Gerry blogja

Sziget 2008 3. nap

Gerry | 2008.08.16. 14:58 | kategória: fesztivál

Ha Sziget, 2008, és harmadik nap, akkor irtózatos por, még annál is irtózatosabb bejelentett özönvíz, s a punkokat etetni és simogatni szigorúan tilos. A harmadik nap nem csupán a várható, mindent elsöprő, jégesővel tarkított minimálmonszunról, pontosabban az attól való félelemről szólt, hanem a punklegenda Sex Pistolsról, amely történetesen tényleg olyan volt mint egy minimálmonszun. Kicsi, de harapós. Ugyan számos zenészt és hozzáértőt fog el a heveny röhögőgörcs attól, hogy mégis hogyan lehet a több mint harminc éves „Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols” albummal turnézgatni, én erre csak azt mondom, hogy autentikus. Punkokról lévén szó, termelékenységük kifejezi világlátásukat is, s azt, hogy nincs is annál cinikusabb mint súlyos pénzekért előadni egy olyan albumot, amelynek szakállát nem is lehet megnyírni: egyszerűen megkövült már. Alapvetően nem vártam sokat a Sex Pistolstól, s kezdetben úgy voltam vele, mint a koncert első felében kissé unottnak tűnő Uj Péter: ezt is meg kell nézni egyszer. S hogy miért? Hogy majd elmondhassam: én ezt is megnéztem egyszer.

Azonban legnagyobb meglepetésemre Johnny Rotten fantasztikus, és átkozottul cinikus színpadi show-t varázsolt elénk, melyben szépen becsomagolva, a világ összes kliséjét elsütve elmondta, hogy erkölcstelen édesanyjuk mely részébe is orientálódjanak a politikusok, a zeneipar, és…a közönség is. S mindezt nem kevesen fuckingolva érte el, sőt, holmi rusztikus megnyilvánulás nemis nagyon fordult elő a koncert során: hősünk ennél sokkalta finomabb eszközökkel oprált. Klisészerűen megmutatta a seggét, Union Jack-es alsógatyában pózolva küldte el a királynőt melegebb éghajlatra, s énekeltette meg a közönséget azzal az irtózatosan lerágott csonttal, hogy Irak, és George W, és praise Allah. S a lelkesen csápolók első nekifutásra majdhogynem heves „Allah Ahbar”-ban törtek ki, mielőtt még felfogták volna, hogy mit is mondanak. S Rotten ördögi vigyorral az arcán konstatálhatta, hogy igen barmok, igen, sok hülye egy rakáson, tökéletes. Ugyan kis kitérő múlva az újfent becsempészett Allah éltetésnél a közönség már relatíve résen volt, így egy-két emberen kívül senki nem üvöltötte lelkesen, hogy „éljen”, így is szép teljesítmény volt egyszer…orális fixációra rábírni a népet. A hasonló motívumok csak úgy tobzódtak a koncerten –ahol a rend kedvéért azért a világ összes vallását is elküldte a sunyiba, pontosabban a közönséggel tette meg ezt -, legyen szó 98%-ik imitált Heil Hitler-től, avagy az amúgy külön akkreditációt igénylő fotósok távozásakor a „paparazzók” elbúcsúztatásáról. Úgy tűnt az együttes is élvezi ezt a játékot, amelyben elsütötték az összes elsüthető klisét, és roppant elegánsan csináltak hülyét mindenből és mindenkiből. S nonplusszultraként még a zenei rész is teljesen egyben volt, feszes, pergős, amilyen csak kell, és ráadáskén még kétszer is visszatért a csapat, mindkét távozásuk előtt bíztatva a közönséget, hogy majd „visszajövünk, ha kellően hangosak lesztek”. Aki hülye ordítsa ki a tüdejét miközben hátul rágyújthatnak egy cigire. Zseniális. Még akkor is, ha a második ráadás előtt a tömeg teljesen érthetetlen módon oszlásnak indult, lévén a valóban csöppnyi agyak jelentős részéhez nem jutott el, hogy ha a segédszemélyzet még berohan megigazítani pár dolgot, és nem kezd el összecsomagolni, akkor itt nincs vége a mókának, sőt. Nincs mit ragozni: bár teljesen más koncepcióval, homlokegyenesen eltérő szemlélettel, de a Sex Pistols méltó koncertet adott a nulladik napi másik nagy brit együttes, az Iron Maiden után. Századannyi energiával és profizmussal, de százszor annyi eleganciával és poénnal.

Mivel a Sex Pistols pofátlan módon képes volt a nagyszínpados koncerteknél végszónak számító 11 után is még pár percig játszani, igencsak sietnünk kellett az Apocalyptica koncertjére, amely…kimerítette a telt ház fogalmát. A MetalHammer sátrához megérkezvén be kellett ismernem, hogy heves ma culpa azért, mert azt találtam mondani az együttes dobosának, hogy az irtózatos vihar ami közeledik legalábbis jótékony hatással lehet a nézőszámra; bizonyos nagyságú jégszemeknél még a technofanatikus is mennyei megváltásnak érzi a metálos sátorba való bemenekülést. Efféle égi segítség azonban nem kellett az Apocalypticának, hiszen a tömeg még a sátor körül is hatalmas volt, nemhogy magában a sátorban. Először ugyan nem értettük, hogy a beözönlőkkel szinkronban miért özönlenek ki az emberek, de amint megcsapott a benti hőség, megértettem: kell két perc hűsölés, különben az agyvíz a teához hasonlóan forr fel. Mindennek következményeképpen a tömeg folyamatosan áramlott a sátor körül ki és be, mint egy némiképpen debil, Chemotoxal már megszórt hangyaboly. Mindez azonban mit sem von le a koncert értékéből, amely a zenekartól megszokottan piszok jó volt. Nincs végkövetkeztetés, nincs stíluselemzés, csak nyers zene, és vérprofi előadásmód. Pont. Pont, és nem kopp-kopp, amelyet a tegnap elmaradt vihar a mai napon még könnyedén bepótolhat…

Utolsó módosítás: 2008.08.16. 17:59

Hozzászólások

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.