Az EMO-ban az a okozza a nehézséget, hogy 3 igen elkülönülő generációja van/volt. Ez az Emocore (kb. 1985-1993?), az Indy-Emo (1992?-1999?) és az (haramadik generációs) EMO (2001-?). Igazából csak a harmadik számít meanstreamnek. Úgy alakult ki az EMO harmadik generációja, hogy a 90-es években alakult, eredetileg Indy-Emot játszó Jimmy Eat World stílust váltott, amely a 2001-es Bleed America (vagy American?) c. lemezükön mutatkozott először. Ezt stílust több együttes is követte, amelyek műfaji behatárolása igen nehézkes volt, a rock több fajtáját is magukba olvasztották, így az egyszerűség kedvéért a média majd a közvélemény is a Jimmy Eat World eredeti, amúgy nem sokban hasonlító stílusának nevét, az EMO-t ragasztották rájuk.
A mai EMO (vagyis a harmadik generáció) általánosan egyfajta poprockot játszik, amely mély érzelmeket próbálna kimutatni. Persze sok olyan együttes (mint a politikával 86 óta nem sokat foglalkozó Depeche Mode vagy a The Killers) van, amely szintén az érzelmes témákkal foglalkozik, mégsem emos. A mai EMO-t leginkább rajongói tábora különbözteti meg a többi hasonló stílustól vagy miafenétől, mivel azt 13-17 évesek alkotják döntő többségben. Ennek megfelelően a főbb témái a be nem teljesülő szerelem, a szülői szigor stb.
DEXA
