A lengyelek nem csak olcsó szimulátorokat vagy dark fantasy szerepjátékokat tudnak csinálni. Időnként belekóstolnak a taktikai játékok világába is. A varsói székhelyű Artificer stúdió például kifejezetten ebben utazik. A csapat 2023-ban a Homicidal All-Starsról Showgunnersre átkeresztelt játékában megmutatta, hogy ért hozzá körökre osztva. 2024-ben pedig a Sumerian Sixben megmutatta, hogy még annál is jobban ért hozzá valósidőben. A stúdió az elmúlt években ismét egy, az előzőktől merőben eltérő játékon dolgozott, a Minos pedig épp a minap jelent meg.
A Minos elég beszédes címet kapott, aki még emlékszik az iskolai történelem vagy irodalom tanulmányaira, annak ismerősen csenghet ez a név. Akinek nem rémlik, egy nagyon rövid gyorstalpaló: Minos – avagy nálunk Minósz – Kréta királya volt, aki a mitológia szerint egyben Zeusz fia is volt. Hogy mennyire beteg is volt a görög mitológia, jól mutatja, hogy a dölyfös Minósz kért egy bikát Poszeidóntól, hogy azt feláldozhassa, de túl szépnek találta, ezért inkább megtartotta és egy másikat áldozott fel. Ezen Poszeidón feldühödött, és bosszúból őrületet küldött Minósz feleségére, Pasziphaéra, aki beleszeretett a bikába. Így született meg a mitikus Minótaurosz... Ami a Minos játék főszereplője is egyben.
A játékosok az ifjú Asterion bőrébe bújhatnak, aki arra lett kárhoztatva, hogy egész életét egy földalatti labirintusban élje le. Asterion úgy véli, hogy az agg Daidalosz az apja, de ez elég korán kiderül, hogy nem teljesen igaz, sőt, inkább teljesen nem igaz. Viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy Asterionnak a labirintus sötét falai közt kell tengődnie. Ráadásul még hírnévre és vagyonra áhítozó kalandorok is állandóan megjelennek az otthonában, hogy engedve az ősi késztetésnek „szörnyet öljenek”. Ez a félig ember, félig bika szörny lenne ugyebár Asterion. A gond csak az, hogy ő a legkevésbé sem egy esztelen förtelem, sokkal inkább egy taktikus gondolkodó, egyben egy áldozat is. Ez viszi előre a sztorit, amely során szép lassan kiderül, hogy honnan is származik ő, mi köze van Daidaloszhoz vagy a kezdettől fogva a fülébe duruzsoló Thészeuszhoz.
Ennél sokkal többet nem érdemes tudni előzetesen a Minos sztorijáról, mert bár van benne spiritusz, azért a játékot nem ez, hanem a játékmenet fogja elvinni a hátán. Igazából sosem voltam egy nagy Dungeon Keeper-rajongó, éppen ezért a modernkori leszármazottaival se nagyon játszottam korábban. A Minos sem feltétlenül azért keltette fel az érdeklődésemet, amiről szól vagy amilyen, hanem kifejezetten a fejlesztők miatt. Picit olyan ez, mint amikor van egy kedvenc színészed, és tök mindegy, milyen filmben szerepel legközelebb, azt tuti, megnézed. Nos, így voltam én is a Minosszal, mert bizony a Sumerian Six az utóbbi évek egyik nagy kedvence volt nálam. Ám, amint egy picit jobban belemélyedtem az elsőre kicsit kaotikusnak tűnő játékmenetbe, hamar ráéreztem a labirintusmenedzselés művészetének ízére is.
A Minos egy picit roguelite, egy picit dungeon-menedzser és egy picit tower defense játék, amelyben véletlenszerűen generált pályákon kell megvédenünk magunkat a labirintusunkba tévedt kalandoroktól. Ehhez majdnem teljesen szabad kezet kapunk, hiszen teljesen a kedvünk szerint alakíthatjuk a labirintus felépítését. Falakat mozgathatunk, illetve csapdákat helyezhetünk el. Tulajdonképpen ez is a fő feladatunk, hiszen több körben egyre több és erősebb kalandor lépi át a kaput, akiket csak a megfelelő taktikával és tervezéssel lehet a lehető legkevesebb kár elszenvedésével likvidálni. A játék nem csak klasszikus csapdákat kínál, mint a szöges padló, az íjpuska, a lángszóró vagy hasonlók. Különleges kapukat is lehelyezhetünk, amelyekkel ügyesen szétzilálhatjuk a kalandorok csapatait, a tagokat pedig más-más csapda felé terelhetjük, csalhatjuk. Ha elég jól tervezünk és elég ügyesen taktikázunk, akkor úgy végezhetünk a hullámokkal, hogy közben Asterionnak az ujját sem kell megmozdítania.
Persze előfordul néha, hogy hibázunk, és végül elérnek hozzánk a kalandorok, ilyenkor hősünk megküzdhet velük, de akár el is bukhat. Ilyenkor minden addig megszerzett arany és ékkő (vagyis lényegében kredit) elvész, de minden permanens fejlesztésünk megmarad. Minden menettel XP-t is gyűjtünk, amit aztán később új képességekre és buffokra költhetünk el. Ezek első ránézésre picit kaotikusnak tűnhetnek, hiszen gyűjtenünk kell XP-t, aranyat, ékkövet és még ezüstérméket is. Mindegyik más célt szolgál: aranyért tudunk a menetek során csapdákat vásárolni, XP-ért fejleszthetjük magunkat, ékkőért a menetek között új csapdatípusokat oldhatunk fel, míg az ezüstökért különleges ereklyékkel erősíthetjük magunkat. XP-ért fejleszthetjük az általános statjainkat, a menetek során rendelkezésünkre álló csapdák mennyiségét, a kezdő aranyunkat a menetek elején és hasonlókat. Sok lehetőség van, amiket elsőre nem feltétlenül könnyű átlátni.
A Minos látványvilága alapvetően egyszerű, de mégis pofás. A vizuális stílus picit hasonlít a Sumerian Six stílusára, csak épp itt most egy ókori mitikus labirintust látunk, nem világháborús helyszíneket. A karakterek kidolgozottsága szerintem egy picit összecsapott, de efelett szemet lehet hunyni, mert az összhatás így is teljesen rendben van, ráadásul a gépigény miatt sem kell a többségnek aggódnia.
Nem hiszem, hogy a Minos lesz az év meglepetésjátéka, habár már az első nap után 88%-on áll a tetszési indexe. Viszont eléggé rétegjáték, nem fog tömegeket megmozgatni. Vagyis az Artificer nem ebből fog meggazdagodni, de ettől még ez egy jó kis játék lett. Aki vevő a labirintusmenedzser játékokra, annak mindenképpen ajánlott. De én vagyok rá az élő példa, hogy azokat is képes behúzni, akik maguktól egyébként nem vonzódnak e műfaj iránt.
