Amíg 1993-ban meglepetésként és üdítő szinfoltként hatott a Judgment Night soundtrack album a zenei színtéren, addig mára a crossoverek már annyira telítették az életünket minden fronton, hogy semmin sem lepődünk meg. A videojátékoknál sincs másképp, a műfajok keveredése mindennapos. Persze leginkább az indie-k szeretnek kísérletezni, de azért a nagyobb címeknél is akadnak meglepetések. Azt hiszem viszont, hogy a point-and-click kalandjátékot és a beat 'em-upot eddig még senki nem házasította.
Most viszont pár hónapon belül kettőt is kaptunk a fent említett csemegéből. A BROK the InvestiGator ugyan már tavaly nyáron megjelent, arra majd a konzolos megjelenéskor térünk valószínűleg vissza. A Scrap Riders viszont egyszerre jött ki most az év elején PC-re és Switchre is, így most az időrendi sorrendet felrúgva beelőz a Microids Indie égisze alatt megjelent szösszenet. Amikor a Főszerkesztő Úr rákérdezett, hogy vállalnám-e a tesztet (csak egy YouTube link érkezett a kérdés mellé), akkor első pillanatban azt hittem, hogy a régóta várt The Drifter futott be. Aztán amikor pár másodperc után konstatáltam hogy mégse, nem lett úrrá a csalódás, örömmel vágtam bele a tesztelésbe.
A kalandjáték rész nem is okozott csalódást, s habár nem váltja meg a világot, kellemes perceket okoz. A sztori kellőképp sablonos: van egy szedett-vedett motorosbandánk, a (képzeletbeli) boxring másik sarkában meg a közeli metropolist uraló megavállalatok, a két fél pedig összeakasztja a bajuszt egy ellopott cucc miatt. Nyomozás indul tehát elválaszthatatlan robottársunk kíséretében, mivel azonban nem kimondottan két okos teremtményről van szó, gyakran elcsattan egy-két pofon is (minderről azonban picit később).
A feladat a szokásos: tárgyak keresgélése és rengeteg párbeszéd. Az irányítás a Full Throttle-re hajaz: van egy száj, egy szem és egy kéz ikonunk. Egyértelmű is, melyik mire való, de annyiból nem szerencsés, hogy utóbbit a tárgyak felvevésén kívül nem sokra tudjuk használni. A fejtörők nem túl bonyolultak, hamar rá lehet jönni a továbbjutás kulcsára, ha pedig nem, akkor a robothavernak mindig akad egy jó tippje. Őkelme amúgy erősen emlékeztet a Futurama Benderjére, de a készítők tesznek is utalást rá – nem titkolt tehát, honnan jött az inspiráció. Ugyanakkor rengeteg más easter egg is akad, akár filmes (Szárnyas Fejvadász, Menekülés New Yorkból), akár gamer vonalon. Például klasszikus LucasArts szereplők kerülnek említésre, de még egy háromfejű majom is előkerül egy bizonyos ponton.
A játék ezen szegmense tehát kellemes, és ugyan nem tartogat komolyabb kihívást és nem is hosszú, de... Na igen, ott van viszont a beat 'em-up szekció. Eleinte üdítő változatosságot nyújt, (kb. mintha a Streets of Rage-et tolnánk), de amikor eljutunk az első komolyabb bossokig, akkor kőkeményen nehézzé válik a játék. Nem tartom magam expertnek a témában, de kutyaütőnek sem, viszont egynémelyik résznek konkrétan nyolcvanhatszor kellett nekiugrani. A legrosszabb az egészben, hogy sajnos nem szándékos nehezítésről van szó (bár az is lehet, hogy így próbálta a fejlesztő kitolni a játékidőt), hanem érzésem szerint inkább slendrián megvalósításról. Az ellenfelek sokszor kiszámíthatatlanul viselkednek, továbbá rengetegszer kerülünk egy olyan negatív flow-ba, hogy tehetetlenül pattogunk a pofonok közt, aminek csak az energiánk elfogyása szab határt (és persze kezdhetjük újra).
Nem vagyok különösebben hisztis fajta, de a verekedős részek kiverték nálam a biztosítékot, és emiatt sajnos el is ment a kedvem a játéktól. A kalandrész viszont annak ellenére, hogy nem nagy szám, határozottan kellemes. Az öklömnyi pixelek és a rengeteg popkulturális utalás megadják a hangulatot, egyedül a rövidségével és az egyszerűségével lehet problémája a műfaj kedvelőinek. Egy szinkron mondjuk elfért (és sokat dobott) volna, meg a szövegbuborékok is túl kicsik és kevés tartalom fér beléjük (egy átlagos mondat 2-3 részbe tördelve fér csak ki). Ennek ellenére a Scrap Riders határozottan szórakoztató, amíg a kalandjátékösvényen fut. Hogy emlékeinkben is így marad-e meg, azt viszont az dönti majd el, hogy mennyire sikerül átvergődni (szó szerint) a verekedős szekciókon. Részemről rossz szájíz maradt.
