Alien Breed 3: Descent

A méltán híres Alien Breed első epizódja még 1991-ben jelent meg Amigára, majd '93-ban kapott egy DOS-os portot is. A Worms sorozat kapcsán ismerős Team17 fejlesztése ez a sorozat is, amely nemrégiben felújított formában került fel a Steam szoftverválasztékába. Sajnos azonban a játékmenet még a harmadik résszel se jutott el oda, hogy egy mai tekintetben is jó játéknak nevezhessük.

Az Alien Breed 3: Descentben egyszemélyes lehetőségnek kapunk egy kampányt, valamint egy survival módot, amelyben meglepő módon túl kell élni az idegenek támadását. Emellett online kétszemélyes multiplayer lehetőség került még a játékba.

A harmadik részben újdonságként érkezik pár új típusú alien, amelyek közül a ragadós masszát hátrahagyó volt a személyes kedvencem, aminek köszönhetően, amíg ki nem másztunk a turhából, alig tudunk haladni. Vicces az az animáció, ahogy Conrad próbál kilépkedni belőle. Aztán van még nekünk az Alien Swarmból is ismerős "shield-bug", ami az első lábait páncélként használja, amire aztán érthetetlen okokból kifolyólag a lángszóró sem hat. Azonban nemcsak az Alien Swarmhoz hasonlítható a játék egy-egy momentuma, hanem a Dead Space-hez is. Mindenki emlékszik – aki játszott az EA játékával – ahogyan a hideg és levegő nélküli űrbe kikerültünk, szinte minden hang megszűnt. Ezt jó érzékkel át is vették az Alien Breed 3-ba (szerencsére nem hallani a főgonosz röhögését sem!), viszont itt a kamerakezelés már közel sem olyan üdítő.

Akadtak gondok az irányítással is: nem egyszer próbáltam haladni előre, amit a padlóból kilógó kettő centiméter magas perem akadályozott meg. Jut eszembe! A lineáris játékvezetésre ilyen durva példát utoljára a Legendary-ben láthattunk. Mindenhol valami apró, jelentéktelen tereptárgy akadályozza meg a továbbhaladásunkat, ami Conrad bokájáig sem ér, mégsem tud vele mit kezdeni. A legdurvább az volt, amikor egy mellkasig érő dobozt három kapcsoló megnyomásával, egy daruval (!) kellett elemelni az útból.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem még a hangokat és a zenét is. Nos, ezekből nincs sok. A zene még oké, néha passzol is a játékmenethez, ha sok az alien a képen, akkor pörgős, ha meg nem, akkor nincsen. Arra jó, amire való. Viszont a hangok terén akad némi kivetni való. Ott van például a főgonosz állandó röhögcsélése meg sutyorgása. Több mint idegesítő, még az alatt a 4 óra alatt is ezt hallgatni, ami alatt végigjátszod a játékot. Az idegenek hangjai sem túl változatosak, bár itt azért megugorja a lécet a program, még ha súrolja is.

Meg is érkeztünk a rossz élményekhez, amiből sajnos elég sokkal gazdagodtam a játék négy órája alatt, és már sajnos fentebb is kénytelen voltam emlegetni őket, mert valahogy minden jó dologról a játékban eszembe jut valami, ami azt el is baltázza. Az első, igazából elég szubjektív dolog, hogy a grafikai megvalósítás – a technológiai részen túl – kifejezetten igénytelen. A menü hullámzós-interferálós effektje is inkább idegesítő, mint designos. Az itt látható narancsos-vöröses színösszetétel az egész játékra igaz lesz, szinte csak ezekkel a színekkel operáltak a készítők. Néhány felvillanó kék összetett szemen, vagy pár zöld gyógyító sugáron kívül minden barna, vörös és narancssárga. Az meg már csak egyéni ízlés dolga igazából, hogy kinek mennyire fekszik az agyonbloomozott, össze-vissza homályosodó grafika. Az Unreal Engine ennél sokkal többre érdemes.

A lineáris játékvezetésről volt már szó, de van még a játék mechanikájában kifogásolható. Ez pedig az örökös gombnyomkodás, interfész-buherálás, szelep elcsavarás, hulla turkálás és igazából szinte minden, amit a játékban a "csinál" gomb hatására teszünk. Túl sok időt emészt fel egy-egy hulla átkutatása és az esetek nagy részében nem is találunk bennük semmi érdemlegeset. Aztán ott van még a szinte teljesen felesleges upgrade rész. Ha a sima géppuskát feltuningoljuk nagyobb sebzésre és jobb tűzgyorsaságra, az bőségesen elég lesz az egész játék alatt. A többi fegyver leginkább csak a pár bossfighthoz fog kelleni, vagy lőszer hiányában. A telepíthető lövegeknek sem volt semmi értelme, mivel még mindig kell nekik egy talapzat, ami általában olyan rossz helyen van, hogy szinte meg sem támadnak a környékükön. Ez is egy kihagyott ziccer az Alien Swarmhoz képest, ahol ugye bárhova telepíthetünk géppuskát.

Alapvetően jól szórakoztam, de sajnos gyorsan ledarálható kaland az Alien Breed befejező epizódja, amely nem tartogatott semmi különösebb meglepetést. Csak tényleg nagyon fanatikus idegenvadászoknak merem ajánlani, mert nagyon hamar unalomba fullad. A játék terjedelméhez viszonyítva a sok újdonságot még inkább ki kellett volna emelni és akkor talán nagyobb lenne az elismerés, de így csak egy átlagos iparos munka.