Yoshi, a Super Mario világának zöld hátasa már évtizedek óta a franchise része, valamint saját címeivel is régóta szórakoztatja a nagyérdeműt. Ezek közül az előző Switch alkotás, a Yoshi’s Crafted World az egyik kedvencem, amely az egyik legstílusosabb epizód az összes közül. Jelen bemutatóm tárgya, a Yoshi and the Mysterious Book viszont már csak a legújabb konzolra érkezett meg, így a korábbi Switch tulajdonosai kimaradnak a mókából, és tovább bővül a kizárólag Switch 2-n játszható címek palettája.
A történet szerint Bowser Jr. apja kincseskamrájában egy ősi kötetre bukkan, amely egy titokzatos madárról szól. Így a csínytevő, bohóc verdájába huppanva ellátogat a feltételezett szigetvilágba, ahol eme különös lény található a leírás szerint. Ügyetlen trónörökösünk balesetet szenved, amiben az enciklopédia is megsérül, ezt végül egy csapat yoshi találja meg, akik elkezdenek kommunikálni a könyvvel. Mint kiderül, Mr. E egy ősrégi gyűjteményes kötet, aki feljegyzi a különféle élőlények szokásait. Mivel a baleset során nagyjából újra kéne írnia magát, így a kedves hüllőkre hárul a felelősség, hogy több területen figyeljenek meg és lépjenek interakcióba az élővilággal.
Miután kiválasztottuk a nekünk tetsző színű yoshit, valamint az adott világ egyik kreatúráját nagyító alatt megvizsgáltuk, Mr. E magába szippant, hogy a lehető legtöbb dolgot felfedezhessük az adott szörnyecskéről. Megidéznek bennünket a könyv oldalaira, ami egy rendkívül stílusos ceruzarajzos megjelenítést kapott. Amerre nem lehet menni, az egyszerűen már nincs megrajzolva. A környezet szép (Nintendo módon), viszont semmi olyasmivel nem találkoztam, ami által nem jelenhetett volna meg a korábbi platformra is a stuff. Ezen felülkerekedve gyorsan beletanulunk az irányításba, ami a klasszikus nyelvöltögetést, ugrást, levegőtaposást, dobbantást és tojásdobálást fedi le. Ahogy azt már megszokhattuk egy Yoshi szoftverben, a nyelvünkkel megragadjuk és befaljuk az áldozatunkat, majd rögtön tojásként kakiljuk ki azt. Ez szinte kimeríti a brutalitást, más hasonló gazságot elvétve tapasztalhatunk csak utunk során, mivel hősünk halhatatlan, nem is tud sebződni. Mondjuk támadni is szökőévente fogják, inkább valami megszúrja, de tényleg semmi extra, ez nagyrészt egy nyugodt játék.
Minden pályának van egy adott főszereplője, ami maga a tanulmányozásra szánt lény. Itt most nem balról jobbra fogjuk teljesíteni a szinteket, hanem minden terület egy nagyobb nyitott képernyő, ahol megannyi titkot fedezhetünk fel ebben a 2D-s alkotásban. Szinte bármit csinálunk az adott állatkával, az egyből dokumentálásra kerül, ott is marad a pályán a nyoma és a leírása. Megnyaljuk, bekapjuk, a fejére ugrunk, megetetjük valamivel vagy összehozzuk másokkal – szinte garantáltan történik valami, így pár másodpercenként érkezhet a sikerélmény. Mivel nincs szinkron, csak némi hümmögés, így a kicsiknek fullasztó lehet ez a sok szöveg, főleg, ha el se tudják olvasni. A korábbi Yoshi játékkal ellentétben itt nincs lehetőség kétszemélyes játékra, amit személy szerint hiányoltam, mert ez egy remek szülő-gyermek program lehetne.
Sokféle felfedezni való akad a terepen, aminek az oroszlánrésze opcionális, általában van egy cél, ami egy nagyobb, „pályavégi” interakció lesz az adott monstrával. Még ez után se dobnak ki bennünket, így lehet tovább maradni titkokat keresgélni. Nem fogunk tudni mindent elérni egyből, mert sok olyan dolog van, ami a teljesítés után később adódik hozzá az adott szinthez. Ez lehet egy plusz állatka vagy egy gyümi megjelenése, így a 6–8 órás történet könnyen felhízhat 30 fölé is, ha mindent látni és feljegyezni óhajtunk. A játék fele konkrétan a stáblista után válik elérhetővé, ezzel megduplázva az addig játszott pályák számát. A történet közben gyűjtögetett virágjaink is akkor válnak fizetőeszközzé, amivel meg lehet bolondítani a kijelzőt. El tudunk helyezni a képernyőn radarokat, egy sor hasznos és haszontalan dolgot, ami egy picit kizökkentheti az addig tisztán csak a könyv lapjait mutató környezetből a játékost, de merőben segíti a haladást.
Nagyrészt egy könnyed, felfedezős cucc a Yoshi and the Mysterious Book, amit néhol beárnyékol a bénácska kezelés. Ez inkább a nagyobb lényeknél fordul elő, de már Yoshival is produkálhatunk érdekességeket. Mindig az az érzésem, hogy az efféle programok fejlesztői vajon milyen játékokat játszhattak életükben, ha nem érzik a végterméken ezeket a hiányosságokat. Lehet ez a merevség is Nintendo-védjegy, ahol mindent be lehet áldozni az innováció és a kreativitás oltárán, mert valljuk be, abból most sincs hiány. Ismét rengeteg jópofa kreatúrát animáltak, amelyekkel érdekes dolgokat művelhetünk, a zenék is szépen szólnak és nyugalmat árasztanak. Volt egy pálya, ahol csak horgászni kellett, a hátunkon cipelhettük a muksót, aki pergetett, máskor csak megmerevedő csigákon pattogtunk, vagy egy óriás hal szájában ficeregtünk. Mókás és szórakoztató, de kihívásokban mentes, amin túl kell lendülni.
Kis dózisokban fogyasztva élveztem Yoshi új kalandját a könyvvel, ami nem a legjobb alkotás a dinóval fémjelzett programok közt, de egy jó játék. Ezt most nem feltétlen tudom ajánlani a kisebb korosztálynak, de aki egy nyugodt, lassabb, felfedezős élményre vágyik, nem lő mellé vele.
