A RATM-nak egyébként az első két albumát hallgattam. Az első nagyon jó volt. Újszerű muzsika, brutál-vastag, egyedi hangzással. A második már szarabbul szólt és kissé komorabb volt a hangulata. A harmadikra meg már nem nagyon voltam kíváncsi. Hallottam, de valahogy nem fogott meg. Halálra leegyszerűsített, egysíkú nóták, jellegtelen hangzással. Bár lehet, hogy kevés figyelmet fordítottam rá.
"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"