Egyrészt PS5 hiányában (egyelőre nem is tervezek venni, mivel PC-n is időhiányában jelentős játékmennyiség halmozódott fel), másrészt mire kijön PC-re, úgyis belefut valami spoilerbe az ember, megnéztem egy történet-végigjátszást. Nagyon kíváncsi voltam a történet végére és azt kell mondjam, a TOP1-es trónon a Witcher-trilógia, a The Last of Us- és a God of War-duológia és Red Read Dead Redemption 2 együtt ülnek(nem tudom rangsorolni őket, mind adtak valamit), mert ezek érintettek meg leginkább, ezekhez tudtam érzelmileg, lelki értelemben legjobban kötődni.
Egyszerűen zseniális, hogy egy korábban egy hangsúlyan inkább akciójátékból mit növesztettek és bontottak ki úgy, hogy ezeknek a részeknek a következményeit, az ottani tetteknek a jellemre gyakorolt hatását tovább vitték, kitágították, nem feledkeztek el róla. Az utóbbi idők egyik legérettebb karakterépítéseinek lehettünk tanúi, csodás volt, hogy ebben a részben figyelembe vették az eltelt időt az előző részhez képest és az ez idő alatt eltelt kapcsolatokban végbement változásokat természetes "folyományként", magyarázkodás nélkül ábrázolták (pl. Kratos és Mimir vagy Kratos és Atreus között).
Annyi mindenről szól: megváltás, emberi kapcsolatok, családi és egyéni traumák, azok feldolgozása, rengeteg filozófiai beszélgetés sorsról, az életről, a szülőségről. Ez a duológia megint igazolta számomra, hogy a fantasztikum eszközeivel mennyi mindenről lehet értetten beszélni az embert érintő dolgokról. Különösen értékeltem, hogy az "ellenfél"-csapat is mennyire sokrétű és árnyalt volt, de ez Baldurból sejthető volt, ott is remek munkát végeztek írás terén, a dialógusokról nem is beszélve.
És amit...
SPOILER
... Sindrivel és Brokkal "tettek" ezen két rész alatt, még Kratos és Atreus történetét is felülmúlja számomra.
Ez pedig:
"I gave you everything. My skills, my friendship, my home, my secrets, my treasures...and you just kept taking. And now what have I got? Not even my family."
A szinkronszínészet egyik csúcsa. Komolyan, szíven ütött.
És mintegy erre reflektálva, Brok búcsúztatásan a feladványa megoldása:
"A hole. Gets bigger the more you take away."
Ez pedig:
"I gave you everything. My skills, my friendship, my home, my secrets, my treasures...and you just kept taking. And now what have I got? Not even my family."
A szinkronszínészet egyik csúcsa. Komolyan, szíven ütött.
És mintegy erre reflektálva, Brok búcsúztatásan a feladványa megoldása:
"A hole. Gets bigger the more you take away."
Az biztos, hogy ez a történet az életem végig velem marad, mint a fentebb említettek.
