A verseny egyik legnagyobb port kavaró eseménye kétségkívül az volt, hogy a sportbírók nem tolták vissza a pályára Fernando Alonso Renault-ját. Sokan azzal keltették a feszültséget, hogy ha valamelyik Ferrari csúszik ki, annak biztosan segítettek volna, különben is, Michael Schumacherrel tavaly megtették a Nürburgringen, blablabla. Holott ez egyszerűen nem így működik.
Kezdjük ott, hogy mit mond az ilyen helyzetekről a 2004-es sportszabályzat. A 162-es cikkely szerint: "Ha egy autó megáll a verseny alatt, akkor olyan gyorsan el kell távolítani a pályáról, amilyen gyorsan csak lehet, nehogy a jelenléte veszélyt teremtsen, vagy akadályozzon más versenyzőket. Amennyiben a versenyző nem tud magától elhajtani, a pályabírók feladata, hogy segítsék őt." 2003-ban még a 150. cikkely foglalkozott a kérdéssel, amelynek az első mondata szóról szóra ugyanígy szólt, a második pedig egyetlen részletben változott: "Amennyiben a versenyző nem tud elhajtani a veszélyes helyről, a pályabírók feladata, hogy segítsék őt." Továbbá tartalmazott egy harmadik kitételt, mondván, "ha bármi ilyen segítség azt eredményezi, hogy a motor újraindul és a versenyző visszatér a futamba, az autót kizárják a versenyből." Ez az idei szabályzatban már nem szerepel, mert a téma a 98., illetve a 155/c-d) cikkely hatálya alá került.
Az egymillió forintos kérdés, hogy miért esett ki az a bizonyos "veszélyes helyről" feltétel a szövegből. Vajon azért, mert a tavalyi esetből okulva az FIA meg akarta fosztani a sportbírókat a mérlegelési lehetőségtől, ezentúl mintegy kötelezve őket, hogy betolják a megrekedt autót? Nem; hanem azért, mert a bíróknak ez már eddig is a feladatai közé tartozott (ezért volt sok hűhó semmiért a tavalyi esetet követő felzúdulás), így a feltétel szükségtelen, ráadásul félrevezető is volt.
Akkor tehát miért nem tolták vissza Alonsót? Azért, mert mind Alonso, mind a többi versenyző, mind a bírók számára vállalhatatlanul kockázatos lett volna. A Roggia igen szűk kanyar, ahol egyetlen autónak is alig van hely, ezért hiába integetnek előtte sárga zászlóval, nincs benne hol kerülni. Emlékezzünk csak, hogy amikor Schumacher és Antonio Pizzonia az első körben ugyanitt kipördültek, meg kellett várniuk, amíg az egész mezőny elmegy. A 40. körben viszont, amikor Alonso került a kavicságyba, a mezőny már szétszakadt, néhány másodpercenként biztosan jött arra egy autó.
Az ilyen helyzetekben a beavatkozó bírók általában nem önállóan döntenek, ezért felesleges rájuk kenni az egészet. Az FIA versenyigazgatója (aki mellesleg mindig Charlie Whiting - vagyis nem az adott pályához húz) a versenyirányításban ülve figyeli a képernyőket, és miközben a helyi helyettese rádión utasításokat ad a bíróknak, ha úgy látja jónak, közbeszól. A végső döntés az ő jogkörébe tartozik.
Az emberi tényező mindazonáltal soha nem zárható ki. Aligha lehetett nem észrevenni azt a hihetetlen igyekezetet, amivel a bírók Schumacher segítségére siettek a Nürburgringen, és kétséges, hogy ugyanilyen lelkesedéssel segítettek volna-e, mondjuk, Alonsónak is. De ezen egyrészt nincs mit csodálkozni, hiszen ők is emberek, másrészt mindenkinek van hazai pályája; Spanyolországban Alonso kapná meg ezt a kis pluszt.
a5.hu
"Dilisek ezek a rómaiak...!"

