Ám egy idő után már kicsit besokalltam az irdatlan sok párbeszéd lehetőségtől, a rám zúduló töméntelen információtól. Ez pl. a Torment: Tides of Numeneránál nem zavart, mert az gyakorlatilag egy interaktív olvasókönyv tele érdekes helyzetekkel és karakterekkel (valamint ezekhez képest botrányosan gyengén kidolgozott csapattagokkal), amiben a csaták/csapdák stb. mellékes szerepet játszanak. Azt erre készülve játszottam végig, s alapvetően tetszett is, ám a Pillars-nál igazából egy modernizált Baldur's Gate-et vártam, s ott - úgy 70-80 órányi játékidő után - ez a rengeteg szöveg kezdte már kicsit hazavágni a játékélményt. Nem is tudom, mintha nem találták volna jól el az arányt: néha akár 2-2,5 órán át csak beszélsz kb. 4-5 NPC-vel, miközben már inkább valami romos kazamatát járnál végig titkok és kincsek után kutatva, ugyanakkor a játék szuperlabirintusa (az Od Nua alatti) pedig szinte végig diabloid hentelés csak BG-s köntösbe bújtatva.
Úgyhogy summa summarum, emlékeim szerint mire az utolsó nagyobb helyszíncsoporthoz értem, már izomból nyomtam végig a párbeszédszövegeket, csak a lényeget kimazsolázva belőlük, és mivel belefáradtam, a végén is elmaradt az igazi katarzis. Arra emlékszem, hogy úgy voltam vele: jó volt, voltak kifejezetten remek pillanatai, de egy jó darabig nem veszem elő újra, az biztos.
(Egyébként jelenleg fent van a gépemen a kieggel együtt, mert a 2. rész előtt végig akarom majd játszani, s vinni át a karaktert (egy pale elf monkot fogok csinálni), de van pár játék előtte a sorban, úgyhogy szerintem jövő év közepe előtt nem igazán fogok sort keríteni erre.)
Endure. In enduring, grow strong.
