Hát...ha egy szóval kellene jellemeznem...sótlan. Minden elemében. Az első 20 perc működik, illetve a fináléra húznak egy merészet, ami szintén jó, de a közte lévő durván 110 perc olyan...semmilyen. Egyszerűen hiányzik belőle a Spielbergiség. Azok a rá jellemző rendezői megoldások és kézjegyek, amik hozzátettek a hangulathoz, a humorhoz (ami itt alig működik) az akciójelenetekhez (amik itt unalmasak és nincs bennük semmi kreativítás), a kémiához (ami itt kevéske van csak), plusz magához a karakterhez, azok gyakorlatilag teljes mértékben hiányoznak a Sors Tárcsájából. Csípem Mangoldot, de nagyon nem tudta visszaadni azt a hangulatot és atmoszférát, ami Spielbergnek benne van a kisujjában. A karakterek is "érdekesek." Helena a játékidő nagy részében borzalmasan ellenszenves, és a végére se esz kedvelhető, csak kevésbé ellenszenves, mint volt az elején. Dr. Voller sablon, de Mikkelsen kisugárzása elviszi a hátán a karaktert. A többiek pedig jelen vannak, de semmi említésre méltót nem adnak hozzá az összképhez. A régi arcok viszont vigyorgásra késztetik az embert. Ahogy a lezárás is megengedi a széles mosolyt. Meghatóra sikerült. A zene viszont végig remek, John Williams még mindig nagyon éli az Indy témát. Huh...nem tudom. Nem lett rossz, ezt tisztázzuk gyorsan. Csak nem lett volna szabad megcsinálni Spielberg nélkül. Nincs meg benne az a plusz, amit ő az összes részhez hozzá tudott tenni. Indy az ő gyermeke volt, ő értette a legjobban és a leginkább, mitől működik a karakter, és az összes elem, ami körül veszi. Neki kellett volna befejeznie és elbúcsúztatnia fiatalúrat. Kár, hogy nem volt hozzá kedve.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
