Misztika, Vallások, keleti >< Gonosz, Paranormális tevékenységek

Én így gondolom, Te másképp. Ez már szakadás.

Hm, azt a szmájlit nem véletlenül tettem ki, ahogy látom, az időjáráshoz hasonlóan ebben a topicban is félig-meddig ugyanarról beszél két ember (Te és én, még ha csak ezt mostan fogom kifejteni). Az álláspontom: két külön vallás egyetlen egy papír - de közel sem kettészakadt papír, hanem gondosan összehajtott. Ahogy te is írtad: "Ugyanarról beszélünk, de mégis kissé máshogy."
Én picit megemlíteném még az iszlám vallást is ebben a témában (közel-kelet, oks, csak egy kis kitérő erejéig): mondhatod egy moszlimnak, hogy Mohamed valójában nem volt Allah prófétája, és garantáltan ott helyben bevégzed. Pedig Allah nem más, mint Isten, a keresztények istene (lábjegyzet: Mohamed vándorkereskedő volt, aki nyugati útjai során szépen összegyűjtött mindent a kereszténységről, és azt a saját ízlésének megfelelően szabta át. Pl. az iszlámban napi 5x ima van előírva, de Allah nem láthat meg piszkosan (ergo Mohamed így szoktathatta rá a népet a tisztálkodásra), és még biztos akad sok ilyesmi.) Mohamed rákényszerítette a népre a vallását, amit röpke pár évszázad alatt az emberek a végtelenségig kifacsartak, és mára már inkább ártalmas és elavult vallás lett (az iszlám tiltja az alkoholt... kivéve, ha Allah nem látja. A moszlim országokban éppen ezért csak dél felé fordulva, Allah-nak háttal állva szabad részegre innod magad, és az ottani emberek élnek is ezzel a lehetőséggel).
Nézzük Bush és Bin Laden esetét: mindketten halomra gyilkolják egymás népét, mindketten károsnak tartják a másik vallását, de akárhogy is nézzük, mégis mindketten ugyanahhoz az istenhez imádkoznak (mégha az a fajta iszlám, amit az Al-Kaida hirdet, már nem sokban egyezik a valós iszlámmal).

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Azért ez nem ilyen egyszerű. Minden alapvallásnak vannak ágai, mint ugye minden fának, az ágaknak levelei, a leveleknek erezete...
Tehát a vallások ágazatai nem ellentétben állnak egymással, mintha tükörbe néznének, hanem kisebb módozatokban, dogmákban, gondolatokban különböznek. Mint a katolikusoknál. Eredendően a római és a Görög is kicsi eltérésekből, filozófiai megmagyarázatokban kezdett el különbözni. Ill. ugye az eredeti vallásból érkezett meg a kettészakadásig. Mindezek csak külső magyarázatok függvénye. Én így gondolom, Te másképp. Ez már szakadás. Ugyanarról beszélünk, de mégis kissé máshogy.
Példa: Ugye a keresztény hit. Az egyik azt hirdette, hogy egy isten van, a másik meg úgy magyarázta, hogy három, mert az atya, a fiú és a szentlélek is különálló isten. Na, ez hosszú távon hatalmas szakadékot eredményezett. Pedig mindkettő ugyanazt tanítja, eltérés nélkül.
Szóval a vallás nem egyszerű, épp ezért szép. Miből meddig jutottunk, hogy volt képes egy-egy vallás ilyen hihetetlen méreteket ölteni....nagyon érdekes.

Ez megnyugtató - már csak azért is, mert buddhizmuson kívűl egy ilyen keleti filozófiáról sincs lövésem se.
A konfúcionizmus (nemtom fejből, hogy írják) meg akkor viszont ennek ellentéte? Senkit-semmit ne tisztelj, mindenkin gázolj át? Még nem tudom, melyik lesz szimpatikusabb...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

nem tudom pontosan, elképzelhető, pontosan az ilyen részletek kiderítése miatt szándékszom elolvasni a Tao the King-et.

alapvetően nem, csak magát az életet helyezi előtérbe, amennyire én eddig tapasztaltam/olvastam, ezenfelül a konfúcianizmus tökéletetes ellentéte, ugyanis a lényeg, hogy mindent és mindekit tiszelj.

Sakkor a Tao semmiféle eszményképeket, istenségeket meg ilyesmiket nem használ?

Lao Ce tananyag volt nálunk... biztos, hogy nem ő "alapította" a taoizmust? (ha hülyeséget beszélek, szri)

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

nah akkor hogy röviden válaszoljak a lényeégi kérdésre, amit PMben tettél fel:
a Tao inkább világnézet, leginkább valóban a buddhizmushoz, vagy a konfúcionizmushoz hasonlítható.
Alapgondolata igazából a gondtalan élet, ahogy a szóból is ered, az "út" számít, hogy ezt az utat problémák és nehézségek nélkül is végig lehet járni, s mindehhez nem kel más, csak hogy a nehézségeket könnyedén, mindenféle stressz nélkül hidald át és a körülményekhez viszonyulj, ne próbálj meg változtatni azon, amin nem tudsz.

Nagyon jól leírja az egész elméletét a két könyv amit már említettem (Micimackó és a Tao, valamint a Malacka és a Tao - nem röhög senkise, bár igaz, hogy az adott mese szereplőin kersztül, de nagyon pontos és eléggé részletes leírást kapunk az egész Taoról, hogy mire figyelmeztet, és hogy milyen hibákba ne essünk bele.), valamint tegnap néztem ki magamban a libriben a Lao Ce által írt Tao the King című irományt, amiből nagyon sokat idéznek, és Lao Ce pedig kifejezetten Tao-mesternek számít, ha úgy tetszik. Amint nem kell majd egyéb kötelezőket/kölcsönkért könyveket olvasni, az lesz a következő áldozat

Igazság szerint Ko Pé legújabb mániája kapcsán terveztem eredetileg felhozni ezt a topicot (igaz, az utolsó 2 hsz-nek is felhozatal volt a szándéka...), de érdekesek az itteni levelek is. Tehát Ko Pé, ide gyere, ha van kedved hozzá , az utolsó néhány 10000 éves levélre pedig csakúgy reagálgatok. Végülis a sors-topic sem süllyedt csakúgy el, még most is inkább pihenget, a Mepi által megkezdett téma (lásd előzmény) meg nem olyan egyszerű.

Szerintem ott van a hiba az emberekben, hogy Istent és a Sátánt is emberi tulajdonságokkal ruházták fel, valós hús-vér 3D-s alaknak ábrázolták, mert csak a takaró végéig nyújtózkodtak, nem is gondoltak arra, hogy lehet tovább is. A Sátán, mint olyan inkább egy kép, szimbólum, ami a negatív erőket testesíti meg, azokat a negatív erőket, amik megmutatták az angyalok 1/3-ának: igen, képesek a Teremtő fölé emelkedni, ha ezeket az erőket követik (amiket mindenképpen meg kellett jelölni a "Sátán" szimbólumával, hogy az akkori emberek számára érthető legyen).
De hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, szerintem Isten is inkább egy amolyan "ősforrás," egy láthatatlan, érezhető erő, amit szintén nem úgy kell elképzelnünk, ahogy azt a South Park-ban ábrázolták. Hogy akkor hogyan is kell szvsz az Istent/Sátánt elképzelni? Nos... hm, pár éve a Harvardon sikeresen kikevertek egy színt, egy olyan színt, ami még soha azelőtt nem létezett, és senki sem látta. Az új színről annyit mondtak, hogy "feketébb a feketénél is," de mi mégsem tudunk olyasmit vizualizálni, amiről fogalmunk sincs.

"mi a bűn, a rossz, a sátán lényege? Egy erő? Egy transzcendens, élő 'személy'? Egy érzés? Egy érzés hiánya?"

Jajj ne már Mepi , az érzések pozitívak és negatívak egyaránt lehetnek, ahogy semlegesek is. Nembaj, hátha ezúttal írni fogtok a témával kapcsolatban...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

O.K, mit gondoltok, mi a bűn, a rossz, a sátán lényege? Egy erő? Egy transzcendens, élő 'személy'? Egy érzés? Egy érzés hiánya?

Alapvetően ateista, teista és filozófiai nézőpontok szerint gondolnak az emberek mást és másta bűn, rossz, a Sátán fogalmáról. De egyáltalán szerintetek mi a bűn? Mi a Sátán? Mi a rossz?

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

én kaphato lennék, csak kellene egy téma.