Eljöttek a felvételik, jelentkeztem a Veres Pálné gimnáziumba, ez egy nagyon jó nevű suli, mondhatni olyan elitgimi féleség. Országos versenyeken az első 5-ben mindig van VPG-s. Megfogadtam, hogy ezt nem abszhatom el, tanulnom kell. De nem sikerült. Nagyon hozzá voltam szokva a nemtanuláshoz, a feltétlen szabadsághoz (a exsulimban a "régi nevem" miatt kaptam 4-5-ösöket, mert "Hát a ValkÓ Peti nem kaphat 3-ast!".
Olyan ember vagyok, hogy elsőre nagyon antipatikus vagyok az embereknek, de késöbb ahogy jobban megismernek, elkezdenek szeretni. A régi sulimban is ez volt. Itt ez nem jött be, nem ismertek, és az első pár jegyemmel jól bemutatkoztam...
Odáig jutottam, hogy 3-bóláltam bukásra, Föci, Matek, és Fizika. Eleinte titokoltam, de rájöttem, hogy értelmetlen. Anyám ki volt bukva, mint a tanárok, hisz a VPG-ben nincs bukás, csak az van, hogy finoman közlik a szülövel, hogy más iskola is van a világon...
Hálistennek kicsikét összekaptam magam, néha tanulgatok, de évekig bánni fogom, hogy az első pár hetet elbasztam...
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
