Ausztráliában hatalmas hagyományai vannak az Eurovíziónak. Több mint 30 éve minden évben közvetítik a versenyt, és rengeteg ember nézi, még az időeltolódás ellenére is. Azt ne kérdezd, miért alakult így, de így van. Ezért a szervezők már a korábbi években is tettek gesztusokat feléjük: köszöntötték mindig az ausztrál nézőket külön, volt ausztrál vendégelőadó a köztes fellépők között, stb. Aztán tavaly először, a jubileumi 60. Eurovízión adtak nekik egy rendes lehetőséget is, hogy elindulhassanak. Eredetileg csak egy kivételes alkalomnak szánták, de persze akkora sikere volt Ausztráliában, hogy maradhattak idénre is. Azt viszont igazából még most sem tudni, hogy hosszú távon mi lesz velük. Elvileg a résztvevő ország közvetítő tévécsatornája aktív tagja kell legyen az
Európai Műsorsugárzók Uniójának (vagy ismertebb rövidítéssel EBU, ennek a logója meg az Örömóda megy minden adás elején ugye), ahova való felvételt pedig az
Európai Sugárzási Terület (EBA) országai kérhetnek. A terület határai tágabban vannak meghúzva Európa földrajzi határainál, így lehetséges, hogy Izrael indulhat rendszeresen, sőt, egy alkalommal
Marokkó is részt vett már a versenyen, vagy
Libanon is nevezett már, még ha visszalépett utána. Ausztrália persze nagyon nem fér bele a fenti területbe, külön döntéssel mégis elindulhattak. Valószínűleg a szabályrendszer módosulni fog az elkövetkező években, mert például Kína is érdeklődik már, ott is közvetítik a versenyt néhány éve, és ekkora piacokat egyszerűen nem lehet kihagyni, gazdasági szempontból öngyilkosság lenne. De hát így van ez jól, az Eurovízó nagyon sokat változott az eltelt 60 év alatt. Mind a produkciók terén: eredetileg ugye csak énekeltek, és élő zenekar kísérte őket, ma pedig már a táncon, az előadáson van a hangsúly, és a zene nagy része felvételről megy. Illetve a műsor célja terén is: ahogy a tegnap esti adásban is elhangzott, az Eurovíziót kezdetben nem elsősorban szórakoztató műsornak szánták, inkább a háború utáni együttműködés megerősítésére az európai országok között, valamint annak kipróbálására, hogy az európai nemzeti tévétársaságok össze tudnak-e hozni egy ilyen nagyszabású, közös tévéműsort.
Na, kicsit elkalandoztam, úgyhogy a másikat csak röviden. A vasfüggöny leomlása és a keleti blokk országainak feldarabolódása után hirtelen a duplájára (huszonegynéhányról negyven körülire) nőtt az indulni szándékozó országok száma. 2004-től van a jelenlegi két elődöntős rendszer. Előtte majdnem egy évtizedig nem volt elődöntő vagy selejtező, egyszerűen az országok egy részét a korábbi évek teljesítményeinek átlaga alapján minősítették, és a leggyengébbeket kizárták, nem indulhattak a következő évben egyáltalán. 2000-ben hoztak egy döntést, hogy az öt nagy országra (brit, francia, német, olasz, spanyol) ez a kizárásos szabály nem vonatkozhat, ők mindenképpen indulhatnak. 2004-től ez úgy módosult, hogy az elődöntőben nem kell részt venniük, automatikusan a döntőben léphetnek fel. És hogy miért? Mert ők az EBU legnagyobb befizetői, az EBU költségvetésének döntő részét ők öten állják. Aztán hogy mennyire igazságos ez az egész, az más kérdés. Különösen annak fényében, hogy a versenyben jellemzően borzasztó gyengén szerepelnek, talán
Lena volt az egyetlen, aki 2010-ben nyerni tudott, és nagyobb eurovíziós karriert futott be azóta. Persze a többi ország is rendszeresen vitatja ezt, hogy a nagyokkal kivételeznek, és az időnkénti távolmaradások oka is igen gyakran éppen ez.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
Izraelt még úgy ahogy megértem, futballban is Európához vannak sorolva (ahogy Kazahsztán is, amiben ellenben már semmi logika nincs), de Ausztrália, a Föld teljesen átellenes pontjáról? 
