a sztoriból, mint aktív partnereket az egyik legkiakasztóbb lépés volt sztem is.

Románcról még egy kicsit:
---Ashley az elsőben igen ígéretesnek tűnt, és az, hogy konkrétan ignorálták a többiben – csakhogy ne kelljen már vele is foglalkozniuk- igen számító dolog volt az alkotók részéről. Teljesen szándékosan próbálták unszimpatikussá tenni, bár ha belegondolunk, Ash taszító jellegű viselkedése valahol érthető (erről majd később).
---Mirandával kapcsolatban nekem mindig volt egy olyan érzésem, hogy Shepardot csak egyfajta trófeának akarta megszerezni, hogy legyezgesse vele a hiúságát (hiszen mindig féltékeny volt a „tökéletes emberpéldányra” ugye). Ráadásul állandóan csak magáról beszélt, nekünk meg az volt a dolgunk, hogy bizonygassuk mennyire tökéletes csak azért is…
A Destroy-os befejezésről szívesen elolvasnám a véleményed.

Creativ3Form: örülök hogy tetszett, mégha hosszú volt is 
Ashley folytatva: szóval az hogy ilyen durcásan nyomta ebben a részben valahol tényleg érthető. Egyrészt keményvonalas katonacsaládból származott, a Szövetségben szolgált (ami eleve idegenellenes közeg sztem) és mindig bizonyítani akart, ugye az apja megbélyegzése miatt. Erre mi történt--- a férfi ( a tökéletes katona eszményképe) akire felnézett, beleszeretett „átállt” a Cerberushoz. Na bumm. Utána meg rá kellett jönnie, hogy Shepnek ebben is igaza volt. Itt újra csalódott saját magában inkább, hogy megint csak képtelen volt egy helyzetet jól felmérni.
A dolgok mögé nézve én ezért tatom őt még Talinál is sérülékenyebb karakternek, neki tényleg kellett volna Shep mint támasz ( + persze nincs kétségem a felől sem, hogy tényleg szerette őt). A kezdeti rasszizmusa az említett Szövetséges szolgálati közeg miatt sztem érthető, de ebben is fejlődőképesnek bizonyult. A 2. részben pl nem kis részt ezért is ítéli el Shepardot a Cerberus miatt. Egyébként reálisan nézve ő lehetett volna Liara igazi vetélytársa végig, más kérdés hogy erre nem adtak neki teret, mert akkor az íróknak kicsit jobban kellett volna törniük a fejüket és manőverezni kettejük között.

Akkor a befejezésekről még egy „kicsit” 
Abban pb69-el értek egyet, hogy maga a lezárás túl van értékelve. Mármint, sztem eleve az a baj, hogy sokan ahhoz viszonyítják minden - a 3 rész alatt-meghozott döntésünk, holott tényleg csak nagy vonalakban kell kapcsolódniuk a végéhez ( ez sztem teljesült is nagyjából). Igazából minden döntésünknek lett következménye és lezárása is, több pedig lépcsőzetesen épült egymásra és úgy is kapott véget. Vegyük pl a getheket, ugye a 2. részben eleve jött Legio, akire te hatottál azzal is hogy az eretnek hajóval mit tettél, általa később pedig meghatároztad az egész faj sorsát. Ami pedig a legvégső Destroy és Synthesis endingél okot adott neked a hezitálásra… Ejj túl sok lesz  Lényeg a lényeg, minden döntésnek lett értelme, igazából 2 opció adódott: egyrészt valami vagy lezárult már a 2. részben vagy a 3. rész vége előtt, vagy közvetetten halmozódva megjelent a végső döntésnél, de lényegében kapcsolódott hozzá.

A másik amit Creativ3Form mondott, hogy elég kiábrándító ez a linearitás a Crucible 3 végénél. Ezt én azért nem tartom kiábrándítónak, mert pont a végéhez nagyon illik ez a szimbolikusság. Persze úgy is lehetett volna, hogy különböző akadályokon jutunk el a végekhez attól függően, hogy melyiket választjuk. Viszont nézzük meg mi volt a 3 rész alatt: végigküzdötted magad az ellenen aztán hoztál egy döntést ami általában vagy paragon vagy renegade vonalhoz állt közelebb. Itt ez pont fordítva van, amivel nincs is semmi baj, hiszen küzdöttünk már eleget magában a 3. részben is. Itt az egésznek ezzel a szimbolikus megjelenítéssel és lineáris átláthatósággal inkább egyfajta súlyt akartak adni szerintem.

---Control ending: szerencsétlen Shepardot nem rágták meg és köpték vissza elégszer, hogy tovább akarod dolgoztatni  Ráadásul egymagában örökös recskázásra kényszerítenéd, amíg világ a világ

--- Synthesis ending: Amúgy megértem az aggályaidat ezzel kapcsolatban, ezen én is gondolkoztam, korábban ezért írtam, hogy a részletek kissé homályosak. Viszont kialakítottam magamban egy elképzelést és így ezt találtam a legjobbnak: (az eddig leírtakon túl)--- az hogy DNS szinten egyforma lett minden faj szerintem csak a faji gyengeségeket tüntette el ( pl.: a kvárik levehették a maskarát), de mondjuk, az egyes fajok nemcsak abban különböznek egymástól, hogy máshogy néznek ki. Nézve egy kissé fura példát: Vetítsük ki a Földi képet erre a galaxisra. Igaz hogy egyazon fajhoz tartozik az ember, de az egyes országok (itt fajok) azontúl hogy bőrszínben és nyelvben eltérnek egymástól, emellett nagyon különböző a KULTÚRA is. Szerintem ez áll a Synthesis endingre is, legalábbis ezt gondolom.
További aggályok: örökéletű meg nem lett senki ezért beszélünk fúzióról (maximum a betegségekre lettek immunisak, vagy megszűntek a mutációk pl.: Ardat-Yakshi).

Mondom a Destroy ending nálam sok dolog miatt aggályos hosszú távon is:
--iszonyat sok időnek kellene eltelnie, hogy kiheverje mindenki a háborús veszteségeket
-- hiába pusztultak el a gethek, később valaki úgyis legyártja az újabb szintetikusokat, aztán bejön a Reaperek számítása.
--meg ott vannak a kroganok is: ha Mordin beáldozta magát vajon mennyi időbe telne, míg elfelejtik a nagy barátságot és lerohanják a galaxist.
-- de a legfőbb aggályom, hogy semmi se változna: a Reaperek előtt/nélkül is eléggé forrongó háborús volt a helyzet. Az embereket mindenki rühellte (persze viszont is), a kroganok a szalárikat (de igazából szintén mindenkit ki akartak lapítani), sokan szenvedtek elnyomás alatt, ráadásul a kvárik (hiába az új bolygójuk) a technológia és hajóik nélkül hétszentség hogy igazából kipusztultak volna (bármit állít is az EC).

Ezek ellenére hangsúlyozom, hogy lehetett volna jobb is a 3. rész. De azért valljuk be kár kukázni az egész trilógiát a vége miatt, adott nekünk jó pár szép percet.
Komolyan utólag is elnézést a szemkifolyásért 