+ januárban, 9 év után felmondtam. Nem bírtam már, nem szabad ilyen sok időt tölteni egy munkahelyen. Ezután majd’ fél év munkanélküliség, ami inkább volt szabadság. Önkénteskedtem, az okj elvégzése mellett önképeztem, hobbiból digital drawingoltam.
+ júniusban új, milliószor jobb munkahelyen kezdtem, ráadásul pont azt, amit már a kezdetektől fogva megpályáztam. Az is igaz, hogy ez az első, valóban komoly munkahelyem, és már 15 éve ábrándozok normális irodai munkáról. A megbecsültségről nem is szólva.
+ szeptembertől Home Office, ami jó, mert kényelmesebb a mindennapos bejárásnál.
- szeptembertől Home Office... olykor mindenki 100 felé van, lassabban halad a munka. Másrészt egyedül lakom, utcára néző ablakom nincs, nappali fény a lakásban nincs, mire végeztem, “odakint” már besötétedett. Heti 1x így is bementem az irodába, hogy “edzésben maradjak”; nekem szükségem van rá, h fegyelmezett munkakörülmények közt dolgozzak, és ne csak a szomszédnak köszönjek oda.
Összességében 2020 számomra még így is benne van a TOP 3 legjobb évemben (számomra pont 2019 volt az az év, ami sokaknak a mostani). A COVID és a korlátozások a HO-t leszámítva nem sokban érintettek, eddig sem szívesen jártam emberek közé, de jövőre azért mindenképp többet leszek levegőn. Karácsonykor is csak apámhoz ugrottam át, hogy ne legyen egyedül, de amúgy sem szívesen találkoztam volna a rokonság többi tagjával, szóval végre ez most tényleg egy békés ünnep volt nekem.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
