Visszakerestem, majdnem kereken egy évvel ezelőtt írtatok a játékról, a hír alá kommenteltem is, akkor ment is wishlistre. Az ismertető után kipróbáltam a demót, aminek az lett az eredménye, hogy utána megvettem a teljes verziót.
Kissé túlzásnak érzem, hogy a szomorú felhang rányomja a bélyegét a játékra, szerintem egészen ízlésesen és nem túltolt pátosszal oldották meg ezt a részt, szóval ez kellemes csalódás volt (az Ori and the Blind Forest ilyen szempontból nekem erősebb volt). Demóval együtt eddig körülbelül 3 játékóránál tartok, és az egyik idegesítő dolog, amivel találkoztam, a demóban ért: össze kellett volna gyűjtenem néhány alapanyagot, amit egyértelműen csak a csákánnyal tudtam volna begyűjteni. A csákányt viszont craftolni kell, de nem volt hozzá blueprintem. Mivel addig találtam az erdőben a földön blueprinteket, egyértelműnek tűnt számomra, hogy fel kell túrnom érte a környéket, de egy óra(!) bóklászás után kezdett annyira frusztrálni a dolog, hogy rákerestem a megoldásra. Erre kiderül, hogy a csákány blueprintet a nénike adja, de csak azután, hogy 4-5-ször beszéltünk vele, és akkor is csak úgy, hogy az éppen odaadott blueprintet le is craftoljuk. Viszont a legutolsó beszélgetésünkkor csak sima cosmetic bútor blueprintet kaptam tőle, amit én magasról leszartam. Tegyük hozzá, hogy csak egy tenyérnyi helyen lehet használni, ráadásul csak két irányba lehet forgatni az adott tárgyat. Mi a fasz? Ezenkívül az is érthetetlen, hogy miért nem lehet lebontani a tárgyakat nyersanyagra? Ennek alap dolognak kéne lennie, ráadásul bele se merek gondolni, mekkora káosz lesz a storage ládámban a játék végére, hiszen még sort opció sincs. Automap vagy legalább egy statikus térkép tényleg jól jönne, de elfogadom, hogy ez a design része, a lábnyomok a hóban segítenek, ha ésszel fedezünk fel.
TL;DR: Köszi az ajánlást, remek játék, nekem ez egy Stardew Valley Light++. Az elején a továbbjutás nem volt egyértelmű, kéne dismantle opció a tárgyakra és egy térképért sem bőgném el magam.
Lehet, hogy csak nekem van egy ilyen beakadásom, de valamiért imádom és végtelenül cukinak tartom az olyan játékokat, amelyeknek kisegerek vagy pockok a főszereplői. PlayStation VR-on például a Moss mindkét epizódjáért odavoltam. Talán ezért is kaptam fel a fejem tavaly nyáron, amikor a Noodlecake kiadó bejelentette, hogy a Pine Creek Games stúdiójában készül a Winter Burrow. Amikor megnéztem az első képeket és az első előzetest, egyből elkapott a hangulata. Azóta eltelt már másfél év, és nemrégiben végre megjelent a játék. Nagyszerű volt az időzítése, hiszen egy téli túlélőkaland, amely tökéletes választás az éppen aktuális csendes, kissé nyirkos téli estékre.
A Winter Burrow főhőse egy aprócska kisegér. A kaland elején ő maga meséli el néhány percben, hogy szülei egy erdei tuskóban éltek boldogan, ám egy nap úgy döntöttek, hogy ők is szerencsét próbálnak a nagyvárosban. Ám ez a lépés hibásnak bizonyult, hiszen életük ettől kezdve már csak a végtelen robotolásról szólt. Végül papaegér és mamaegér is belebetegedett a sok munkába, és bár titkon azt tervezgették, hogy inkább az egész család visszaköltözik az erdőbe, ők sajnos ezt az álmukat már nem tudták beteljesíteni.
Viszont mi, vagyis inkább az általunk irányított gyermekük igen. Fel is kerekedik, és bár utoljára icipici kisegér korában járt az erdőben, hazatér. Amikor rábukkan a tuskóra, az egykori otthonnak csak a romjait találja benne. Rá vár a feladat, hogy kitakarítsa, felújítsa és újra otthonná varázsolja az egykori lakot. Ebben a közelben lakó nénikéje lenne segítségére, csakhogy nem sokkal kalandunk első bizonytalan lépései után felbukkan egy bagoly, és elragadja őt.
A nem túl vidám felütés egy picit rá is nyomja bélyegét a hangulatra. A Winter Burrow ugyanis egyszerre roppan kedves, nagyon szórakoztató és szomorú. Az első perctől nem kívánunk mást, csak hogy hősünk visszakapja gyerekkori otthonát, erre se otthon, se nénike, csak a fagy és a bogarak mindenfelé. Ilyen körülmények között vágunk neki tehát a túlélősdinek. A játékmenet gerincét nem is adja más, mint az ezt a célt kiszolgáló tevékenységek, persze némi sztori által megformázva. Egérkénkkel fel kell fedeznünk a tuskó körüli erdőt, ott mindenféle nyersanyagokat és élelmet begyűjteni, majd ezekből bútorokat, használati eszközöket, ruhákat és ételeket készíteni.
A nyersanyagok közt füveket, gallyakat, fadarabokat, bogyókat, gombákat, növények terméseit és más, az erdőkben mindenfelé megtalálható dolgokat gyűjthetünk. Ezekből az otthonunkban olyan tárgyakat fabrikálhatunk, amelyek tovább könnyítik, segítik a túlélésünket: baltát, ásót, hálózsákot, gyújtót és hasonlókat. A tuskó belsejét is apránként építhetjük újjá. Asztalokat, székeket, ágyat barkácsolhatunk, helyreállíthatjuk az olvasósarkot vagy a sparheltet. Idővel megnyithatjuk a pincét, sőt az emeletet is.
A tuskóotthonnak nemcsak az a szerepe, hogy legyen hol átaludnunk az éjszakákat (mert a napszakok dinamikusan váltakoznak), de egyben itt van a raktárunk is, illetve otthon mindig vidáman ropog a tűz a kandallóban, ami télvíz idején bizony a legjobb hőforrásunk. Egérkénknek minden nap úgy kell gyűjtögetnie a nyersanyagokat, hogy közben folyamatosan korog a gyomra, és lassan, de biztosan hűl ki. Előbbit mindenféle ételekkel tömhetjük meg. Az ételek hozzávalóit (bogyók, gyümölcsök, gombák, legyilkolt bogarak húsa) kombináljuk és ezeket megsütjük, a jótékony hatásaik száma és mértéke is megsokszorozódik. Idővel már lekvárt, süteményt és más finomságokat is kotyvaszthatunk, amelyek nemcsak az éhségünket mulasztják el, de más tulajdonságainkra is hatnak, így a sebességünkre, a hőérzetünkre, erőnkre.
A hideg az egyik legnagyobb ellenségünk, hiszen a téli erdőben nagyon hamar átfagy egérkénk, aki ettől kezdve fokozatosan veszít az életerejéből is. A kihűlést lehet lassítani, ha téli ruhákat kötünk magunknak (ehhez előbb füvek, majd abból gombolyag kell), illetve bizonyos helyeken tudunk tábortüzet is gyújtani, de az véges. Ezért a játékmenet egyik nem túl kellemes vonása, hogy végestelen végig versenyt futunk az idővel, illetve ki-be ingázunk a tuskó és az erdő között. Márpedig fokozatosan egyre messzebbre kell elmerészkednünk otthonról, hogy újfajta nyersanyagokat találjunk, illetve nem feledkezhetünk meg elrabolt néniként megtalálásáról sem. Viszont mivel hátizsákunk mérete is véges, illetve a kihűlés sem odázható el a végtelenségig, így előbb-utóbb mégis kénytelenek vagyunk újra és újra visszatérni a kiindulóponthoz.
Ez sokaknak frusztráló és repetitív lehet, de megmondom őszintén, hogy az első órák után én megszoktam, és jobban hajtott, hogy kiderítsem, mi minden van még az erdőben, mintsem ezen idegeskedjem. Volt viszont helyette más, ami bosszanthatott. Az erdő több területből áll, amelyeket fel kell fedezni, ám a játékban semmilyen minimap nincs, így emlékezetből kell mindig visszatalálnunk. Ebben segíthetnek a lábnyomaink, de főleg a kihűlés határán, amikor kezd ránk esteledni, roppant bosszantó ez a bolyongás. Szóval a játékmenetnek vannak kisebb hiányosságai, de azért ezekkel még bőven együtt lehet élni, és nem csorbítják annyira a játékélményt, hogy elvegyék a kedvet a folytatástól.
A Winter Burrow egyik nagy erőssége a grafikája. Pedig nem egy újabb Unreal Engine 5-ös VFX-orgiáról van szó, sőt! Ez a játék újra megmutatta, hogy egy teljesen 2D-s, de maximális odaadással és odafigyeléssel készített grafika is tökéletesen megállja a helyét 2025-ben is. A rajzolt táj, a UI-elemek és főleg a szereplők nagyon igényesek, stílusosak. Egyszerűen jó ránézni a játékra még akkor is, ha az erdőben nem mindig egyértelmű, hogy mivel lehet interakcióba lépni és mivel nem. A zenei aláfestés elmegy, semmi extra. Eleinte kellemes, idővel ismétlődővé válik, később pedig már nem is figyelünk rá.
Nekem az év egyik legkellemesebb játékélményét nyújtotta a Winter Burrow. Nem tökéletes, vannak hiányosságai, de a látványvilága és a hangulata telitalálat. Aki nem szereti a pepecselős túlélősdit, annak viszont nem ajánlott, mert csak azért, mert egy kisegér a főhős, nem fogják ettől sem jobban megszeretni a zsánert. Aki viszont vevő rá, az ennél cukibb túlélőjátékot szerintem most nem talál.
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
