Magyar film a II. világháborúban harcolt magyar katonákról?

Hozzám PrasCo gondolatai állnak a legközelebb.

A valódi, megtörtént események bemutatása viszont szerintem elengedhetetlen. Ez mintha nem kapna elég súlyt az eddigi hozzászólások tükrében, pedig enélkül csak egy magyar Ryan közlegény lesz a filmből. Azt pedig ugye nem szeretnénk?
Ezért nem hiszem, hogy a Speirs hdgy. által említett "fantasy" lenne az üdvözítő megoldás.

A század vs. egyén kérdésben én is az utóbbi mellett vagyok. A társak megismerése így is megkerülhetetlen, hiszen időről-időre felbukkannak, de BoB szintű pszichológiai jellemrajz teljesen felesleges (időrabló, tipikusan hálivúdi, enélkül is megvalósítható a nézői beleélés).
Tanulság - megintcsak PrasCo. Kerülendő a néző bármely irányba való terelése, mert az szubjektív. Mindenkinek magának kell levonnia a tanulságot, már ha van. A lényeg, hogy lássa, mi történt.

'The owls are not what they seem'

Igen, és egyet is értek vele. Most még, így tíz óra tájt legalábbis.
Tanulság? Most így hirtelen azt mondom, nem szabad teljesen konkrét "tanulságot" bemutatni. Láttatni kell egy akkori szemmel a történteket, és max. azt elmondatni vele, hogy ő mit tanult belőle, mi változott számára, de igazán minden nézőnek talán magának kellene eldöntenie, hogy ebből ő mit tanulhat, vagy mit nem. Konkrét szentbeszéd kerülendő - szerintem.
Na, egy rakat hsz.-t nem olvastam még el, ebből lesz megint a sejhajanyád, de sebaj, holnap korrigálom magam, de muszály volt beszólnom.