Bevallottan kütyümán vagyok, és mindig fokozott kíváncsisággal nézegetem azon eszközöket, hardvereket, amelyek valami szokatlant, valami innovatívat próbálnak nyújtani. Nem is olyan rég kezdődött egy tendencia a kijelzőknél is, ahol adott egy lassabb, de több pixelt adó megjelenítési mód, és van egy SPM fokozat is (ha rémlik még a Knight Rider valakinek... :-D), azaz egy rendkívül gyors, de kisebb felbontást nyújtó üzemmód is. A Philips Evnia 27M2N3800A az első ilyen monitor, ami a kezem ügyébe került, íme a tapasztalataim.
A panel IPS technológián alapszik, 27 hüvelyk átmérőjű, 95%-ban fedi le a DCI-P3 színteret (nagyon szép színei vannak egyébként), VESA DisplayHDR 400 támogatás is akad, továbbá G-Sync compatible minősítés. 2 db hangszóró és persze 3,5 mm-es jack aljat, illetve bemenetként 2 db HDMI 2.1 és 1 db DisplayPort 1.4 port várja a pixeleket és a hangot. USB sajna nincs (sebaj), a nyak/talp viszont minden irányban tág határok között mozgatható-állítható. „Oké Sityi, na de mi van a felbontással és a képfrissítési sebességgel?” Nos, nem véletlenül hagytam a végére, pont a két üzemmód miatt: ha akarom, 4K felbontáson 160 Hz-en tudom meghajtani; és ha akarom, Full HD-n 320 Hz-cel kergethetem meg. A kettő között meg szinte tényleg csak egy mozdulat váltani a bekapcsológomb-minijoystick kombóval.
A színeket már említettem, mennyire megfogtak, nézzük a képminőség többi elemét! Mit sem ér a gyors sebesség, ha elmosott homály lesz a kép – szerencsére az ufócskát megreptetve elképesztően csekély utánhúzást láttam csak (IPS esetében nem rémlik, hogy más tudott volna ilyet). Épp ezért icipicit kár, hogy a Resident Evil 2 kamionja körüli fényudvar bizony kicsit sávos volt – nem mondanám vészesnek, de ezen a téren házon belül is volt már jobb. Az összkép tehát eddig remek...
Ezúttal két e-sport címmel próbáltam ki a kijelzőt, hogy kicsit árnyaljam a képet magamban. Az Overwatch 2 volt az első, és valahol kicsit meglepett, hogy nem bírtam stabilan elérni a 300 fps-t a konfigommal: 290 környékén mozgott a kevésbé intenzív jeleneteknél, bunyó alatt ez olyan 220 környékére esett vissza. A kép folyamatosságával semmi gondom sem volt, de azért picit zavart, hogy nem tudom maxon kihajtani... :D A másik cím a Counter-Strike 2 volt, itt némi meglepetésemre a „nyugis” sebességem volt olyan 220 fps körül, az intenzív történések alatt inkább a 180 környéke volt a jellemző. Nem gondoltam volna, hogy a Source 2 éhesebb, mint a Blizzard saját motorja... A tanulság a két játék kapcsán az volt igazából, hogy én ehhez kevés vagyok... Átlagos játékosnak tartom magam, és bár lenyűgözött, milyen folyamatos volt végig a kép, de nem éreztem azt, hogy ennyi plusz Hz, illetve fps adott volna bármit is a teljesítményemhez. Persze egy profi e-sportoló igen jó eséllyel más véleményen lenne, de a tények makacs dolgok: egy 240 Hz-es monitorral összehasonlítva kicsivel több mint 1 ms különbségről beszélünk (240 Hz esetében egy képkocka 4,2 ms ideig látható, 360-nál 2,8 – szerintem ezt a Föld lakosságának elenyésző része tudja megkülönböztetni). És ha azt is nézzük, hogy 4K-ban is 160 Hz-en hasít, ami szintén nem lassú, még árnyaltabbá és elgondolkodtatóbbá válik a kép.
Ahogy a fentiekből is kitűnik, figyelemre méltó alkotás lett a Philip Evnia családjába érkezett üdvöskéje. Ez a Dual Mode igazán pikánssá teszi az egész csomagot, és bár a 320 Hz-nek megkérdőjelezhető a gyakorlati haszna, e-sport címeknél ez a csúcssebesség azért nem rossz – de nem ez fog jobb játékossá tenni. De mivel az árazása is vonzó lett (kb. 140 ezerért láttam legolcsóbban a cikk írásának pillanatában), ezért mindenképpen megfontolandó olyanok számára, akik szeretik a 4K nyújtotta képminőséget a legtöbb játékban; de ha kompetitív cuccot vesznek elő, nem bánják a picit pixelesebb képet a nagyobb sebesség nyújtotta előnyért cserébe.
