Öcsém anno pár éve ajánlotta nekem ezt az animét (gondolom amikor felkapott volt), mert általában nálam be szoktak jönni az ehhez hasonló sorozatok. És a múlt héten úgy gondoltam, hogy végre belevágok ebbe a valamibe. Azért "valami", mert igazán azt sem tudtam, hogy ez pontosan micsoda. A legtöbb esetben van vmi fogalmam arról, hogy milyen animébe kezdek bele, de ez esetben csak szimplán belevágtam, csak nem lesz olyan szörnyű. Na jó, annyit azért tudtam róla, hogy az Akame ga Kill! egy megosztó sorozat. Vki nagyon imádja, mások szerint meg szimplán szemét. Sztem pedig ez vhol a kettő között van. Sajnos ez mellé ment számomra, sztem túlságosan bugyuta a végeredmény a koncepcióhoz képest, de vannak benne meglepően élvezetes dolgok, ami miatt végül végignéztem.
Máris az első ilyen dolog az anime komor, komoly világa, ami egy belülről rothadó egykoron virágzó birodalmat mutatott be, pontosabban főleg a fővárosát. Korrupció, elnyomás, minden van itt, amit egy ilyen téma kívánhat. Emiatt a hősök sem daliás lovagok, hanem "galád" orgyilkosok, emiatt pedig a néző elmerenghet a sorozat által felhozott morális kérdéseken. Az is egy jó dolog, hogy a "gonoszok" oldalát is megismerjük, bemutatva ezzel a nézeteiket, az értékrendjeiket, stb., így jobban szimpatizálhatunk velük. Az utolsó érdekesség pedig az, hogy itt bárki, bármelyik oldalról, bármikor meghalhat, ami egy ilyen sorozatnál szinte kötelező elem.
Azonban több olyan lényeges probléma van, amik az előbb felsoroltakat lényegesen gyengítik, ezzel pedig egy ellentmondásos, zavaró hangulatot teremt. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy a dráma, a komolyság nem tud egyszerűen megülepedni a sorozat bárgyú humora miatt. "Ó, épp gyászolunk egy elhullott bajtársat? Gyere ide, hagyj nyomjam a fejed a melleim közé!"
Az ehhez hasonló "poénok" miatt számomra végig komolytalan maradt. Emellett bár mindkét felet megismerjük a cselekmény során, sajnos nem igazán mondhatom, hogy túlságosan ki lettek volna dolgozva. A két kivétel pedig meglepő módon a "gonoszok" oldalán lévő lángszórós csóka, aki a kinézete ellenére egy érdekes, szimpatikus személyiséget kapott, illetve Esdeath, lényegében a főellenség, aki a szadista bögyös maca kinézete ellenére egy kicsivel bonyolultabb szereplő. A többségük azonban vmilyen sablonra épülnek, és sajnos dialógusaik se túl érdekesek. A komolytalan hangulat és a nem túlzottan érdekes karakterek pedig azt eredményezték nálam, hogy egyáltalán nem izgultak a szereplők épségéért (az pedig egy teljesen más kérdés, hogy kiszámítható volt a sorozat nagy része).
Szal nálam minőségileg az Akame ga Kill! végig a jó és rossz között egyensúlyozott, de sosem billent teljesen át vmelyik oldalra. Rettenetesen bárgyú volt, de például a harcoknál érdekes tudott lenni, mivel többnyire gyorsan és többé-kevésbé élvezetesen zárultak. Ugyanakkor ez a gyors tempó pont azzal okozott problémát, hogy a drámai jelenetek nem kaptak elég időt ahhoz, hogy nyomot hagyjanak. Az animáció rendben volt, zene tekintetében mindössze 1db kiemelkedő alkotás volt, a szereplők hangjai terén pedig vmi miatt végig azt éreztem, mintha az egész alkotást félvállról vették volna, vagy legalábbis sztem vmi nem stimmelt velük. Végszónak talán annyit tudnék mondani, hogy ez lehetett volna sokkal érdekesebb is, de még így is nézhető maradt. Középszerűnek nem nevezném, de egy elég problémás anime.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
