Na és egy tanulságos történet a társadalmi berögződésekről:
"Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van. A ketrecben egy madzagon
lóg egy banán. A banánt lepcsokön lehet elérni. Az egyik majom elobb-utóbb odamegy a lépcsohöz és elkezd felmászni a banánért. Azonban ahogy hozzáér a lépcsohöz, az összes majom hideg zuhanyt kap.
Kicsit késobb egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért az eredmény ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik. Kis ido múlva, amikor egy majom csak elindul a lepcso felé, a többiek ezt megpróbálják megakadályozni.
Most zárd el a vízcsapot, nem lesz több zuhany. Cseréld ki az egyik majmot egy újoncra. Az új fiú meglátja a banánt es megpróbál érte felmászni.
A többiek azonnnal megtámadják és nem engedik hogy a lépcso közelébe menjen.
Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiek támadása miatt, az új fiú feladja.
Most cserélj ki még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra. Az új megintcsak megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a többi négy megtámadja ezért. Az elozo újonc is boldogan vesz részt a támadásban. Amikor már ez is feladta, cserélj ki egy harmadik majmot. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánért, a többi négy megtámadja. Pedig a négy támadó majom közül kettonek elképzelése sincs, miért nem szabad a banánnal próbálkozni.
Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicserélted, a ketrecben lévo majmok egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról. Mégis, meg sem próbálnak eljutni a banánért. Hogy miért? Mert ez mindig így volt és mindenki így csinálja."
Nem az a baj hogy nagy az isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés...
