Álmok

Úristen most ébredtem ez kegyetlen volt.
Valami alternatív világban volt ahol a sw 3. végén Darth Maul megölte Anakint úgy hogy a nabooi palota fürdőjében vívtak látványos harcot. a végén Maul bedobta egy kádba s utána hajította a kardját ami elektromos volt valamiért s agyoncsapta az áram. Na valamiért egy iskolai darabban én voltam Anakin s a végén tényleg meghaltam. Illetve azt hittem de valami 15 percig éltem még. Először öt percig azt hittem halott vagyok nem tudtam mozogni s beszélni meg levegőt venni. Majd épphogy megtudtam emelni a kezem s suttogtam meg nagyon minimális szinten lélegeztem.. Elmondtam apámnak hogy mi hogy legyen ő meg hátára kapott s végigvitt az iskola folyosóján. Voltak szakaszok amikor megint kezdtem meghalni aztán hirtelen mondtam neki mennyi a fizetésem s abból temessenek el aztán hogy mondja meg mindenkinek hogy szeretem (kutya barátnő stb) s tényleg meghaltam. Legalábbis felébredtem. S a valóságban rosszul voltam mert bár folyamatosan vettem levegőt de nagyon keveset épp annyit hogy kb ne fulladjak meg, mindezt ki tudja hány percig.

Valami étterembe voltam, ott volt egy csaj, akit nagyon megsértettem valamikor, és próbáltam bocsánatot kérni, de nem figyelt rám. Aztán hazaindult, mentem utána én is, de lehagyott. Itthon nem tudom miért, (mert amúgy nem élek ilyenekkel ) írtam valakinek, hogy kéne pár darab eki. ő adott egy címet, nevet és árat ami a terjesztőé volt. Megérkeztem, vártam, a lakásból kijött egy bohócruhába öltözött punk, várta a barátnőjét, aki a kutya után takarított, majd elmentek, mire az elvileg üres lakásban beindult a party. Bementem emberünkhöz, aki drágábban adta, így négy helyett háromra volt pénzem. közbe megszúrtam magam egy használt tűvel. majd mikor odaadta a kis tasakot, leültem a gangon, megnézni a cuccot. erre valaki aki figyelte a cb-rádión a zsarukat, szólt, hogy jönnek átvizsgálni a házat. mind a kb 60 ember aki ott volt összedobta a cuccát, és elkezdett kiszaladni ahol viszont reflektorokkal vártak minket a zsaruk. én bedobtam a csatornába gyorsan a szerzeményem. itt kis ugrás volt, nem lett belőle semmi mert nem találtak nálam illegális dolgot. viszont két nap múlva a mi osztálunkat kérdezte ki egy ügynöki különítmény egy lány ismeretlen anyagtól való halála miatt, mert rajtam kívül páran még ott voltak a buliban amire lecsaptak. barátom mellettem ült, és kurva ideges volt, mert aznap kezdett volna terjeszteni, és tele volt a táskája fűvel.
itt lett vége. az a gond hogy pár érdekes és ijesztő elemet elfelejtettem hajnali négy óta

Szürreális...

Álmomban egy fiatal nővel váltottam pár szót, majd elszaladt és a tőlünk nem messze álldogáló anya kezéből kikapta csecsemőjét és földhöz vágta (kb. úgy, mint az NFL-játékosok a labdát egy-egy touchdown esetén)...majd továbbszaladt... Ledöbbentem én is, az anya is (semmi sírás, mozdulatlanul, dermedten állt tovább az úton, nem tudta feldolgozni az eseményt).
Ekkor pár nap eltelhetett a következő "jelenetig", a köv. emlék csak az, hogy az utcán sétálva hallgatom, ahogy mindenki erről beszél és bár én nem foglalkoztam vele, sorra szólítgattak meg az emberek és addig nem hagytak továbbmenni, amíg egyet nem értettem velük abban, hogy "bizony mekkora szar szemét szar alak az a nő"...ám a csavar az, hogy én valami különös perverziómból adódóan erősen vonzódtam ahhoz a nőhöz, holott ez borzasztóan abszurd azok után, hogy láttam, ahogy brutálisan gyilkol (egy csecsemőt ráadásul). Álmom további részében próbáltam felkutatni, legalább egy pár szót váltani vele. Mindig azt hittem, hogy már mindjárt megtalálom, már csak egy kicsit kell továbbsétálnom és ott lesz...de nem...végül egy sivatagban kötöttem ki, teljesen egyedül, látszólag mindentől távol. Éppen egy homokvihar nyelt el, amikor felébredtem.

Fú, tegnap nagyon gáz dolgokat álmodtam. Igazából az volt a baj, hogy végig volt egyfajta világvége hangulata az álmoknak Többet is álmodtam aznap éjjel egymás után, és mindegyik ilyen végtelenül nyomasztó volt, nagyon rámtelepedett. Aztán ezt tetézte az, hogy felkeltem reggel 10-kor arra, hogy egy hihetetlen nagy robbanáshang rázza meg a környéket Valahova belevágott a villám tőlünk nem messze, és annyira bizarr volt az élmény - főleg ezek után az álmaim után -, hogy nem tudtam eldönteni, hogy még álmodom-e, vagy már ébren vagyok Nagyon szar érzés volt Kábé 5 percig tanakodtam egyhelyben állva az ágyam mellett, hogy ébren vagyok-e vagy sem (lehet, meg kellett volna pörgetnem az Inceptionös pörgettyűm)

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Nem tudom, én már kábé hónapok óta nem emlékszem az álmaimra felkelés után, ami egyébként igen furcsa, mert ilyen hosszú ideig nem szokott jellemző lenni. Egyébként azt gyanítom, hogy az én elmúlt napi alvajárásom valószínűleg azért történt, mert szeptember óta valami irgalmatlan mennyiségű és mértékű stressz alatt álltam nap mint nap és most hogy ez a szünettel pár nap óta megszűnt, így az elmém szerintem most próbálja feldolgozni a megmaradt emlékeket, amik álmomban valószínűleg megjelennek és emiatt következet be most egy ilyen állapot is, mint az alvajárás. És ha ez így van, akkor viszont nálad is ugyanerre tippelek, mert a leírtak alapján gondolom te is most próbálsz visszaállni egy nyugodtabb kerékvágásba. Egyfajta ilyen elnyúló "stressz utáni másnaposság" lehet ez, ami most nálad talán durvábban jelentkezik mint életed egyéb szakaszaiban. Fogadni mernék, hogy ahogy nekem is, neked is ez volt messze a legstresszesebb és gondokkal teli éved, igaz? Ha pedig tényleg így van, akkor tiszta sor. Szerintem kezeld higgadtan és maradj olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, amennyire csak tudsz. És amint az elméd végzett majd a "nagytakarítással" el fog múlni ez a dolog.

Ezen még olvasva is összeszartam magam nem, hogy még álmodva!

Itt egy-két ember álmaiból olyan horror filmet lehetne csinálni, hogy a néző összeszarná magát!

You tell me exactly what you want, and I will very carefully explain to you why it cannot be!

@neumark: Sajnos (mármint az én szemszögemből nem sajnos ), semmi tapasztalatom nincs az alvajárással, de gondolom, az agy nem nyíratja ki magát, tehát baj nem lehet belőle. Olvastam, hogy akadt már olyan, aki autót is vezetett (vagy csak próbált?), mégis, sosem hallottam olyasmit, hogy az alvajáró önmagát vagy bárki mást megsebesített volna. Valószínűleg nem is tarthat olyan hosszan. Egy utánaolvasást megérne, most így érdekelni kezdett a dolog.


"Valami lehet a levegőben" amúgy, mert én is(?) szarul alszom.
Furamód amikor Pesten voltam az albérletben, és a magánéleti szarságok igen nyomaszthattak, nagyon nyugodtan aludtam. Talán éppen azért, mert a "józan, éber eszem" tisztában volt a gondokkal. Most ellenkezőleg. Fogalmam sincs, mi lehet a baj, elvileg minden rendben, és mégis, biztos vagyok benne, hogy "lelkileg", pszichésen, nevezzük, ahogy akarjuk, valami gebasz van, de "józanul" nem vagyok képes rájönni, micsoda. Egyrészt már több, mint egy hete küzdök (ilyenkor!) valami enyhe influenza-szerű bizbasszal, hol köhögök, hol a torkom kapar, hogy a fülem dugul el - és, persze, rosszul alszom.

Egészen pár nappal ezelőttig például simán azt hittem, olyan csak a filmekben van, hogy valaki üvöltve ül fel az ágyban. Hát, a f*szt! Anyámék felébredtek rá... és semmire nem emlékszem. Már akkor sem emlékeztem, pedig jellemzően a felriadáskor az ember legalább az "érzéseit" még tartja, ha az álomból semmire sem emlékszik is, azaz haragot, ijedtséget, valamit - én nem. Simán csak az első képem az, hog ordítok, és ülök az ágyban. Mókás volt.
Rá egy napra arra riadtam fel, hogy egy baszottul nagy, tenyerem-méretű, hatlábú bogár mászik az ágy melletti falon. Eszemet vesztve kaptam a telefon után, a fényében kábé húsz másodpercen kereszül kerestem a falon, az ágy mögött stb. a rohadékot, és nem jöttem rá, hogy ez nem lehet valóság. Még amikor visszafeküdtem aludni, akkor sem azt mondtam, "faszságokat látok félálomban", hanem annyit, "oké, talán nincs is ott", csak reggel jöttem rá, hogy az agyam már megint szivatott.

Szóval, tényleg nem tudom, mi a halál bajom van, de mindezek a jelek arra utalnak, hogy valami márpedig van. Ezek után az esetek után egyébként bejátszottam azt egy este, hogy kivont szablyával aludtam az ágy mellett. Tippem nem volt, mi nyomasztja az agyam, de egy próbát megért - az eredményre persze nem emlékszem tehát valószínűleg elfogadhatóan aludtam. Kellene még pár kísérleti mintavétel.

Nem tudom, az egyébként feltűnt már álmotokban, hogy a személyiségetek esetlegesen hogyan változik? Értem ez alatt azt, hogy az utóbbi években többször vállalok fel konfliktusokat, könnyebben csapok át agresszióba, többször viselkedek támadólag, és ez az álmaimban is - még akár a rosszakban is - jelentkezik.

Néha utálom, mennyire a saját, itt-ott kontrollálhatatlan elménk foglyai vagyunk.

Lord: Néha ezek a dolgok így lerakódnak valahova és hosszú idő után újra visszaköszönnek álmokban, én már sok ilyet éltem meg.

---
Amúgy tegnap hajnalban kb. 10-12 év után megint alvajártam. Kisgyerekkorom óta nem esett már meg velem (akkoriban többször is), de aztán elhagytam. Arra eszméltem hajnalban, hogy csúszok le az ágyamról. Hogy most tényleg csúsztam-e lefelé, vagy ez csak ilyen álombéli érzet volt, azt már nem tudom eldönteni, de önvédelemből azonnal felkeltem az ágyból és elindultam lefelé a lépcsőn a nappaliba. Ekkor már úgymond "kiláttam" a fejemből és érzékeltem is a külvilágot, de mégse voltam ura a testemnek, teljesen félálombéli állapotban voltam. Amikor leértem a küszöbhöz, akkor apám bejött a konyhából és megkérdezte, hogy minden rendbe van-e, én erre azt válaszoltam hogy nem tudom és leültem a fotelbe. Az öreg nem nagyon foglalkozott velem tovább, visszament a konyhába, nem is értem mit hitt, tutira látszódnia kellett, hogy nem vagyok magamnál. Aztán üldögéltem még pár percig a fotelban, majd visszamásztam a szobámba és visszafeküdtem aludni. - Nagyon bizarr a dolog, mivel mint mondtam, kisgyerekkorom óta nem volt már ilyesmi, és kurvára nem szeretném, hogy most rendszeressé váljon felnőttként. Az is érdekes, hogy az évnek pont ezen szakaszában következett be, ugyanis már hetek óta vége a vizsgaidőszaknak, abszolút mentes vagyok minden stressztől és kételytől, ráadásul a bioritmusom is visszaállt normálisra, ami már nagyon régóta nem volt jellemző. Szerintetek?

Bazmeg.

Nem szokott leányálom lenni az ébredésem, ritkamód morcosan tudok felkelni, de most reggel majdnem hozzávágtam anyámhoz valamit, amikor berontott a szobába, hogy úristengázsszivárgás van. Nagyon rosszat álmodtam, pedig ez évek óta nem fordult elő velem (mármint hogy, egy rossz álom ennyire hatással legyen rám):

Nővérem (több mint két hónapja elköltözött) valamiért nálam aludt, és épp azok a tipikus elalvás előtti beszélgetések közül az egyik zajlott köztünk, amikor valamit hallottunk (mintha valaki levert volna valamit a konyhában), utána meg mintha egy kisgyerek futkosna a házban (jellemzően csukott ajtóval alszom, az álomban is így volt). Nagyon valóságosnak éltem meg, emlékszem miről beszéltünk, semmi furcsaság nem is történt a szó szoros értelmében (nem fogtam fel, hogy álmodok), és kurvára megijedtünk, mert az ajtóm folyton kinyílt. Kilincs kattanásig le, 3 cm-re kinyílt, aztán vissza, de a kilincs nem húzódott le. Úgyhogy a harmadik becsukás után egy görcsben az lett, hogy majd én befogom az ajtót, hogy ne lehessen nyitogatni, nővérem pedig tisztes távolságból odaáll, és nézi, ki nyitja ki. És nem tudtam befogni azt a kurva ajtót, folyton kinyílt, gond nélkül eltolt, pedig a szoba belső berendezése okán simán tudok lábbal támaszkodni az egyik szekrényemnek, úgyhogy nem olyan egyszerű ez. Nővérem persze semmit nem látott, úgyhogy miután becsuktam az ajtót újfent, gyors súlyzó-szétszerelés, aztán na majd én a "nem egy ropi-méretű súlyzórúddal lecsapom azt a köcsögöt" terv elkészülte után kinyitom az ajtót, és a szobalámpa halvány, kiáramló fényében egy 8 éves forma, fehér ruhás kiscsaj lábát pillantom meg. Úgyhogy anyázás, ajtó visszacsuk, egyébiránt meg megijedés, éreztem, hogy félek.

Terv kettő, dörömböljünk, a szomszédos szobabeli szülőknek, majd felébrednek. Nem ébredtek fel, úgyhogy nagy elgondolások után az volt, hogy fogjuk magunkat és átmegyünk, ha törik, ha szakad, azon a 2 méteren nem fogunk találkozni a kiscsajjal. Nem a francokat nem, már nyitottam szüleim ajtaját amikor a csaj felbukkant az ajtó mellett, én meg reflexből odaütöttem a súlyzórúddal [itt kezdtem el sejteni, hogy valami nem stimmel, ugyanis rettenetesen megfájdult a kézfejem, most már tudom, hogy bevágtam az ágy szélébe, vszg. nem csak álmomban hadonásztam], kiscsaj eltűnik, nővérem detto, csak apám van a szobájukban, alig tudom felkelteni. Anyámat a mi szobánkban találtuk meg (tehát ahonnan elindultunk, de ő meg pont minket keresett, úgyhogy azon a két méteren sikerült elkerülni egymást három embernek, meg is kérdeztem tőle hogy hogy a fenébe, elmondta, hogy valami kislány húzta a csőbe, miatta pedig nem tudott egyből a szobába jönni, valamint nem tudta megfogni a kezét, ugyanis nem lehetett, átnyúlt rajta. Pokol elszabadul, ajtócsapkodások, villany le, töksötét. Kérdezem szüleim hogy na most hol vannak, jeleznek hogy itt itt, oké, kapaszkodás egymásba, aztán induljunk valamerre. Nem mentünk öt métert, baromi nagy rántás, ordítás, ők eltűnnek, engem meg valaki istenesen leküld a földre, és nem tudok felállni, mintha több tonna nyomná a hátam, pedig semmi nincs ott, és érzem, hogy néz valaki hátulról, nem tudok megfordulni, de tudom, hogy ott van. Ezután hallottam meg nővérem sikítását, azonnal fel tudtam állni, emeletre feltrappolás, bementem a szobájába, csupa vér minden, etc, nagyon rosszul érintett amit láttam.

Az álom durvább része itt véget ér, ezután valami marhaságot álmodtam, amiben mindenki szerepelt és jól volt, ugyanúgy a házunkban voltunk rokonokkal, valami összejövetel miatt, de a szellemkiscsaj miatt csak én paráztam, és néha láttam is, egyszer egy csuklyás, köpenyes csontváz kezét fogva állt az udvaron.

Amikor felriadtam anyámra, első kézből majdnem telefonnal dobtam le, nem vagyok az ijedős fajta, de sikerült félig szívrohamot okoznia. Miután leadtam az életjeleket hogy nem fulladtam bele semmilyen gázszivárgásba, megnéztem a telefonon az időt - még nagyon benne lehetett az álom a szememben - és a telefon tükörképében elsőre nem tudtam eldönteni, hogy a csonti, vagy én vagyok-e.

Fú, hosszú lett, bocsi, de ezt muszáj volt kiírnom magamból, több mint egy órája felkeltem, de még mindig nagyon élénk a dolog, kicsit most magamba szálltam, ennyire valóság-érzettel áttöltött álmom régen volt már, és a magyarázatát sem tudom miért, mert nővéremmel is nemrég beszéltem, és ebből az idióta kislányos-horrorból sem néztem jó ideje egyet sem.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Fűűűű, még ebben a topicban írtam anno a legdurvább dream in the dream-emet (amikor 4 álomból ébredtem fel sorban). [b]szerk:[b/] meg is van
Amúgy mindenki álmodik, de mindenki csak elenyésző részleteket tud belőle felidézni. Oké, az asztrálsíkon nincs olyan, hogy idő múlása (ezért van az, ha pl. 2 perc alvás alatt álmodban leélsz egy fél életet), de ha nem érnék az emberi agyat napi 6-8-10 órán keresztül ilyen-olyan akusztikus-vizuális élmények, amiket az álom vált ki, gyak. agyhalott zombikkal lennénk körülvéve. Amúgy leginkább az ultraracionális, ultramaterialista, valósághoz leginkább hozzácsatolt emberekre jellemzőek az "én nem szoktam álmodni" elszólások.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Nekem is múltkor álom az álomban álmom volt (ez de jó így leírva). Valami szobában voltam, ahol elaludtam és átkerültem máshova, ahol szokásos "álomszerű", valószínűtlen események történtek. Rájöttem tehát, hogy álmodom, elkezdtem befolyásolni az eseményeket (ahogy ilyenkor szokott lenni), és emiatt felébredtem. Az eredeti álmomba, ahol átmentem egy másik szobába és direkt visszaaludtam, hátha álmodok még valami jót. És persze megint megtörtén ugyanaz, nagyon érdekes volt.

Mondjuk nem tudom ti hogy vagytok vele, de én 99%-ban MINDEN ESTE álmodom, azaz reggel emlékszem legalább egy álmomra. És imádok is álmodni

Szenvedély nélkül a foci halott.

Én most nagyon durvát álmodtam. Mármint nem is igazán durva volt inkább bonyolult. Nem láttam az Inceptiont, de azt tudom, hogy kb arról szól, hogy alomból álomba mászkálnak, egyre mélyebbre. Na, egy kicsit ilyen volt az elmúlt éjjelem.
Nehezen aludtam el, aztán azt álmodtam, hogy azt álmodom, hogy késve kelek fel. Álmomban "felébredtem" és elkezdtem a napom pont úgy, mintha nem csörgött volna az ébresztőóra és egy fél órával elcsúsztam volna. Végül telócsörgésre ébredtem fél órával később, mint akartam, mert nem szólt a vekker. A hideg is kirázott és nem értették a telefonban, hogy mi bajom van.

Sziasztok!!!

4 jó álmom jutott eszembe és rendszereztem őket. Sajnos nem emlékszem mindegyiknek a teljes történetére.

Íme a NEGYEDIK:

Az álmom a saját házamban kezdődött. Kimentem az utcára és egyszer csak észrevettem egy csapóajtót, ami eddig nem volt ott. Gondoltam lemegyek a csapóajtón, mert érdekelt mi van ott lent. Amikor leértem abba a helyiségbe akkor vettem észre, hogy ott van egy székhez kötözött ember akit egy pasas éppen kinyírt, na gondoltam itt a vége az álmomnak, mivel kiszúrt engem. Nem sokat tökölődtem elkezdtem szaladni az utca felé, de sajnos hamar kinyírt. Így végződött a ranglista szerinti 4. álmom.

HARMADIK:

Ebből az álmomból nem sokra emlékszem, csak arra, hogy egy haverom buliján voltam amikor egy szakács késsel elkezdett minket üldözni, aki elől elmenekültünk, de később mégis megölt minket. Sajnos ez is mint az előző halállal végződött.

MÁSODIK:

Ez az álmom azzal kezdődött, hogy egy csomó katona rengeteg embert terelget valami börtönbe és ezek között az emberek között sajnos én is ott voltam. A srácokat ( mint jómagamat ) különválasztották és egy terembe zárták amiben csak egy ajtó volt meg egy ablak. Természetesen az ajtón akartunk először szökni, de ott valami furcsa növények megakadájozták.
( A növények azok a húsevőfélékhez hasonlítootak ).
Miután az ajtónál lévő szabadulási kísérletünk kudarcba fulladt az ablaknál próbálkoztunk, ami sokkal könnyebbnek bizonyult. Csak egy őr sétálgatott felalá, de az ki is szúrt minket amikor kimásztunk az ablakon, hála az egyik társamnak. Mégis sikerült kimenekülnünk a börtönből, és amint kijutottunk erről az átkozott helyről mindenki futott amerre látott. A hosszú üldözés során engem elkaptak.

Az ELSŐ!!!!:

Ez az egy álmom végződött a négy közül szerencsésen.
Az álmomban egy parkolóban találtam magam a bátyámmal és rövid idő alatt elloptunk egy nagy buszt, amiben furcsa módon egy csomó fegyver volt. Elfurikáztunk egy giga-mega nagy szupermarketbe, amiben volt minden, szó szerint minden pl.: hullaház, bank.
A bátyámmal fogtunk pár fegyvert és kiraboltuk a bankot, sajnos őt elkapták, de engem nem tudtak elfogni, mert lekaratéztam őket ( NEM IS TUDOK KARATÉZNI). Én elmenekültem a hullaházba, mert az is volt ott, miután "lekaratéztam" a rendőröket. A halottas szoba előtt találkoztam egy sráccal akinek megmondtam, hogy ne köpjön be a zsaruknak, ha erre jönnek. Ezután bementem a szobába és elbújtam egy olyan asztalon ahol a hullát tartják letakarva. A srác akinek megmondtam, hogy ne köpjön be az persze szólt a zsaruknak, hogy hol bujkálok. Mindezek után valahogy, amire nem emlékszem kijutottam a "giga-mega" supermarketből, kiszabadítottam a bátyámat és elhúztunk a sok pénzzel az óriásbusszal.

Itt a vége fuss el véle. Remélem tetszettek nektek az álmaim. Várom a véleményeteket.

Szevasztok!!!!!!!!!!

Hát ez kurva jó, jót röhögtem 1-2 szituáción

"Hú bazdmeg, hallod majdnem levágtam a kezed..." Mondom jól van, semmi gond. Jók voltunk. ( ezen beszartam )

Én biztos ott hagytam volna a 2 pilótát a picsába

You tell me exactly what you want, and I will very carefully explain to you why it cannot be!

Menj el betegszabadságra, ez durva

na, a mai adag:

egy sivatagban vagyok (uldum), es pingvinek elol kell menekulnom, hogy evade-eljenek (megint wow) es boklaszolhatok nyugodtan, majd hirtelen egy uszomedenceben talaltam magam, es ott uszkaltam, de nem viz volt benne, hanem CSEH KONYVEK. (amugy jo erzes volt, RL nem tudok uszni sajna) kozben haverok ilyen buborekkent megjelentek folottem, es mondtak, hogy nice nice megtanultam vegre uszni, kozben pedig random gyerekek akartak elvenni tolem egy parfist, amivel usztam.

wtf?!

Húúú bazz milyen álmom volt most Nagyon hosszúnak és valóságosnak tűnt... Éppen túlélőt játszottam egy Zombikkal teli városban. Adtam is címet az álmomnak, miután felébredtem:

Zombie Survivor

Úgy kezdődött, hogy valami egyetemi összejövetelen voltam kint, a suli mellet. Minden okés volt, sok ember és hatalmas végzős buli volt. Mert befejeztünk az egyetemet. Az időjárás napos volt, mint a nyár. Én nem emlékszem pontosan, hogy hol voltam, de arra emlékszem, hogy egy ezüst színű kocsi hátratolatott s engem majdnem elütött, mert éppen pici széken ültem a kocsi mögött és haverokkal dumáltam. A kocsi kereke kb 2 centire állt meg az arcomtól (Itt véget is ért volna az álmom). Na felállok, és beszélgetek egy kicsit a sofőrrel... Az meg kiszáll a kocsiból, és a fél arca hiányzott. Mondom "Jól van uram? Elégé szarul néz ki. Vagy esetleg másnapos? xD" Az anyós ülésről száll ki a barátnője vagy ki, az is elégé elcseszettül nézett ki. Haverra ránézek, próbáltam kitalálni hogy ő mire gondol éppen most. Akkor ez a kettő, akik kiszálltak a kocsiból, elkezdtek hőbörögve rohanni. Mondtam a havernak, hogy ezek zombik, és le kell kapcsolni őket. Mi meg utána futottunk és a ház sarkánál a Zombicsaj elkapta a bal karomat amikor be akartam fordulni, és beleharapott. Nem fájt, nagyon picit látszott a harapás nyoma. De akkor is ordítottam a havernak, hogy vágja le a karomat, mert különben elfertőződök. Haverom elővarázsolt egy Machette -t, kérdeztem is tőle, hogy honnan a picsából szerezte xD Mikor készült lecsapni a bal karomra (itt különös módon holt nyugodt voltam), a zombi csaj csak kiabált, hogy csak vicc volt és a kandi kamera meg itt bujkál valahol... Na itt aztán elöntött a méreg és leütöttem a "Zombicsajt" meg a párját. Haver meg hebetelgetett összevissza, hogy "Hú bazdmeg, hallod majdnem levágtam a kezed..." Mondom jól van, semmi gond. Jók voltunk.
Na itt kezdődik el az apokalipszis. Ahogy megfordultunk, hogy visszasétáljunk az egyetemi bulihoz, ott távolban láttam egy rohangáló hordát, amit éppen elérték a bulit s fröccsent a vér meg minden szaftos darab a buliban, üvöltözések, sikoltozások. Ekkor néztem jobbra és a haver meg kámforrá változott. Eltűnt. Tök egyedül lettem és fegyvertelenül. Kérdezem magamban, hogy megint egy kicseszett kamu az egész kandi kamerával?... Kicsit közelebb megyek az említett helyszínhez, s ekkor döbbentem rá, hogy ez már nem vicc és nagy a baj: Éppen kajáltak, s az egyik évfolyamtársamat esznek éppen... Felkapom a fejem, nézek jobbra-balra és vettem észre, hogy jó pár zombi megindult felém kocogva... Megfordulok, és elkezdtem rohanni. Alig 50 méter futás után már haza is tértem xD (elég fura volt így mert az egyetem az Gödöllőn van, én meg Budapesten lakom...), a kertben futás közben felkaptam a kutyámat és berohantam a házba s bezártam. Senki nem volt otthon, én voltam egyedül a kutyával. A zombik már odakint voltak a kertben és céltalanul sétáltak. A drága kutyusom vakkantott egyet, s ezzel magára vonta az odakint sétálgató zombihordát... Mondom ááááááá... Felkapom megint a hülye kutyámat, felrohanok az emeletre, be a fürdő szobába, bezárom. Ajtóhoz dobáltam minden szart amit a fürdőszobában találtam, hogy bebarikádozzam magam... S a fürdőszobából még nyílt a padlás, úgy hogy bementem a padlásba kutyámmal. Padlás ajtót is lezártam, barikád, stbstb... Ezek után megkérdeztem a kutyámtól hogy hogyan tovább, mit fogunk kajálni?... Már hallottam is, hogy a lépcsőn jönnek felfelé a Zombik. De ide nem tudnak bejutni, mert ahhoz már túl halott az agyuk. S később lefeküdtem aludni, mert kikészített ez a menekülés (igen fura volt, mert az álmomban is lefeküdtem aludni)... Na felébredek másnap, ami olyan volt mintha 1 percet aludtam volna csak. Kutyám eltűnt. Hívtam őt, fütyültem neki, nem jött elő. 5 perc keresés a padlásban, semmi. Viszont már halottam egy hatalmas zajt amely a fürdőszobából jött... Tehát bejutottak a fürdőszobába, s már csak a padlás ajtó volt hátra nekik... Koromsötétben kuporogtam, s gondoltam hogy itt a vége... De a villámlás mentette meg az életem, mert mikor villámlott az ég, a tetőtéri ablakon kereszül villantott be. Mondom ABLAAAAK, máris nyitottam ki a tetőtéri ablakot, nézek is ki, erre mit látok? Megváltozott az egész táj, már nincs kertem, hanem kukorica földem. Egy ház sincs a közelben. Hatalmas vihar van, dübörög az ég, szakad az eső. Mondom WTF? o.O És a legnagyszerűbb hír az, hogy egy zombit se láttam.
Úgyhogy felbátorodva kimásztam a tetőre, s lemásztam a vízlefolyón. Körbetekintek, hogy minden frankó -e... Úgy tűnik hogy véget ért a szarság. Sétálok a kukorica mezőn koromsötétben, ami rám jön néha a frász, erre hallom hogy valahonnan jön a repülőgép, erre hirtelen előkaptam két jelzőfáklyát, be is gyújtottam őket (de hogy honnan volt jelzőfáklyám, az fogalmam sincs. Csak volt. Kész, pont). A repülőgép kiszúrta a jelzésemet és leszállt a kukoricaföldemre. Kiszáll két pilóta, én meg futok feléjük integetve, hogy nem Zombi vagyok, hanem TÚLÉLŐ. Váltottunk pár szót, és az egyik pilóta valami reccsenésre figyelt fel, ami szólt nekünk is hogy valami van a kukoricáson... Mondták nekem hogy maradjak a gép mellett ők meg körbenézik, hogy mi volt az a reccsenés. Mondtam nekik hogy kicseszettül nem jó ötlet (mert még mindig bennem volt ez a Zombi-para), inkább induljuk el most. Nem hallgattak rám, besétáltak a kukoricásba. 5-6 perc után már ordítva futottak vissza, mert összefutottak egy-két Zombival. Kiabáltak nekem, hogy másszam be a gépbe, erre gyorsan bemásztam. Két pilóta sértetlenül visszaértek, bepattantak, beüzemelték a motort, és máris levegőben voltunk. PHEEWWW....

Aztán végül ennyi volt az álmom, felébredtem.

...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....

nagyon pro

...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....

Hogy korhű legyek, lájkolom az álmodat. A maffiózós történeteket kedvelem.

Mai termés :

Szüleim, meg szinte az egész rokonságom elment kirándulni, kivéve nagyapámat. Én otthon voltam, valamit csináltam, és berontott a házba két öltönyös fickó. Ezek amolyan maffia-szerűségek lehettek, és a vállalatgazdaságtan könyvemet követelték. Első reakció, illetve kép amire emlékszem, hogy futok, mint a sebzett disznó, kocsiba be, és irány nagyapám. Ott meghúztam magam, majd jött a nagybátyám (könyvelő), aki egy kicsit Keresztapásan öltözködött. Meg is jegyeztem neki, hogy kajak olyan kinézeted van, mint a maffia főnökének. Erre elmosolyodott, nekem meg leesett, hogy ő akarja a könyvet. Fogta a telefont és felhívott valakit. Gyorsan kocsiba be, akkor viszont eszembe jutott, hogy ezt már álmodtam egyszer, csak más szituációban (tényleg), úgyhogy nem abba az irányba fogok menni, amerre eredetileg terveztem, mert onnan jön a két gorilla. Végül megint nagyapámnál kötöttem ki, fogalmam sincs hogyan, ott viszont vártak engem. Volt osztálytársam mentett meg úgy, hogy kezében volt a könyv fénymásolata, és odaadta nagybátyámnak. Viszont látszott rajta, hogy ez a könyv dolog csak ürügy, más kell neki. Na itt ébredtem fel.

A néhány hete (innentől idézek az Inception topikból) futottam Jászberényben az egyik utcán, késő éjszaka és közben fogat mostam. Futottam és fogat mostam. Az utcán minden ugyanúgy a helyén volt, ahogy a valóságban.

Ám amikor az utca végére értem, mondtam, hogy ez baromság, hogy éjjel fogat mosva futok, megráztam a fejem és mondtam magamnak, hogy felébredek. (Irdatlan nagy baromság... fogat mosva futni. )

Fel is ébredtem, a szobámban voltam, az ágyban, kezemben a fogkefe. Mondtam magamnak, ez hogy került ide, alvajáró lennék, vagy mi? Aztán felébredtem ténylegesen is.

Ez irdatlan nagy baromság volt.

A kergeő zombikról jut eszembe...
Egyszer, még gimnazista koromban (jó tizenöt éve már), nyáron, mikor a nagymamámnál voltam (így időponthoz tudtam kötni magamban az emléket), volt egy olyan álmom, amelyben Darth Vader kergetett a fénykardját lengetve egy szupermarketben.
Nem tudom, honnan jött ez az álom, mivel évekkel korábban láttam utoljára SW filmet. Mindenesetre vicces volt. Amikor felébredtem, és az álom mivoltához képest meglepő élességgel tudtam visszaidézni az "átálmodott" képeket, hát, kb. fél órán át röhögtem rajta. Nem tudom, de iszonyatosan mulatságos volt, ahogy törte át magát a bevásárlókocsit toló öreglányokon, a vakítón vörös lézerpengéjű fénykardjával a kezében, és olyan darthvaderesen zihálva loholt utánam...
Viszont nem vágott le közülük (vásárlók közül) egyet sem, szóval elég gentleman-esen kergetett; nem volt vérengzés Mondhatni, ártatlan kis álom volt

Endure. In enduring, grow strong.

Nekem idén volt már -pedig évek óta nem nézek ilyen filmeket, hogy hatással lett volna rám- olyan álmom is, hogy ilyen latin-amerikai dzsungeles vidéken voltunk, és a diktátor emberei ellen harcoltunk, le is lőttük őket.

Amikor beértünk a hegyvidékről a városba, és felszabadítottuk a várost, az emberek -és tényleg latin-amerikaiak voltak- hatalmas fiestát csaptak. Táncoltak, énekeltek, minden. Lelkesítő volt.

Végül megrohamoztuk a diktátor villáját, de el tudott menekülni a helikopterrel. Itt ébredtem fel.

Nagyon izgalmas álom volt.

_____________________________________

Milyen régóta?

Én meg rendszeresen az exemmel álmodom. Döntse el mindenki melyik a jobb.

Félelmetes, inkább.

Én régóta nem álmodtam.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

ph, csak próbáltam egy értelmezési felületet adni. Attól még, hogy nem találkoztál vele, lehet ez a jelentése, de valószínűbb, hogy az elméd azt mondja -ha már ennyi buli van-: kurvára nem kéne leamortizálni, köcsög.

LM, fogalmam sincs, de amint látod, zombik kergetik. Elég démoni, nem?

...talán, hogy nem fog tetszeni a Social Network?

Amúgy nekem Germis álmom volt régebben, amikor egy alacsony ingatlanárakkal teli romatelepen nyomoztunk mit tudom én, mi miatt, őt meg ott hagytam a telep közepén, mondván, fontosabb dolgom is van. Fura, me' abban az időszakban úgy fél éve nem Dome-oztam már.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Milyen belső démonok rághatják ph szűz lelkét, ha azokat McCl@ne testesíti meg?

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Kötve hiszem, McCl@ne-nel még sose találkoztam, senki nem hányt még a szobámban. Mondjuk többször is előfordul, hogy álmomban mások hánynak. Biztos a sok buli.

De azt már végképp nem tudom, hogy miért visszatérő álom a zombiapokalipszis...

If I look back I am lost

Hmmmm.....

Lehet hogy McCl@ne testesített meg egy fel nem ismert, vagy felismert, de ki nem mondott belső feszültséget.

A szoba a személyes tered, átvitt értelemben az önvalód, belső lényed szimbóluma.

A hányás a fent említett feszültség következménye, mely beszennyezi és megmérgezi a lelked/mentális állapotod.

__________________________

Vagy egy régi emlék tért vissza.

Ha azt álmodtam, hogy McCl@ne széthányja a szobámat, de valami iszonyatosan durván, az mit jelent?

If I look back I am lost

Egy az egybe visszaköszönt ez a dolog nálam is. Sőt, álmomban még arra is emlékeztem, hogy valaki nem mert kiugrani az ablakból, mert mi van ha mégsem álom, ezért nekem az ultimate teszt az volt hogy felfutottam egy ház falára, és miután simán sikerült, már nem maradt semmilyen kérdés, azt csináltam amit akartam. Viszont nem sikerült sokáig fenn tartani ezt az állapotot, én körülbelül 10 percig éreztem magam ilyen állapotban, 10 körül ébredtem ezután. Ugyebár ez a dolog rohadt fárasztó, ezután ennek megfelelően fáradtan is ébredtem, szóval még visszaaludtam, és telefonra keltem 12:30 körül, pedig 11 körül fel szoktam ébredni(nyár, egyetem ).

Egyszóval, ez a módszer működik, nem is akárhogy...

Too stubborn to die...

Érdekes, amit írsz, én is valószínűleg kipróbálom ezt. Nekem gyakran vannak rémálmaim, amiben meghalok, és mindig riadtan ébredek fel. Esetleg, ha rájönnék, hogy csak álmodom, könnyebb lenne.



Kösz a tippet

A zene az kell...

Ma azt álmodtam, hogy én vagyok Robert F. Kennedy, le akarnak lőni, de pont sikerült elkerülni a merényletet, de a merénylő meglógott.

If I look back I am lost

Á, ez nagyon durva. Pár hsz-szel lejjebb írtam az éber álmokról, és állítólag gyakorlással el lehet azt érni. Például ha naponta többször is megszámolod az ujjaidat, akkor van rá esély, hogy ez a szokás beépül az álmaidba. És mivel az álmokban gyakran van eltérés a valóságtól, ezért ha te tudod, hogy az ujjaid megszámolása után 10-nek kell kijönnie eredményként, de az álomban más eredményt kapsz, van rá esély, hogy rájöjj, hogy éppen álmodsz, és voilá, kész az éber álom.

Na, én poénból csinálgattam az elmúlt hónapban ezt az ujjszámolgatósdit, és ma csodák csodájára ez visszaköszönt az egyik álmomban. Mi több, még változás is volt! A bal kezemen 5, a jobb kezemen 6 ujjat számoltam, és rájöttem, hogy álmodok, de az a baj, hogy nem hittem el Ergo ez a technika most még csak félig jött be, mert egy pillanatra belegondoltam az álmomon belül, hogy most biztos csak álmodok, de utána elhessegettem a gondolatot (főleg, hogy a következő mozzanatom az akart lenni, hogy - ha már álom, akkor bármit megtehetek - kiugrom az ablakon, úgysem lehet semmi bajom, de ebben a pillanatban belémütött, hogy najó, ez biztos nem álom, és ha kiugrok, meghalok). Szóval kicsit még fejleszteni kell, de tök poén, hogy ez tényleg működik

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Nem tudom, de én mindig úgy éreztem, hogy sokkal régebbről emlékszem rá, mint amikor bevillantak a dolgok.

Aztarohadt Kicsit beleélte magát

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Nekem gyakran szokott lenni déja vum, és azt olvastam, hogy az amiatt lehet (merthát ezekben a témákban sosem tudnak semmit biztosra), hogy amikor az ember kicsit fáradtabb, akkor a 2 agyféltekéje különböző módon érzékelhet dolgokat. Például az egyik agyféltekéd egy, mittudomén, milliomodmásodperccel előbb fogja fel a világot, mint a másik, és amikor a másik is felfogja, akkor már lesz benned egy olyan érzés, hogy ezt az egészet átélted már valahol - ja, a másik agyféltekéd már átélte. Legalábbis valami ilyesmit olvastam, nemtom, biológiailag megállja-e a helyét

A Fringe c. sorozatban volt az egyik utóbbi részben egy nagyon jó indoklás, hogy déja vu akkor van, amikor az ember pontosan azon az úton jár, amit a sors szán neki, tehát azt jelzi, hogy pontosan a sors által kiszabott úton haladsz. Mondjuk a Fringe-ben ennek volt egy érdekes következménye, de azt nem akarnám lelőni...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Igen, gyerekkoromban nekem is sokkal több volt. Idén már nem is emlékszem talán csak egyre. Amúgy én is azt olvastam , hogy fejleszthető.
A másik kurva érdekes témakör meg még a deja vu kérdése. Egy időben ezt is nagyon sokszor átéltem, mostanában szintén megritkult. De mindannyiszor biztos voltam benne, hogy álmomból emlékszem korábban a megtörtént pillanatokra. Kísérteties, mintha előre meg lenne írva a sorsod...

Lord: A te képességed is nagyon hasznos tud lenni. Szeptembertől többször fogod használni, mint gondolnád.

Bocsi, itt normális alvási szokásokkal rendelkező emberekről volt szó, nem ilyen kitudjahonnanjött keveset alvó lényekről, mint Te.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

"Gondolom felnőtt korra mindenkinél kialakul egy többé-kevésbé állandó bioritmus, hogy mikor mennyit hogyan kellene aludni, (...)"

Voltál te már egyetemista? Ja, nem...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Gondolom felnőtt korra mindenkinél kialakul egy többé-kevésbé állandó bioritmus, hogy mikor mennyit hogyan kellene aludni, és azért azt meg kell vallani ez közelről sincs beszélőviszonyban a normális alvási állapottal.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Igen, állítólag a kisgyerekek könnyebben élnek át éber álmot, úgyhogy ezért nehezebb felnőtt korban elérni ezt.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Kisebb koromban rendszeresen, viszont utána nagyon fáradt voltam, keveset aludtam...most ez az állapot olyannyiban módosult, hogy ez helyett már egyszerűen nem tudok aludni, ilyenkor van az hogy napokig nyerem a ki van fent legtovábbot...

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Éber álmoknak hívják az ilyesmit, és engem rohadtul érdekel. Nagyon kiskoromban talán egyszer sikerült egy ilyet átélnem, azóta nem nagyon, pedig nagyon szeretnék Állítólag gyakorlással elérhető ez az állapot.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

És olyan nem fordult még elő veletek, hogy álmotokban teljesen tudatotoknál voltatok? Velem ez évekig ment, de nagyon-nagyon ritkán még mostanában is előfordul. Egy álomban vagyok, amiről teljes bizonysággal tudom, hogy csak egy álom és a valóságban alszok, miközben csak itt vagyok az álmomban. Mindent meg tudok tenni, mert tudom, hogy semmi sem lehetetlen és következménye sem lesz.

Ehh, ez az alvási bénulás elő szokott fordulni velem...főleg ha valami szart álmodok, és tudatosan fel akarok ébredni, akkor az álmom vége már olyan hogy ott sem tudok mozdulni, aztán arra eszmélek fel, hogy mi a fasz, tényleg nem tudok mozogni, mivanmáá, aztán egyszer csak sikerül nagy nehezen...Szar.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Detto (csak én a szememet sem tudom kinyitni ilyenkor, azért is "meg kell küzdenem").

Endure. In enduring, grow strong.