HBO - A Song of Ice and Fire

Ha esetleg leírod, hogy melyik részre gondoltál akkor még átnyálazom. Vszínű nem jövök rá, de talán szűkíti a kört.

Egyébként a 2. rész Cat-Cersei párbeszédben úgy éreztem mintha a szánkba adnák, hogy miért halt meg Jon Arryn. Bátyám rá is jött.

Nézd, Vyseris volt az egyetlen olyan karakter aki megérdemelte a halált és meg is halt. Biztos nekem magas az ingerküszöböm, de nem rázott meg a sárkány halála.
Pláne, hogy kb Tommen és Mircella (?) kivételével minden Lannistert le kellett volna fejezni. Több "jó" halt meg és ját pórul mint "gonosz". Felütésnek ez remek, meg úgyis egy alapvető dolog, hogy egy jó történetbe erős gonosztevők kellenek.

Aki ismerős fantasy körökben azt nem érte meglepetés a sárkányokkal. Nagyon sok minden előre jelezve van. Pl. a rémfarkasnak a szarvas okozta a vesztét, Stark azért halt meg mert Baratheon magával vitte.
Arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy Bran mikor tanul meg varázsolni...

Nos, nem arra párbeszédre utaltam, mert ez két férfié, akit Arya hallgat ki, annyira emlékezetes, hogy nem tudott elmenni mellette az ember, hisz Ned is félvállról kezelte.

Az utalt párbeszéd egy nagyon lényeges dologra fog rávilágítani a negyedik könyvben valakiről, amiből valószínűleg nem valami jó dolog fog kisülni a jövőben. És ez az első kötetben kb. egy oldal, és nem is tekinted lényegesnek. Sőt, én nem is emlékeztem rá. Nem baj, de gondolkozz előre.

A többi kérdésed egy részére választ fogsz kapni a Király csatájában, más kérdésekre csak később, valamire sosem (vagy még mi is csak később kapjuk meg).

A Trónok valóban egy felvezető könyv. Mint általában minden könyvsorozat első kötete. És még nekünk, az első négyet olvasóknak is hátra van három. Kettő még meg sem íródott. Reméljük megfognak.

A regényre még visszatérve, azért durva volt nem Viserys halála? Annak ellenére, hogy utáltam a fejét, mert egy patkány volt a húgával, meg ahogy Jorah mondta, kevesebb egy kígyónál, azért durva halálnem...

Én Nedet sajnáltam leginkább, meg Jory Casselt és a többiket. Elég durván elbántak a Starkokkal... Sansa is "kicsit" meglepődött, hogy a hercege mekkora egy gyökér és elvetemült. Pfúj!

A sárkányok visszatérte kicsit ledöbbentős fejezet/jelenet lesz egyeseknek, de azért lehetett sejteni.

Pont abban reménykedtem, hogy lesz "vége" a történetnek és csak pár szál marad elvarratlan. Nem lett igazam. Gyakorlatilag a lényeges dolgok nem haladtak. Az egész Dany szál csupán felvezetés volt, akárcsak a Fekete várnál futó szál. A Hét királyságbeli helyzet kapcsán értem, hogy miért Királyok csatája lesz, de ott is nagyon sok kérdés maradt. Miért árulta el Petyr Eddardot? Mit csinál Stannis Baratheon? Ki küldte az orgyilkost Tyrion tőrével?
Talán a legfontosabb az a kérdés maradt, hogy ki volt az a két fickó akiket Arya hallgatott ki. Az egyikről gyanús, hogy pentosi, de Varys is lehetett... azt a részt még átfutom. Van egy tippem, hogy JIB erre a párbeszédre is utalt mint ami soká nyer értelmet.

Az az érdekes, hogy eddig abban voltam, hogy milyen remek regény ez a Trónok harca. Mostmár egyre inkább úgy érzem, hogy egy jó regénynek a bevezetője. Ezek a mágia kezdemények sokat sejtetnek. A Mások, az északi fenyegetés, a dothakiak, a sárkány... Martin mesterien használja azt a bizonyos foreshadowing nevezetű dolgot amit még egy WotC-os SW könyvből ismertem meg.

Amikor Ned meghalt, valahogy én is azt éreztem, hogy ennek így kellett lennie, pontosabban szólva, ezt a volt a sorsa, mihelyt betette a lábát a Királyvárba.

Ejh, de utáltam Joffot, a debilt.

Mostmár kezdem Tyriont sajnálni a frigy miatt.

Megölték Nedet! Bár már a könyv elejétől kezdve számítottam rá, hogy ez lesz. A módja meg nagyon kegyetlen volt. Valahogy (még van pár fejezet hátra) az az érzésem, hogy minden rendes ember jól ráfázik. Nedet a lányával arrrakényszerítették, hogy feladja a becsületét, becsapták és a végén még fejét is vették. Remélem Joffrey-t a dothrakiak egy párezerfős bandája megtalálja...

A tojásokról pedig csak annyit, hogy azok sem egyszerű kellékként vannak jelen a történetben, vagyis van okod reménykedni.

Cat-Cersei rész nagyon jó volt Bran szobájában. Gyakorlatilag ott már nagyon éreztették, hogy mire jött rá Jon Arryn. Nagyon Jó!
Jaime is jó volt.

A Dothraky rész, hát. Nem tudom, könyvben az elején nem volt gondom az ottani szokásokkal, a vége fele volt rossz érzésem ennek kapcsán. A filmben meg nem tetszett, talán az öncélú kifejezést szokták erre használni. Túl sok volt.

Nekem is azt tetszett, hogy Tyrion valóban törődik az emberekkel, a város lakóival. Valamint az, hogy megpróbál igazságot tenni, még akkor is, ha ezért szembe kell szállnia a saját családjával, különösképp a nővérével és debil unokaöccsével. Ez a jellemvonása, hogy az elesettek irányába fordul, már az első kötetben megmutatkozott...

A mágia valamelyest jelen lesz, főleg azért, mert megjelentek a farkasálmok, a sárkányok, az Őrség a Fal mögé vonul, a Mások fel-fel tünedeznek - szóval a mágikus elemek a világ változásból erednek. Viszont biztosíthatlak, hogy Martin a későbbiekben is intelligensen fogja ezeket az elemeket használni.

Valóban az is remek, és talán ezért is szerettem meg Martin majdnem annyira, mint Frank Herbertet, mert a szereplőkre koncentrál, a motivációkra, a gondolataikra, ezekre szánja az időt, oldalakat, nem pedig a vérengzések leírására.

Renly halála tényleg durva volt...

Tyrion valóban teljesen a középpontba került, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a királyok csatájában ő az, aki tényleg ellátja a királyi feladatokat. Joffrey gyakorlatilag semmire nem jó, Cersei részéről is csak az intrikára futja, miközben az Ördögfióka szó szerint a Királyvár és a saját túlélésükért küzd. Eközben pedig olyanok veszik körül, akikről fogalma sincs, mennyire megbízhatóak, meg ott van Shae, akinek szerepe szintén bizonytalan, olyan "túl szép, hogy igaz legyen" kapcsolat az övék. Egyszerűen nem lehet nem rokonszenvezni vele.

Ami különösen bravúros szerintem, hogy Martin úgy teremt izgalmat és feszültséget, hogy a harcoktól szinte teljesen távolt tartja az olvasót, legalábbis a 700. oldalig, ahol most tartok. Csak kapjuk a híreket a szereplőkkel együtt, de igazából soha nem áll rendelkezésre több információ annál, mint amit ők tudnak.
A fontosnak tartott szereplőket pedig továbbra is egy tollvonással képes kiírni, engem Renly halála döbbentett meg nagyon, legalábbis annak a módja. Na meg amikor a Starkok elveszítik Derest, miközben a kis Arya megszerzi Harrenhallt. Nagyon komoly.

Az mondjuk először nem tetszett annyira, hogy a mágia és a misztikum szerepe jelentősen növekedett a második kötetben (Melisandre, Halhatatlanok, Jhaquen H'gar, Jojen Reed stb.), de annyira azért nem zavaró, sőt azáltal, hogy sokan tagadják a mágia létét, még külön érdekes is.

A Hagymalovag pedig tényleg nagyon szimpatikus, Brienne mellett leginkább ő iratkozott fel nálam a kedvelhető szereplők listájára.

A második könyv igazán hangsúlyos szereplője Tyrion és itt kedvelik meg igazán azok is, akik csak elkezdték megkedvelni az első könyvben. Itt derül ki, hogy igazából ő egy "jó" karakter, pontosabban Lannister volta ellenére inkább pozitív, mint negatív.

Az újak közül egyértelműen Davos a kedvenc, ő nagyon a szívemhez nőtt nemessége és a hűsége okán.

farkastámadások

Bran ébredését,

felnyíló szemek

Jelenet elhagyást megértem, plussz jeleneteket nehezemre esik elfogadni. Egyébként a Királyölő stílusa jó, csupán nem annak a típusnak tűnik aki egyáltalán hozzászólna egy fattyúhoz.

Mint minden filmes/sorozatos adaptáció estében, itt is lesznek olyanok, amik nem szerepeltek a könyvben, illetve olyanok is, amik nem fognak belekerülni.