Helyzetjelentés Extra

Nekem rohadt nagy mázlim volt, mert volt kollégám ajánlott be ide és összesen egy videóhívásos interjúm volt a mamageremmel. Aki annyit mondott, hogy jó leszel, gyere.

Ne is mondd... Nyolcadik évemet töltöm itt, ráadásul ha nem számoljuk a középiskola / egyetem melletti-közötti dolgokat, akkor ez konkrétan az első munkahelyem.

Azt se tudnám, mi a faszt makogjak, ráadásul nekem nem megy ez, hogy arra az időre kamugéppé alakuljak, meg én legyek az aktuális Buzzword Man. A hideg ráz attól a színjátéktól, ami egy interjún megy.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Bennem még mindig van némi félsz itt a versenyszférában. Majd 13 év állami után csak az atombiztosra voltam hajlandó elhagyni. És az atombiztos is olyan volt ugye, hogy csak munkaerőkölcsönzőtt külsősként kerültem be. Nyilván sokkal nyugodtabb vagyok, hogy tavasszal végre átvettem belsősnek és egyelőre atomstabilnak érzem a helyem. De ugye ilyen nem létezik, egy szempillantás alatt az utcán találhatja magát az ember. Reménykedjünk a legjobbakban, mert ha nekem interjúzgatnom kéne, akkor esélyesen lefőne a kávé. Aztán mehetnék vissza az államiba valami elfekvőbe, ahol szépen fokozatosan leépülne a szürkeállomány...

Ventillálás következik. Azóta is, immáron lassan 4 hónapja keresek állást, eredménytelenül. 2 online és egy telefonos interjú volt eddig, mindegyik az első körnél megállt. Az egyik interjúnál közölték, hogy 2 héten belül adnak visszajelzést. 3 hét után rájuk írtam, hogy mi újság, újabb 2-3 hét után kaptam választ, hogy még tart a kiválasztási folyamat, rá újabb 1 hónapra végül megírták, hogy nem rám esett a választás. Nehéz szülés volt, de megérte.

Múltkor voltam állásbörzén, de én ekkora hülyeséget régen láttam. A standok szépek voltak, de kb. ennyi, egy csarnokba gyűlt össze a világ összes embere, elférni sem lehetett. Mindenhova be kellett állni a sorba, majd fél óra után, ha sorra kerültél, volt egy perced, hogy valami menő elevator pitch-et előadj arról, ki vagy, milyen pozícióra és miért téged válasszanak. Közben Karcsi a jobb válladon, Béla a bal válladon lihegett a nyakadba, miközben te a sokszor fogalmatlan HR-essel beszéltél (mármint túlkiabáltad a tömeget). Ahol lett volna számomra relevánsnak gondolt állás, oda nem volt meg a kellő tapasztalatom. A kb. 4. pultnál meg közölték, hogy túlképzett vagyok (ilyet se mondtak még, achievement unlocked), és a srácot idézve, szerinte nem lennék elégedett a junior bérezéssel (oké, tényleg nem, de hadd döntsem már el én ). És az a sok szemét, céglogós repiajándék, te jó ég... Idézem, "ez egy névjegykártya-tartó, ami svájcibicska is egyben" és "nem tudom, mi ez, de szerintem ez egy kulacs... tessék, odaadom!" A felükről azt sem tudtam, micsoda, de mentek is a kukába a többi kidobott repiajándék közé.

A LinkedIn változatlanul mindennek a legalja. Az Easy Apply feature-rel ellátott hirdetésekre gondolkodás nélkül kattintanak emberek százai anélkül, hogy elolvasnák a követelményeket, ezzel gyakorlatilag az én jelentkezésem is elvész a zajban. Amúgy nagyon jópofa hirdetések vannak. Csak azt nem értem, miért panaszkodnak a HR-esek az AI slop CV-kre, ha a hirdetésekben is ugyanazok az AI-szófordulatok bukkannak fel újra meg újra. De a LinkedIn az jó, ott mindenki szakember, mindenki építi az én-márkáját, ha kell, ha nem. Sok helyen már amúgy maguk a cégek jutalmazzák, ha az ő nevükben építed a saját én-márkádat. Nézzétek Lászlót, milyen boldog a Coca-Colánál, hogy 3 x 12 órás műszakban lehet rabszolga valahol a világ faszában, miközben szegénynek még a munkaasztala is okádékul néz ki a 2000-es évek elejét idéző elektronikával. Szinte idehallom László könyörgését esténként, valami olyasmit mond, hogy "kill me". És bazdmeg ilyen sikersztorik jönnek velem szembe. Hányok az egésztől már bazdmeg.

6 éve ez az egész álláskeresősdi teljesen más világ volt, 3 hónap után már 15 interjún túl voltam. Volt, hogy két, egymást követő napra oszlott el 3 interjú, és volt olyan is, hogy pár órával a jelentkezésem után csörgött a telefonom. Tudniillik, ekkoriban még e-mailben zajlott a jelentkezés, és emberek olvasták el a CV-ket. Szerencsére sokat fejlődött azóta a világ, és már egyre kevésbé kell izgulnom a soron következő interjú miatt. Vicc az egész. Hüledeztem múltkor a statisztikán, miszerint ma 13 hónapig tart átlag az álláskeresés, de már egyre kevésbé lepődök meg ezen. Na megyek vissza dinamikusan fejlődni, meg upskillelni magam, tiszta overkill leszek itt már lassan baszki.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”