Mass Effect 3

Kihagytam:
9. Isteni a zenéje.

Igen, nagyon vidám és könnyed a hangulata, megéri belenézni. Utána pedig érdemes felkeresni a youtube-ot, pl. ezt a csatornát, mert egy végigjátszás alatt lehetetlen felfedezni az összes poént.

Az egyik legagyamentebb: Javik és Shepard
J: It turns out there is one thing primatives are good at.
S: Not. A. Word.

Meghoztad a kedvemet. Bár igazából most a DA2 újrajátszását fontolgatom, mert szarkasztikus Hawke-kal és Varrikkal meg Rivanival pont az a felhőtlenül vidám és sötéten humoros amihez most kedvem van. Viszont a leírtak alapján a Citadel is vmi hasonlóan derűs hangulatú, szóval lehet, hogy az is jól jönne most...

Man literally too angry to die

Végigvittem a Citadel DLC-t. Ahogy Creativ3Form megfogalmazta: a készítők ebbe tényleg beletették szívüket-lelküket.

Pozitívumok:
1. A helyszínek gyönyörűek és részletgazdagok.
2. A minijátékok szórakoztatóak, visszahozzák azt a régi Bioware-hangulatot a kötelező hanoi toronnyal és a kártyajátékokkal.
3. Az aréna jó ötlet volt.
4. Citadel háttértörténelem. Lájk.
5. Játékmenetében, hangulatában olyan, mintha a Kasumit keresztezték volna a Lair of the Shadow Brokerrel.
6. Iszonyú vicces. Néha a hangsúly az iszonyún van, ahogy azt a negatívumoknál meg is fogom említeni, de akkor is tagadhatatlan, hogy az írók brillíroztak, amikor nekiültek ennek a DLC-nek.
7. Ezt a trilógiát jórészt a fantasztikus karakterek tették naggyá, és ez előtt a Citadel készítői végig tisztelettel adóztak. Hisz Shepard bácsinak/néninek van a legjobb csapata a zuniverzumban, és bizony a seggét már nem egyszer, nem kétszer mentették meg a társai. Remélhetőleg nem csak a magamfajta szentimentális p***ák vigyorogtak, mint a tejbetök a több tucatnyi visszatérő szereplő jelenetein.
8. A játékidővel nincs gond, nekem majdnem hét és fél órámba telt végigvinni, és ez az idő nem a lakás nézegetésével telt.

Negatívumok:
1. Meglehetősen alibiszagú az a sztori, amire felfűzték ezt meghatóan bajtársias és hasfalszaggatóan vicces epizódot.
2. Néha visszájára fordult a nagy igyekezet, hogy minél humorosabb párbeszédeket és beszólásokat írjanak, és volt, amikor már azért léptem ki a játékból, hogy ne legyen túladagolásom az egy percben lenyomott poénmennyiségtől.
3. Ugyanígy sok volt a kakukktojás, a Bioware-fórumokról vett népszerű rajongói marhulások előtti tisztelgés. (Ha nagyon sokat keresgélnénk, akkor lehet, hogy még az Indoctrination elméletre is találnánk benne utalást. )
4. Sims3: The Mass Effect Edition.

Összességében amennyire zseniális ez a DLC, annyira nem illik bele a játékba. Míg a ME3 egy-két nyúlfarknyi jelenetet leszámítva következetesen érfelvágósan depresszív, addig a Citadel DLC olyan, mintha bevágtak volna egy Jóbarátok/Így jártam anyátokkal hálaadásnapi különkiadást.

Azt már az Extended Cutnál megmondták a készítők, hogy többé nem nyúlnak a végéhez, mégis, a Citadel alatt végig olyan érzésem volt, mintha a Destroy befejezés után járnánk néhány hónappal (azzal a különbséggel, hogy EDI és Anderson élnek). Mindenki vidám, ünnepel, a Reaperek szinte szóba sem kerülnek. Ezért aki azt akarja, az nyugodtan tekinthet rá úgy, hogy ez a játék nem hivatalos epilógusa. Mass Effect: The Reunion Episode.

Mindenesetre szép búcsú volt. Feledhetetlen volt ez a(z én esetemben) négy év, ellentmondásos Reaperbieberes befejezés ide vagy oda. Köszi a halakat, Bioware, és ha szabad tanácsolnom, próbálj meg néha ellentmondani az EA-nek.