The Perfect Game

Elgondolkoztatok már, hogy amióta gépes játék van, azóta próbálnak a fejlesztők egyre jobbakat csinálni, de mindig csak egy kicsit múlják felül magukat, esetleg egy mérföldkövet teremtenek a játékok történetében, de mindig lesz annál is jobb. Az érdekes csak az, hogy a játékok lényege még mindig az, mint annak idején, csak éppen fejlettebbek, összetettebbek. Vajon mi lesz akkor ha elérünk a végkifejletthez? Kijön egy tökéletes grafikájú játék, ami végtelen hosszú és mindenkinek ugyanúgy, nagyon tetszik? Ez persze lehetetlen, de most tegyük ezt fel. A kiadója már nem tud újjal előállni és csődbe megy, csakúgy, mint a többi kiadó, akik rosszabb játékokat dobnak a haldokló piacra. Az ember megveszi ehhez a játékhoz a hardware-t és annak onnantól a neve egyé válik a játékéval, mivel úgyis csak azért volt értelme megvenni. A hardware gyártás is becsődöl. Rengeteg ember munkanélkülivé válna, az elmaradottabb országok, ahol a lakosság nagyrésze gépgyárban dolgozott, egész egyszerűen megszűnne (lakosai vagy éhenhalnának vagy elhúznának, egy bizti adózni nem fognak és /ha lehet ilyet mondani/ csődbe megy az ország). De a táposabb országok is megéreznék ezt. Világméretű válság lenne! És mi lenne ez a tökéletes játék? Tökéletes egyensúly az összes paraméternél, amikről egy játéknál beszélhetünk, ha RPG-sen akarok fogalmazni, ez az order (a rend). Nem embernek való. A chaos (zűrzavar) miatt ilyen színes a játékpiac. De természetesen ez csak egy metaforája a világnak. Ezek után érthető csak igazán meg, hogy egy országon belül fatal error-t okozna az, ha mindenki kibaszott jól élne. Szükség van a melósokra, bányászokra, sőt még az ellenőrökre is. Azt mondják, hogy a Menyországban mindenki egyenlő jólétben élhet, olyan pompában, amiről még csak álmodni se mert. Milyen szar hely lehet már az? A Tökéletes játékban nem a játékmenetet, hanem saját magunkat, az életet unjuk meg. Nem?