Egyetlen dologra válaszolnék csak: Mondtam már, nincs semmiféle önigazolási, vagy kitűnési kényszerem, én ilyen vagyok, és kész, ilyen voltam világ életemben. Emlékszem, azt hiszem negyedikes lehettem, amikor szétcsesztem a tanárnő töri óráját, mert gúnyos megjegyzésekkel illettem az aktuális, egyiptomi tananyagot. De legalább jól reagálta le: A következő órán "előadást" kellett tartanom az alternatív történelmi lehetőségekről, illetve megoldatlan rejtélyekről, amiért aztán dupla kitűnő elismerést kaptam. Jó fej volt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy kedves Eric, nem feltétlenül szerepet játszik az, aki megpróbálja másként látni a világot, mint te. Vagy mint a nagyátlag. Vannak, akik ilyenek, pattogósak, nyughatatlanok, és legfőképpen gondolkodnak. És nem csak a meghatározott vonalak mentén, hanem amerre csak eszembe jut. Ennyi. Nem érzem hibának, sem pedig defektusnak. És igen, örülök neki, hogy így van. El sem tudom képzelni az életemet úgy, ahogyan a többség vegetál, nem gondolkodva, carpe diem élve, a TV-istenség árnyékában.
És még valami: A nagy tömeg igen is plebs. A csőcselék, az istenadta nép. A massza. Ezeket minden korban, minden arc mélyen lenézte, megvetette, és azt hiszem teljes joggal. A hétköznapi kis valóság szintelen emberkéi többségében primitívek, és befolyásolhatóak, sötétek és buták. Hiába nem tetszik ez a vélemény, attól még így van.
Ennél - legalábbis mentálisan - mindenképpen többnek érzem magamat, mindig is így volt ez. Hiba? Neked lehet, én azonban megvagyok így, és meg is leszek.
A többire meg már nem reagálnék, mert nagyon parttalan már ez a vita, és amúgy is kezdett a személyem körül összpontosulni, minden egyéb témát elfelejtve...

Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
