A mellékküldetések összességében a 3-ban és itt is remekül sikerültek és ezek (illetve a szabad felfedezés és hangulati elemek) adták a játék sava-borsát. A főszál egyikben se volt nagy szám, de nekem vmivel jobban tetszett a 3.
A 3-ban volt személyes érintettség és így a saját motivációk jól találkoztak a világgal. Tetszett a gyermekkorból való kiindulás, a menedékből szabadulás, az a kevés, de ütős fordulat. Vagy pl. a BoS és Enclave képbe kerülése, a víztisztító, a végén minden összeért az egyéni indíttatásunkkal és ez bejött.
A NV-ban is volt személyes motiváció, de ez a fejlövéses téma nekem nem volt túl kreatív, főleg ahogy indult az egész. A Dam sorsa jóval kevésbé kötődött a saját ügyeimhez, így nem is izgatott annyira a dolog. Úgy éreztem, hogy nem egy nagy egész része vagyok, aki a családja és múltja miatt belekerül nagy ügyekbe, hanem inkább csak úgy rohangálok mindenkinek ide-oda, majd egyre nagyobb befolyásommal beleszólhatok a nagy dolgokba is, csak mert faszagyerek vagyok és megtehetem. Nem állt össze nekem kerek egésszé a sztori.
A NV frakciói meg nekem nagyon furcsák voltak, valahogy számomra nem működött az egész rendszer koncepciója. A mellékküldetéseknél is sokszor feleslegesen el volt bonyolítva pár dolog. Sokszor fogalmam nem volt, hogy egy adott döntés honnan jön vagy mit eredményezhet.
Vagy volt olyan, hogy 2 helyszín/karakter közt kellett mászkálni oda-vissza, legalább 3-4x. Ez a 3-ban ritka volt és logikusabban voltak felépítve "logisztikailag" a dolgok. A NV-ban kb. olyan érzésem volt, mintha vmi kisgyerek lennék, akit leküldenek a boltba, de csak ott jut eszébe, hogy nem kérdezte meg milyen kenyeret kell venni, aztán hazamegy megkérdezni, visszamegy a közértbe, akkor kiderül, hogy nincs nála apró és megint mehet vissza és így tovább.
