A RATM az egyik olyan banda a kevésből, ami a kezdeti időszakom után mind a mai napig nagyon tetszik. A rap-et sosem szerettem, így dallamos énekkel jobban tudtam volna értékelni.
Aztán jött ez az Audioslave, ami pontosan erről szólt (kb. RATM groove-ok dallamos énekkel), de rájöttem h mégsem jó ez így. Az első lemez még tetszett, a többi már nem fogott meg. Kiderült számomra h a RATM mégis a rap-eléssel volt az igaz, úgy nyerte el azt az igazi falbontó, arcbamászóan agresszív jellegét. Szóval örülök h most újra összeálltak, nyáron Rock Am Ring, ugyebár...!


