Expeditions: Rome teszt – XCOM az ókorban [hozzászólások]

Nem középszerű, inkább csak nem azon van a hangsúly. A játék erős személyes motivációval indul (a papát megölték, nekünk meg el kellett menekülni Rómából), aztán belebonyolódunk a háborúba, és onnantól kezdve fogolycseréről tárgyalunk, besúhót vadászunk le és területeket foglalunk. Néha fel-felbukkan egy karakter akinek köze lesz személyes történetszálunkhoz, de ennyi.

A DOS2 összehasonlítás nekem is eszembe jutott a harcról, amikor a pajzsot és páncélt kell leszaggatni az ellenségről, de sem a karakterek, sem a küldetések nem olyan komplexek, mint ott. A questeknek 1-2 lehetséges kimenetele, megoldási módje van, nem úgy mind a DOS-ban. Főleg azt befolyásolhatjuk, hogy honnan induljunk egy adott harcnál vagy hány ellenséggel nézzünk szembe.

Az XCOM összehasonlítás szerintem sokkal jobban megállja a helyét.

Nekem érdekesnek tűnt az előzetesek alapján.

Ha a történet inkább "történelemlecke", akkor nincs igazán története? Középszerű?

Mennyire lehet a morális "szürketartományban" mozgatni a karakterünket, ahol a szerepjátszónak felvan adva a "lecke", hogy mit érez helyes döntésnek, próba teszi-e a saját ítélőképességét? Hol helyeznéd el a szerepjátékok palettáján?

Mennyire jól megírtak a társak? Hatással vannak-e rájuk a döntéseid, közbe szólnak, elárulhatnak? Vannak-e saját motivációik, céljaink (mint mondjuk egy DOS2-ben)?

Szerepjáték, vagy inkább taktikai játék szerepjátékos elemekkel?