Milyen albumot hallgattál legutóbb?

Hiperaktív, mint a Neokrómos exKarbon Kédzses-s Mányák!
Esetleg ki akarta próbálni a progmetálkodást, de hiányzott neki a hevis életérzés! ...vagy csak megsajnálta a lecsúszott régi spanokat!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Mostanság talán Matt Barlow műveli a legérdekesebben a dolgait... Ugyebár újra becsatlakozott az Iced Earth-be (szegény "Ripper" Owenst megint kibaszták ), de tartja a Pyramaze zenekarban is a posztját, emellett polgári állásban rendőrködik, ráadásul pedig épp most született meg a gyerekük. Ezt így hogy...?

"Kicsit húzós lehet."

Gondolom megfelelő mennyiségű pénzzel el lehet érni a szükséges motivációt....ha meg alapból fanatikus az ember, akkor pláne!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

"4 album a 10 évre vetítve épen ideális......szerintem"

Jah, nagyjából. Bár ebből az utolsó éppen egy feldolgozáslemez, de igazából ezt is be lehet tudni teljesértékű albumnak. Meg van jópár kiadatlan felvételük is.
De hát hol vannak ők a mi hőn szeretett Paksi Endrénktől, akinél év nem múlhat el úgy, hogy ki ne jöjjön (legalább) egy lemez

"Ezek mellett egy tonna projekt/szóndtrek/vendégszereplés/etc írható a számlájukra!"

Igaz, bár ez főleg az utóbbi időkben van így. Egyébként nem is értem, h hogy bírja sok zenész úgy tolni, h van egy főbandája, egy halomnyi projetje, meg néhány vendégszereplés, stb. Ehhez mind számokat írni, a lemezeket megtudnéztatni... Kicsit húzós lehet.

4 album a 10 évre vetítve épen ideális......szerintem. Ennyi idő kell a nóták megírásához/kiforrásához, a turnézáshoz, a rajongók kiéhezéséhez
Ráadásul esetükben nem tükrözi a termékenységüket, mert ezek mellett egy tonna projekt/szóndtrek/vendégszereplés/etc írható a számlájukra!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Ez teljesen így van ahogy írod.

"a három RATM-os tag nem tudta "zeneileg meghazuttolni" önmagát, és az alapokban ua azt ízt adták az összes Audio. anyagon amit a jó öreg elődön."

Nem hogy alapokban, hanem a 'Slave néhány számában konkrétan saját RATM-beli munkásságuk egyes témáit nyúlták le! Nem is tudom ki mondta, h az a legnagyobb zenész, aki saját magától lop!

"Kíváncsi vagyok nyitnak -e más irányba, vagy a kitaposott utat járják tovább..."

Én igazán arra vagyok kíváncsi, h mennyire lesz tartós ez a nagy összeborulás. Nem túl jó hangulatban váltak szét, meg elvileg csak néhány koncert erejéig álltak össze. De persze mások is mondtak már ilyeneket, aztán meg...
Az tény, h a RATM sosem fog szívrohamban kimúlni, a majdnem 10 éves pályafutásuk alatt összesen 4 albumot tudtak összerakni, szóval sosem siették el... De majd most meglátjuk mi lesz.

A RATM már anno olyan zenét csináltak, amit ma is különösebb változtatások/újítások nélkül el lehet adni/megállja a helyét a raklapnyi modern metal között is. Ha megnézi az ember az első és utolsó albumukat lényeges változást nem hall(persze van, de azokkal együtt is mind ízig vérig RATM). "Kitalálták" a stílusukat, a hangzásukat és azóta azt nyomják.....nem is akármilyen színvonalon. Az Audioslave azért volt fura, mert a három RATM-os tag nem tudta "zeneileg meghazuttolni" önmagát, és az alapokban ua azt ízt adták az összes Audio. anyagon amit a jó öreg elődön. Erre az alapra pedig csak a jól bevált és megszokott "Roccsás-módon" lehet építkezni!
Kíváncsi vagyok nyitnak -e más irányba, vagy a kitaposott utat járják tovább...

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Nekem is ugyanez van!
A RATM az egyik olyan banda a kevésből, ami a kezdeti időszakom után mind a mai napig nagyon tetszik. A rap-et sosem szerettem, így dallamos énekkel jobban tudtam volna értékelni.
Aztán jött ez az Audioslave, ami pontosan erről szólt (kb. RATM groove-ok dallamos énekkel), de rájöttem h mégsem jó ez így. Az első lemez még tetszett, a többi már nem fogott meg. Kiderült számomra h a RATM mégis a rap-eléssel volt az igaz, úgy nyerte el azt az igazi falbontó, arcbamászóan agresszív jellegét. Szóval örülök h most újra összeálltak, nyáron Rock Am Ring, ugyebár...!

Audioslave - Relevations (2006)

Valahogy nem tudom megszokni az énekes hangját....berobban egy-egy iszonyat RATM-os groove(Sound of the Gun), amihez akaratlanul is a Zack de la Rocha agresszív szövegelését társítja az emberfia......erre bejön a Chris Cornell és egy az egyben lepusztítja a hangulatot. Csípem a hangját, de a Szóndgárdenben ütősebben hat ez a "világfájdalom-hangképzés"! Viszont azokban a számokban, ahol nem olyan egyértelmű a RATM fíling ez nem ütközik ki. Összeségében jó kis album vóna......ha az a RATM nem lett vóna!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"