Rühellem a jumpscare-t, moziban is én vagyok az az ember, aki minden szaron megugrik.
(Ugyebár divat mindenbe belepakolni a jumpscare-t manapság, hiába nem horrorra ültél be...
) Szerintem nincs is másik horrorjáték, amit végigjátszottam volna, de DS trilógiát többször is. Kiismered egy idő után, hogy mivel akarna ijesztgetni, és onnantól inkább csak az atmoszféra marad, az ijesztéseket nem veszed fel túlzottan*. Hamar gyanússá válnak a "halott" nekromorfok olyan helyen, ahol addig nem is jártál, meg rutinosabban pásztázod a környezetet, hogy vannak-e szellőzők, amikből esetlegesen kiugranak a dögök.
Plusz sokat segít, hogy nem vagy védtelen, egyetlen kivétellel minden kinyírható (ami pedig nem, az is csonkítható és lassítható). Az ammo kevés, és a mozgás nehézkes, de amíg ezt megszokod, addigra nagy eséllyel már picit fejlesztgeted a plazmavágódat is, és innentől azért magabiztosan el tudod lőni egy-két lövésből a lábát az ellenfeleknek.
Ilyen "no fight, only flight" rejtőzős, elfutós játékokkal én sem játszanék soha, fuck that shit.
*A második részből a mai napig emlékszem a legnagyobb ijedésre, a játék legelejéről... Köze nem volt nekromorfokhoz, csak bekapcsolt egy faulty tévé egy sötét szobában, és lejátszott valami elcseszett kis dallamot. Ott leizzadtam konkrétan.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

