Annak ellenére, hogy 2020-ban a gamescom közvetítése során láttam már az Unknown 9: Awakening bemutatkozó előzetesét, amikor Dino pár hónapja körbekérdezett, hogy kit érdekel a szerkesztőségből ez a játék, úgy jelentkeztem rá, hogy halvány fogalmam sem volt róla, pontosan miről is van szó. A cím ugyanis meglehetősen találó: mindannak ellenére, hogy egy eredetileg multimédiás megafranchise részeként beharangozott, univerzumindító címről van szó, amelyet képregények, podcastek és más, egyéb spin-offok kísértek, főszerepére a fejlesztők megnyerték a Vaják sorozat Yenneferjét alakító Anya Chalotrát, de még a Bandai Namco kiadó is beállt mögéjük, kis túlzással senki sem hallott róla.
Egészen a megjelenésig, amikor is a játékosok egyik fele azért szedte ízekre a játékot, mert mint kiderült, a fejlesztésében komoly szerepet játszott a sokak által a játékipar ördögének tekintett, a vádak alapján a játékokba indokolatlan LMBTQ+ tartalmakat erőltető Sweet Baby Inc. tanácsadó cég, mások „pusztán” azért, mert egy kifejezetten gyenge, a legnagyobb jóindulattal is csak középszerű játékról van szó. Mivel a teszteléshez kapott kód a megjelenés napján érkezett meg (ami sosem jó jel), és csak másnap tudtam foglalkozni is vele, a tesztelés során már szinte lehetetlen volt kiszűrni a Facebookot, TikTokot, Youtube-ot megtöltő kritikákat, amelyek váltásban szörnyülködtek vagy épp gúnyolódtak a játékon, illetve azon az igen csekély, egyidejűleg a legnépszerűbb időszakban is 300 fő alatti játékosszámon, amit össze tudott kaparni magának (ráadásul annak ellenére, hogy egyes AMD videokártyák mellé ingyen adták).
A cikk ezen pontján úgy vélem, ildomos leszögeznem, hogy semmiféle problémám nincs a játékokban megjelenített LMBTQ+ elemekkel, a különböző társadalmi csoportok nagyobb reprezentációjával, amíg tényleges világ- és karakterépítés történik ennek révén, szervesen illeszkedik az adott játék történetébe, dinamikájába, nem holmi menedzseri listák és diagramok kerülnek csupán igazításra annak reményében, hogy az adott játék majd így népszerűbb, populárisabb lesz, mert például színesbőrű erős nő, esetleg transz vagy meleg a fő- vagy valamely mellékszereplő. A Sweet Baby Inc. munkássága már más tészta, a munkatársaik által tett nyilatkozatok, állítólagos zsarolótaktikáik egyszer mindenképp megérnek majd egy mélyebb diskurzust – de nem ebben a cikkben, az Unknown 9-t pedig kizárólagosan a saját erényei és hibái fényében fogom értékelni.
Ám sajnos előbbiből nem sok van, utóbbiból annál több. Az erősségek sorát erősíti maga a világ és a történet: egy alternatív XIX. században járunk, egy, a miénkre emlékeztető világban, amelynek működése ciklusokból áll, minden civilizáció fénykorát kataklizmikus pusztulás követi. Az egyik letűnt társadalom azonban technológiai vívmányaik révén elérte, hogy kilenc legkiválóbb tagjuk túlélje a saját ciklusuk végét, és így egy nap talán megállíthassák a körforgást – azonban a jelek szerint nem jártak sikerrel, történetük és pontos kilétük csak homályos legendák formájában ismert, a játék kezdetén pedig az aktuális ciklus is épp a végéhez közelít.
Főhősünk Haroona, egy úgynevezett quaestor, aki képes egy misztikus, párhuzamos dimenzió, a Fold erőinek megcsapolására. Miután a prológus során mentorával végez annak egykori tanítványa, az Ascendants nevű radikális csoport vezetője, Haroona bosszút fogad, és egyre növekvő ereje segítségével elkezdi levadászni a csoportot, miközben fokozatosan fényt derít a ciklusok pontos természetére és az „Ismeretlen Kilencek” történetére.
Ám az izgalmas alapfelállás sajnos rohamos gyorsasággal veszít az erejéből, ahogy az indítást követően szinte percről percre buknak ki a játék problémái. A történet a jó alap ellenére egy előre kiszámítható klisélavina, a párbeszédek erőltetettek, a karakterek többsége pedig egysíkú, felejthető figura, élükön főhősünkkel, akit sajnos még Chalotra játéka sem tud megmenteni. Prezentáció tekintetében a játék úgy fest, mintha durván 2012-13 körül jelent volna meg Xbox 360-ra, majd kapott egy magasabb felbontásra konvertált remastert, amelynek textúrái, karaktermodelljei, animációi azonban le sem tagadhatnák a korukat.
A tesztelés elején ráadásul közel tíz percen át szórakoztam a beállításokkal, mivel arra gyanakodtam, talán az alapból bekapcsolt felskálázás butította le túlzottan a látványt. Ám annak deaktiválásával nem értem el semmiféle javulást, sőt, még a játék fps-zuhanásaira sem volt hatással, amelyek egy-egy tágasabb, népesebb zónába kiérve még akkor is bekövetkeztek a felskálázás típusától függetlenül, ha egészen alacsonyra vettem a beállításokat (míg máskor a Ryzen 3600-as processzor és 5600 XT videokártya mellett még Epic beállításokkal is tudtam tartani a 40-60 fps-t).
De még ezek után is tudtam volna kicsit elnézőbb lenni (elvégre a hatodik konzolgeneráció során is sok olyan játék volt, amelyet nem kifejezetten a történetéért vagy egyediségéért szerettem, nem is kapott különösebb ráncfelvarrást vagy frissítést azóta, mégis időről időre előveszem), ha a játék szórakoztató – és ez az a pont, ahol az Unknown 9: Awakening sajnos szintén elbukik. A játékmenet bár eleinte érdekesnek tűnt, sajnos nem sokáig tudja szórakoztatni, lekötni az egyszeri játékost. Nem teljesen bugmentes, a harcrendszer egyenesen unalmas, az ellenfelek ostobák, hősnőnk megszállós/láthatatlanná válós/telekinetikus képességeivel már a játék elején is túlságosan erős ahhoz, hogy akár a lopakodós, akár a küzdelmes részek különösebb kihívást jelentsenek számára.
Az Unknown 9: Awakening nem a játéktörténelem, de még csak nem is az idei év legrosszabb játéka. Találkoztam pályafutásom során sokkal rosszabb, sokkal frusztrálóbb darabokkal – elég, ha csak felidézem például a Left Alive-ot, amely néha a mai napig felrémlik, ha ígéretes, de végül borzalmasnak bizonyult játékokra gondolok. Az Unknown 9 egyszerűen csak semmilyen, unalmas, jellegtelen, feledhető darab, tipikusan olyan cím, amely ha 10-12 évvel ezelőtt jelenik meg, megjelenéskor bezsebel pár 60% körüli értékelést, majd pár hónappal később már az értékeléssel megegyező mértékű kedvezménnyel hever a boltok akciós kosaraiban, hogy aztán elnyelje a feledés. Lett volna potenciál a dologban, az ambíció mögül viszont egyformán hiányzott a profizmus, a tervezés és a marketing.
