Lehet, hogy aztán a dinamikus kameramozgás fogott meg, meg akadtak bénácskább pillanatok, mint amikor Sabrina lelőtt egy fickót, viszont újranéztem, és a legtöbb összecsapással most is meg vagyok elégedve.
Yennefer szerepe persze alaposan ki lett bővítve, ő Thanedd után, a Lodge alakulása idején hetekig jáde figuraként raboskodott, mert azt hitték róla, hogy az árulók közé tartozik. Azokkal a sorozatos kritikákkal egyetértek, hogy a többi varázslónő szerepe, fontossága csökkent azáltal, hogy mindent Yen szervez meg, talál ki, ő vezeti az egész csapatot.
És ha már varázslónők, bírtam azokat a hangokat, hogy "ki volt ez a seprűn érkező banya, de béna ez a sorozat blablabla", mert íme Assire van Anahid bemutatkozása az ötödik könyvben:
"Margarita Laux-Antille megismételte Filippa igéjét és mozdulatait. A kép néhányszor megremegett, elvesztette homályos imbolygását és természetellenes fényét, a kontúrok és színek kiélesedtek. A varázslónők most még alaposabban megnézhették maguknak az alakot az asztal túloldalán. Triss az ajkába harapott, és sokatmondóan odakacsintott Keirának.
A kivetített nőalaknak sápadt, ragyás arca volt, fakó és kifejezéstelen szeme, keskeny, szederjes szája és kissé kampós orra. Különös és kissé gyűrött, kúp alakú kalapot viselt. A puha karimája alól fekete, nem különösebben frissnek látszó hajzat hullt alá. A vonzerő teljes hiányát és az elhanyagoltság érzését a bő és formátlan, vállrészén foszlott ezüst cérnával kivarrt fekete köntös tette teljessé. A hímzés a félholdat ábrázolta csillagok gyűrűjében. Ez volt a nilfgaardi varázslónő egyetlen éke.
Filippa Eilhart felállt, próbálva nem túlságosan előtérbe helyezni ékszereit, csipkéit és dekoltázsát.
– Tiszteletre méltó Assire asszony – szólt. – Üdvözlünk Montecalvóban. Roppant örömünkre szolgál, hogy úgy döntöttél, elfogadod a meghívásunkat."
Egyébként az volt a benyomásom a könyveket olvasva, hogy az emberiség egy fejlettebb korszakából csöppent a Kontinensre a Szférák Együttállása során, és hozták magukkal a földi mítoszokat, ennek eredménye például az is, hogy Assire fullba tolta a Wicked-boszi stílust, későbbi kötetben még a térdén alvó-doromboló macskája is volt.
