Saját autó és jogsi híján (oké, utóbbin épp most dolgozok, a sokadik órán vagyok túl, és haladok) én rendszeresen szoktam taxizni, főleg, ha egy esti program előtt/után nincs kedvem felülni a csodálatos hetes buszcsaládra. De arra is szemrebbenés nélkül kiadok pénzt, hogy kivigyenek az agglomerációba barátokhoz és vissza, ugyanis inkább mínusz 14 ezer, de kényelmesen elbambulok a hátsó ülésen, és nem kell 2x másfél órát utaznom, érintve a kritikán aluli Kelenföldet és a Keletit. Így negyven fele egyre inkább azt érzem az esti tömegközlekedésen, hogy öreg vagyok már ehhez a szarhoz. Pedig nem is szeretek 10-11 után ágyba kerülni, éjszakai programra nem vállalkozok, de már tízkor olyan arcok vannak, hogy kész.
Biciklizni nem tudok, nem is fogom elkezdeni, hogy kockáztassam a testi épségemet (egy évtizedek óta bicajozó kolléganő az ősszel akkora agyrázkódást szedett össze, hogy 3 hétig otthon kellett feküdnie), és évekig nagyon jókat rollereztem, de az is stresszes egy idő után, főleg a pocsék járdaminőség miatt.
Kicsit fel fogok szisszenni az árak miatt, de továbbra is kifizetem, ha kell, aztán ha lesz végre jogosítvány és saját autó, akkor… hmmm, most mondanám, hogy akkor nem lesz szükségem taxira, de vannak olyan pontjai a városnak, ahová parkolóhely hiányában nem érdemes sajáttal menni, és nem akarok majd a bemindenezett szerencsétlenek között hazakeveredni.
