Még emlékszem azokra az időkre, amikor egy játékban a fizika mint olyan nem nagyon létezett. A lelőtt ellenség simát átesett a falon, a poharat még atombombával sem lehetett elmozdítani az asztalról és hasonlók. Akkoriban ezt nem éltük meg hiányosságként, ez volt a természetes. Aztán a technika fejlődésével megjelentek az olyan fizikai tényezők a játékokban, mint a testek egymásra hatása, amikor két lelőtt katona hullája már egymáson feküdt keresztbe, nem pedig egymásban. A fizikai motorok egyre fejlődtek és egyre élethűbb dolgokat lehetett megjeleníteni a játékokba. Emlékszem, a Max Payne 2-ben volt olyan jelenet, amit akár tízszer is visszatöltöttem, mert olyan élethű volt, ahogy az ellenség átesett a korláton és lebucskázott a mélybe. Manapság eljutottunk oda, hogy csak a fizika törvényeinek lemodellezéséért legalább olyan összetett motorok és rendszerek felelnek, mint a grafikáért. És ma már százával találunk játékokat is, ahol a játékmenet kifejezetten a fizikára épül. Ilyen a nemrég megjelent Instruments of Destruction is.
A játék még csak early accessben van, de már most is igen korrekt tartalommal bír, és a játékmenet is elég kiforrottnak hat. A játékosok apró szigetekre látogathatnak el, amelyeken különféle épületek, adótornyok, régi romok, hidak, raktárak és hasonlók állnak. A sziget egyik csücskében nekiállhatnak megépíteni egy gépet, amellyel aztán többnyire az lesz a feladatuk, hogy a sziget épületeit a földdel tegyék egyenlővé. Az első fázis tehát az építkezés, ami valójában pofon egyszerű, de így is nagyon változatos és egyedi struktúrák megalkotását teszi lehetővé. Minden gép egy irányítófülkével indul, aminek minimum egy, de típustól függően akár több csatlakozási pontja is van. Ezek a csatlakozási pontok fontosak, mert ezekre illeszthetjük rá a gép többi darabját.
Vannak vázelemek mindenféle formában és több csatlakozási ponttal, illetve vannak kanyarodó és elágazó elemek is. Kerékből és lánctalpból is több változat van, ezek nemcsak méretben, de viselkedésükben is eltérnek. Vannak például meghajtott kerekek (ilyen minimum egy, de inkább kettő kell, mert különben állni fogunk egy helyben), de vannak szabadon futók és kormányozhatók is. Vannak különféle csuklók, amelyek vagy szabadon mozognak, vagy általunk irányíthatók, ezek is igen hasznosak tudnak lenni. Különböző típusú felfüggesztések, rugók, törhető csatlakozók is rendelkezésünkre állnak. Aztán itt vannak a legfontosabbak mind közül, a különböző eszközök a pusztításhoz: tolólapátok, buldózergolyók, pengék, körfűrészek és láncfűrészek, illetve később ágyúk és gránátvetők is. Végül, de nem utolsósorban vannak kábelek és kötelek is, amelyekre például a buldózergolyót lehet kötni és máris lehet hadonászni vele.
Minden kategóriában bőséges a választék, így néhány perc ismerkedés után már szabadjára is engedhetjük a fantáziánkat. Ha nem sandbox módban játszunk, hanem a korai változatban jelenleg elérhető szigetek különféle kihívásait próbáljuk teljesíteni, akkor van egy bizonyos költségkeretünk, amibe bele kell férni. Emellett olyan részletekre is oda kell figyelni, mint a mozgó alkatrészek forgási iránya, de azt is megadhatjuk, hogy ezek milyen erővel működjenek. A gépünk tömege is számít, mert ha túl könnyűre építjük, akkor nyilván nehezebben töri át a falakat. Attól egyébként alapesetben nem kell tartanunk, hogy gépszörnyünk megsérülne, ugyanis valójában elpusztíthatatlan. Csak akkor van vége, ha felborul vagy a vízbe esik.
És ha már itt tartunk, beszéljünk a pusztításról, ami ugyebár a játékmenet második fázisa. Miután úgy érezzük, hogy ennél könyörtelenebb már nem lehet a szörnyetegünk, akkor jöhet a tombolás. Itt direktben megkapjuk az irányítást felette, vezethetjük és használhatjuk a felszereléseit is. Maga az irányítás egyelőre nem száz százalékos, még van rajta mit csiszolni, de egyébként kis tanulással megszerethető. Könnyű fennakadni a törmeléken, vagy nem megfelelően megépített gép esetén akár a sima terepviszonyokon is. Márpedig törmelék az lesz bőven. A játék nagyon épít a részecskeeffektekre, az épületek milliónyi apró darabra törnek, és ennek fizikája nagyon élethű. Éppen ezért amolyan bűnös élvezetet nyújt és kaján vigyort csal a játékos szája sarkába az, ahogy gépünkkel nekirontunk egy toronynak és egy körfűrésszel kivágjuk az egyik tartóoszlopát, majd türelmesen nézzük, ahogy a torony saját magától összecsuklik. Elképesztően látványos a pusztítás, pedig a játék egyébként nem a grafikára gyúr.
A környezet erősen szögletes, van némi Minecraft beütése, de a képek azért elég jól bemutatják a látványvilágot. Csúnyának még véletlenül sem nevezhető, az pedig külön tök jól néz ki, ahogy a magas fűben mozog a gépünk, vagy mikor a több tonnás szörny lepottyan a szigetre, akkor kisebb kráter keletkezik alatta. A pusztításról pedig már beszéltem, de ha nem hiszitek, nézzetek meg egy-két videót róla, meg fognak győzni.
Az egyetlen, amibe itt talán bele tudok kötni, az a gépigény. A játék az idő nagy részében egy kávéfőzőn is elduruzsol, de amint jön a pusztítás és a képernyőre kerül India lakosságával megegyező mennyiségű részecske és törmelék (amit akár néhány robbanással még jobban szét is szórhatunk), akkor azért szinte már hallani lehet, ahogy felnyög a GeForce GTX 1080 is. De ezen egyrészt még csiszolhatnak a készítők, másrészt már most ügyesen kezelik, ugyanis nem szaggat a játék, hanem szándékosan belassul.
Az Instruments of Destruction erősen rétegjáték. Azoknak szól, akiknek van türelmük és kreativitásuk pusztító gépszörnyeket elemenként megépíteni. És azoknak, akik utána arra is használják, amire teremtették: rombolnak és pusztítanak velük. A játék már korai változatában is nagyon részletes, és sok órára elegendő tartalommal rendelkezik, ami nyilván tovább fog bővülni a jövőben. És akkor ne feledkezzünk meg a Steam Workshop támogatásáról sem, aminek köszönhetően a játékosok egymással is megoszthatják szörnyeiket. A lista már most is nagyon hosszú és nagyon durva kreálmányok is vannak rajta. Érdekes látni, másoknak mennyire más rugóra jár az agyuk építkezés közben. Az egyik kedvencem a rák, ami nem is kerekeken gurul, hanem rovarszerű lábakat álmodott meg neki a készítője.
Szóval az Instruments of Destruction egy nagyon jó kis játék, amely már most, early accessben is piszok szórakoztató. Egy fárasztó nap végén tökéletes választás, hogy az ember kieressze a felgyülemlett gőzt.
