Nem csalás, nem ámítás, a patinás brit fejlesztő és kiadó Codemasters immáron 19 éve szállítja a rallys játékait, amely 1998-tól 2009-ig a legendás rally-világbajnok Colin McRae nevét és némi munkásságát viselte, hiszen a fejlesztésbe is belefolyt jó pár résznél. A 2007-es DIRT alcímből végül 2011-től lett „főcím”, amelynek 4. (valójában pedig a 6.) részét kaparintottam meg, és kellene véleményt mondanom róla – ami nem is olyan könnyű, mint amilyennek tűnhet, hiszen bejáratott és sikeres sorozatról van szó.
Idén két nagy újítás kapott helyett az apróbb finomítások mellett: az irányítás stílusának választhatósága és a kvázi végtelen számú szakasz előállítására alkalmas pályagenerátor. Ha valahol tényleg értelme van a véletlenszerűen generált pályáknak az autós műfajban, akkor az a rally – finom buksisimi jár érte a fejlesztőknek. Két csúszka az egész (hossz, nehézség), plusz napszak és időjárás beállítása, és indulhat a mandula! És mégsem tudok elégedett lenni ezzel, de ezt majd a maga helyén. Ami pedig az irányítást illeti, alapvetően nagyszerűen sikerült a két közönséget kiszolgálni, ugyanis ha Gamer módban csapatjuk, akkor gyakorlatilag a DiRT 2-3-ban megszokott irányítást kapjuk, amit gamepaddel érdemes tolni. A Simulation ezzel szemben egy reszelt Dirt Rally-féle szimulációt hoz. Igen, reszelt – nem véletlenül nem nevezem fejlesztettnek vagy javítottnak. A DiRT 4-nél ugyanis Chris Meeke és Petter Solberg jöttek segíteni az irányítás és a fizika tökéletesítéséhez, de nekem valahogy ez a szimulátoros irányítás nem áll össze egészen. Konkrétan az a bajom, hogy az egyes autók kissé hektikusan viselkednek: az elsőkerék-meghajtásúak elég durván tudnak tapadni, az alulkormányzottságuk pedig túlzottan is hangsúlyos. A hátsókerekesek pedig ugyanez pepitában: nagyon kevés tapadás, és túlontúl érezni, hogy túlkormányzottak. Az összkerekeseknél az ember azt hinné, hogy egyensúlyba kerül minden, de nem, mert itt megint soknak tűnik a tapadás. Persze lehet azzal érvelni, hogy ezek versenycélú gépjárművek, ergo nagyon is különböznek hétköznapi testvéreiktől, de pont az etalonnak tartott Richard Burns Rally oktatórészében mondja maga a mester azt, hogy aszfalton, alacsony sebességnél ezek a verdák is hasonlóan viselkednek, mint az utcaiak. És ez az, amit én nem igazán érzek. Persze szokható, de érezhetően más, mint a Dirt Rally volt.
És ha már így benne vagyok a sarazásban, megemlítem a másik nagy szívfájdalmamat is, amire az előbb már céloztam: ez pedig a helyszínek száma. Pályagenerátor ide vagy oda, mindössze öt (5!!!) ország szolgáltat hátteret a rallyszakaszokhoz, amire így hamar rá lehet unni. Nem segít ezen az öt (5!!!) rallycross (ebből három (3!!!) a Dirt Rallyból lett áthozva) és a három (3!!!!!!!) landrush stadion sem, hiába van arénánként 2-3 nyomvonal. Hiába a hivatalos FIA rallycross licenc, ez maximum a szabályrendszerre vonatkozik, mert sem az összes autó, sem a hivatalos csapatok nincsenek benne, és ahogy nézem, talán a versenyzők listája sem teljes. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez annál összetettebb dolog, hiszen a csapatokkal, pályákkal is meg kell egyezni – viszont az összkép így, ebben a formában foghíjas, nem is kicsit. Szóval a tartalom ilyen tekintetben nem sok sajnos...
...viszont nem reménytelen a játék még így sem, sőt! Ha ezen felülemelkedünk, akkor vár ránk egy kellemes karriermód egy nem túl bonyolult, de élvezetes csapatmenedzseléssel megfűszerezve (Milestone, jegyzetelsz?). Több, mint 50 autó vár ránk, hogy próbára tegyük magunkat velük, és a változatosságra se nagyon lehet panasz: van itt a klasszikus B csoporttól kezdve a kit carokon át az N csoportig minden – kivéve a WRC kategóriát. Sityi szomorú panda emiatt... A grafikus motor továbbra is a jó öreg Ego Engine, ennek is a 4.0 verziója – ami az F1 2015 óta teljesít szolgálatot, ergo a kora azért a polírozások dacára is kezd látszani.
Értékeljünk! Adott egy patinás sorozat legújabb tagja, amely próbálja a lazább és a profi játékosokat összehozni, inkább több, mint kevesebb sikerrel. A jó karriermódot ellenpontozza a tartalmi téren fellelhető hiányosság, amit a pályagenerátor próbál ellensúlyozni. Ez pedig meg van fejelve egy nagyjából 2 éves audiovizuális színvonallal (ami azért akkoriban az élvonalba tartozott), és megkapjuk a DiRT 4-et. Én többet vártam, nem tagadom, de ha józanul végiggondolom, alapjában véve egy remek játékról beszélünk, és semmi olyan komoly baja nincs, amit egy-két patch-csel és DLC-vel ne lehetne orvosolni.
