Filmes klisék, sablonok

Ha már itt tartunk: baromi zavaró, amikor egy olyan telefonbeszélgetős jelenetnek vagyok szem- és fültanúja, ahol nem hallani a másik fél hangját, és ilyenkor a szereplő felteszi a hívott félnek a kérdéseit, majd 2 másodpercen belül már érkezik is tőle a következő benyögés (mit gondolsz a gazdasági válságról?... ja-ja, igazad van.)

Ellenpéldák meg nagyon ritkák. A Brokeback Mountain-ben pl. felüdülés volt azt látni, amikor a telefonálós jelenetekben a szereplők tényleg végighallgatták a másik felet - Ang Lee úr erre is képes volt odafigyelni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Már egyszer leoltottak (sőt, nem is egyszer), hogy ez valójában nem is filmes sablon, mert sokan TÉNYLEG ezt csinálják, de attól még a filmekben való túlhasználata akkor is rettentően irritál:

Amikor valaki felhív valakit, amíg a hívott fél fel nem veszi, a hívó folyamatosan a "Vedd már fel! Vedd fel! Vedd már fel!" szavakat ismételgeti. Ez engem naggggggyon idegesít a filmekben

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.