Ahogy korábban a ME és ME2-vel is tettem (
itt ), most is vállalkoznék arra, hogy összehasonlítsam a részeket. Nyilván most elsősorban a 3.-ra koncentrálva.
Sok szempontból a ME3 az aranyközépút az 1 és 2 közt.
Nincs olyan (már-már kezelhetetlenül) sok fegyver és páncél, ill. fejlesztés ezekhez, mint az 1-ben. Ugyanakkor azért nincs az a gyérség sem, ami a 2-ben. Újra kapunk adatokat a fegyverekről (sebzés, pontosság, stb.) és végre megint mi dönthetjük el, melyik fejlesztést válasszuk, melyik szempont fontosabb nekünk. Az engem viszont továbbra is frusztrál, hogy nem lehet normálisan kereskedni. Csak vásárolni lehet, eladni semmit, ez azért így félmegoldás.
A karakterfejlődés is a középutat célozza. Nem olyan összetett és sokrétű, mint az 1-ben, de nem is annyira rém primitív, mint a 2-ben. Külön örvendetes, hogy most már hamarabb és több elágazási lehetőség van a képességeknél. Viszont hagytak a 2. részből néhány idegesítő dolgot. Nem tartom jó ötletnek, hogy minden szint egyre több pontba kerül, ugyanis így értékes pontok maradnak kihasználatlanul (pl. 6-os szintre akarok húzni egy képességet, de csak 4 pontom van). Az 1. rész megoldása üdvözítő volt (itt nem részletezem, a linkelt leírásban benne van). A másik problémám, hogy a karakterhez kapcsolódóan nincsenek fejlesztési lehetőségek. A fegyvereket és a képességeket lehet fejleszteni, ill. egyetlen skálán a pajzsot, életerőt. Egy RPG-ben többet várna az ember.
De az eddigiekkel összességében elégedett vagyok, a 2-höz képest mindenképp előrelépés és az 1-nél kényelmesebb, könnyebben kezelhető.
Most pedig jön a feketeleves. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a játékmenet mennyire egysíkú és lineáris lett. Az 1. részben mindig volt legalább 4-5 aktív mellékküldetés és akár 2-3 főküldetés. A 2. részben ugyanez volt a helyzet a mellékküldetésekkel, csak ott főküldetésből is sok párhuzamos volt. Mindig a játékos választhatta ki mivel akar foglalkozni, milyen sorrendben halad, mit hagy ki, stb..
A 3-ban azzal, hogy összemosták a fő- és mellékküldetéseket, aligha fedték el ezt a hibát. Mindig egyetlen főküldetés van és max. 2-3 mellékszál. Azt most nem tekintem mellékküldetésnek, hogy a Fellegvárban hozzánk vágnak 1-2 keresetlen szót, emiatt elmehetünk egy bolygóhoz, ahol megmondják hol kell szkennelni, aztán visszamehetünk a taghoz. Ezek a "missziók" faék egyszerűségűek és engem már rohadtul idegesítettek.
Szóval a főszál tökéletesen lineáris. A mellékszálak se túl párhuzamosak és keveslem az érdemi mellékküldetéseket. Néha el lehet menni szétlőni pár cerberusos valagot, de ez nagyon csekély.
Elvártam volna, hogy én dönthessem el, hogy kiket akarok először kibékíteni, magam mellé állítani, stb.. Ehelyett tökéletesen tagolódik a főszál. Prológus-turián-krogan-szalarián-kvarián-geth-aszári-ember-végjáték vonal vezet végig.
Aztán ott vannak a helyszínek. Az 1. részben kis túlzással miénk volt a galaxis. Rengeteg bolygóra leszállhattunk, visszatérhettünk, felfedezhettünk. A 2. részben már összesen 4 bolygó volt, ahova vissza lehetett térni. A többi helyszín csak esetleges és időszakos volt. A 3-ban pedig gyakorlatilag minden a Fellegvárban koncentrálódik. Ezt leszámítva sehova nem lehet többször menni.
A minijátékok kivétele megbocsájthatatlan bűn a szememben. Minden érdemi RPG-ben vannak ilyen kis kreatív ügyességi dolgok. Az 1. részben még elég unalmasra és különállóra sikeredett, a 2. részben már nagyon jól beletaláltak a közepébe. A 3-ban meg nincs semmi, csak nézhetjük ahogy pár mp-ig szerencsétlenkedünk a mindenessel 1-1 ajtónál.
Az irányításban egyre több mindent mostak össze, emiatt nem egyszer kerültem szar helyzetbe. Lehet én vagyok a hülye, de jó párszor a fedezékbe vonulás helyett kibukfenceztem a harcmező közepére, amikor menekülni akartam, akkor az akadály átugrása helyett odakuporodtam mint fedezékhez és hasonló manőverek. Talán nem kéne 40 funkciót egy gombhoz rendelni.
Csapattársból most kezelhető mennyiség van, viszont itt is elég nagy az "erőszakolási faktor". Örülök neki, hogy Wrex kivételével az összes társ visszakerül az 1. részből, mert engem ők fogtak meg inkább, mint a 2. részbeliek. Viszont azért erős túlzásnak érzem, hogy a 2. részből senkit nem lehet felvenni (csak Garrust és Talit, de ők már az 1.-ben is voltak). Szerintem ez úgy lett volna korrekt, hogy választhattunk volna az 1 és 2 szereplői közt. Pl. Miranda és Ash nem hajlandóak egy csapatban lenni, tehát dönteni kell melyiket vigyük. Jack ás Liara összekapnak, két vezért nem tud nélkülözni az Urdnot klán, így vagy Baka vagy Wrex jöhet velünk, Jacob és James nem szívlelik egymást, két mesterlövész túlzás (Garrus vagy Thane), stb.. És lehetett volna bmikor váltani őket. Mellékküldetés pedig tartozott volna mindenkihez. Krogan meg egy ME játékban igenis KELL a csapatba.
Az sem tetszik, hogy nem lehet 1-1 helyszínre társakkal visszatérni, így azokat is fejleszteni, akiket amúgy nem szoktunk magunkkal cipelni.
A párbeszédekben kikerültek a semleges, középső válaszlehetőségek. Eldönthetjük, hogy angyalok vagy ördögök vagyunk, de ez is túl erőltetett. Nincs lehetőség kibújni egy válasz alól, középen lavírozni. Tehát itt is korlátozták a lehetőségeket.
Szóval összességében nem vagyok megelégedve a játékkal. A legnagyobb probléma a szabadság hiánya, ami pedig egy RPG esetén kulcsfontosságú. Kevés a választási lehetőségünk, a főszál lineáris, a galaxist nem fedezhetjük fel igazán, kevés a helyszín, nem válogathatjuk meg a csapatunkat, egy csomó minden ránk van kényszerítve).
Úgy érzem, hogy a készítők úgy voltak vele, hogy a fantasztikus cselekmény és sztori, illetve a visszaköszönő szereplők és korábbi döntések önmagukban annyira lenyűgözőek lesznek, hogy a játékmenettel nem is kell igazán foglalkozni.
Kiegészítve ezt a végjátékkal történt mizériával, azt kell mondjam, hogy az első 2 résszel ellentétben ezt alaposan elbaltázták a BW-nél.
Félreértés ne essék, remek játék a ME3, nagyon élveztem az egészet, de sokkal több lehetőség volt benne. Folyamatosan úgy éreztem a játék során, hogy egy kis odafigyeléssel és ráfordítással az adott részt jobban meg lehetett volna csinálni.
(és a beszélgetést is jobb lenne inkább ott folytatni - szerintem). Az EC-s "új" befejezéseket áttekintettük már, az eredeti miatt neked meg már nem kell mérgelődni.
), Rannochon pedig Raan admiráis (ő a "nagynéni")
