Én tavaly ősszel vittem végig. Akkor már atomstabil és nagyjából bugmentes volt (én nem találkoztam semmilyen problémával).
Kb. nettó 130 óra volt a végigjátszás úgy, hogy időnként, amikor nagyon mentem volna már kalandozni, de még a trónteremben ülve kellett xy számú emberrel elbeszélgetnem zsinórban problémákat megoldandó/lehetőségeket feltárandó, akkor eléggé "gyorsolvasás" módban toltam végig a szövegeket (irgalmatlan mennyiségű párbeszéd-szöveg van a játékban).
Összességében nagyon kellemes élmény volt egyébként, én kifejezetten a Baldur's Gate sorozat méltó utódját láttam/éreztem benne. (A végére a sztori is kerek egésszé áll össze, bár jó darabig tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egymástól független kalandmodulokat tolna le egymás után. Ráadásul van egy "titkos befejezés" is, amihez a játék több - elsőre nem feltétlenül kritikusnak tűnő - pontján kell megadott módon dönteni/sikerrel venni bizonyos akadályokat/megfelelő sorrendben megcsinálni dolgokat, és ez olyannyira nincs szem előtt, hogy amikor olvastam róla, teljesen elképedtem, hogy egyáltalán ilyet is lehet...)
A Definitive Edition viszont most sajnos megint hozott egy rakás új bugot. Én feltettem, mert nagyon megtetszett a játékba (immár hivatalos formában is) implementált körökre osztott harc lehetősége. Az RTwP mód nem volt az igazi a sok mikromenedzsmentet igényló kasztokhoz (pl. Sword Saint, vagy éppen csak egy sima rugó, ha fullra ki akarod aknázni a sneak attackból jövő előnyöket), viszont így már sokkal vonzóbbnak tűnt a dolog (egy íjjal harcoló Spawn Slayert csináltam - nagyon kemény tud lenni, ha okosan használja/fejleszti az ember). De az elején sok apróbb hibába futottam bele (skill nem működik vagy nem úgy működik ahogy kellene), plusz a GoG is elcseszte az egyik patch-et (csak a GoG-os verziónál jött elő ez a hiba), és míg ki nem javították (ami volt talán közel egy hét is), a játék egyszerűen nem látta a DLC-ket, így a mentéseket sem lehetett betölteni.
Viszont, amikor félbehagytam nemrég, akkor teljesen vállalható/játszhatónak tűnt a Def. Ed. verzió is (PC-s kiadásról beszélek). Igaz, nem mentem túl mélyen bele, mert a Troll invázió kezdetén tettem félre. Egyszer biztosan folytatom, de rájöttem, hogy még egy év távlatából is frissnek hat a múltkori élmény, így inkább leraktam kicsit. (Most mindent nagyon alaposan átolvasva, mindenkivel mindent rendesen végigbeszélgetve játszottam, így nettó 40 játékóra táján jutottam el a troll invázióig. Ami, emlékeim szerint a játék negyede és ötöde között lehet valahol...)
A körökre osztott módot egyébként nagyon tudom ajánlani. Lassít picit a csatákon, de sokkal taktikusabb és áttekinthetőbb minden. A Spawn Slayeremmel olyan precíziósan tudtam szórni a sneak attack-os nyílvesszőket, hogy arra az RWtP módban esélyem se lett volna (ahol ide-oda mászkálás ment folyamatosan a csata közben stb.).
Nem Neked, hanem a cikkírónak üzenem, hogy a D&D szabályrendszer egy idő után "kettévált". Az ugyanezen a néven kijövő újabb és újabb implementációk mind egyszerűbb és egyszerűbb irányba mentek (alapvetően a kezdőknek, illetve sok szabályt megjegyezni nem szerető, egyszerű játékmenetet kedvelő embereknek), míg a Pathfinder néven szereplő elágazása pedig ezzel ellentétesen, a "részletekre fogékonyabb" réteget célozta meg. Tehát érthető az NWN hasonlóság, ugyanakkor a szabályrendszer tekintetében az NWN olyan a Pathfinder: Kingmakerhez viszonyítva, mintha mondjuk a Heroes of Might & Magic I-et hasonlítanánk a III.részhez
Endure. In enduring, grow strong.
