Ma viszont megint volt egy nagyon érdekes tapasztalatom, úgyhogy ezt azért leírom. Elkezdtem az afrikai challengeket (mindenhol az aranymedál követelményeit írom).
Első meccsen Kamerunnal 0-0-ról kellett nyerni két góllal Egyiptom ellen 90 perc alatt. Ezzel valami hihetetlenül megszenvedtem, valami botrányosan nem ment a játék. Végül harmadjára kiszenvedtem valahogy, de gyakorlatilag teljesen helyzet nélküli, unalmas meccseket játszottam végig.
Aztán a második küldetésben Dél-Afrikával 0-0-ról kellett ugyanúgy két góllal nyerni Ghána ellen 40 perc alatt. És bár ez is csak harmadszorra sikerült, de sokkal könnyebb volt irányítani a dél-afrikaiakat, egy csomú helyzetet dolgoztam ki ebben a rövid időben is.
Végül az utolsó meccsen Elefántcsontparttal 1-2-ről kellett két góllal nyerni Kamerun ellen egy félidő alatt. És... Első próbálkozásra bezúztam őket 8-2-re.
A meccs után direkt megnéztem, hogy professional fokozaton van-e még, mert nem akartam elhinni... Ekkora különbség lehet csapat és csapat között, vagy csak szimplán nem fekszik némelyik csapat felállása (nem szoktam átállítani, szeretek alkalmazkodni és kipróbálni az eredetit)? Mert már korábban is volt, hogy valamelyik együttessel csak szenvedtem, valamelyikkel meg ontottam a gólokat.Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
