Star Wars: Knights of the Old Republic (Ismertető)

Az NWN-nel kapcsolatos dolgokban teljesen egyetértek Veled, viszont a KotOR védelmében meg kell, hogy jegyezzem, hogy "az elsősorban konzolra készült, csak voltak oly kedvesek és kiadták PC-re (örüljünk neki!) elv" miatt olyan, amilyen (erre utaltál Te is).

Ezzel együtt a küldetések nekem is egyszerűbbnek tűnnek, mint a Baldur 2-ben, bár az a játék számomra óriási csalódást jelentett (már a beharangozásokhoz, dicshimnuszokhoz képest): irtózatosan gyenge fő-sztori (az alapötlet - hatalomittas elf varázsló a reá sújtott átkot próbálja megtörni és ezzel együtt bosszút állni és mellesleg világuralomra törni - jó ötlet, de nem jól oldották meg), tényleg remek és hosszú, de sokszor logikátlan, a szerepjátékokban már ezerszer agyonrágott/lerágott mellékküldetések.
Ráadásul erőltetett volt az egész: kell lich, kell beholder, kell vámpír, kell sárkány és persze nem maradhatnak ki a sötét elfek sem. Ráadásul a magasabb szintű csapat miatt, lépten-nyomon 10-20 szintű kalandozócsapatokkal/karakterekkel hozza össze a sors a játékost egy olyan világban, ahol a híres Drizzt egy 15. szintű kósza (csupán). Legalábbis az ellenséges varázslók által elsütött 9. szintű varázslatokból nem tudok másra gondolni (vagy mindenki ilyen tápos tekercsekkel rohangál?) Az egész iszonyatosan erőltetett volt! =(Mondjuk azért kétszer végigvittem ).
Itt most csak röviden még egy-két dolog (de hemzsegett ezektől a játék):
Ugyebár adott egy nagy város, melyben az elhagyott házakban lich-ek tanyáznak, a csatornarendszerben egy ősöreg, hatalomra éhes beholder szövögeti terveit, a temető meg hemzseg az élőhalottaktól, de sorolhatnám tovább. Mindez pedig egy ott, ahol ha elsütsz egy szaros Identify-t az utcán, már nyakadon is van az ultratáp rendfenntartó varázslóbrigád!
Na, de erre írtam korábban, hogy inkább a Baldur 2 fórumán!

A karakterjellemekre még azért visszatérve pedig csak annyit, hogy a Baldur 2-ben a vérszomjas törpe berserker mindig ölni akart, Jan Jansen a rokonságáról beszélt vagy éppen Minsc hörcsögét próbálta ellopni , Viconia cinikus volt, Anomen nagyképű stb.... ez mind-mind jó volt, de a KotOR karakterei VÁLTOZNAK a játék folyamán. A mély sebeket hordozó, másban megbízni képtelen Carth Onasi a barátjává fogad; Bastila örökös vívódásai önmagával és a világgal... Ez számomra sokkal mélyebb és személyesebb, mint a Baldur 2 egyszerű, de szeretnivaló jellemei. De, mint ahogy Te is írtad: az, hogy kit mi fog meg, egy teljesen szubjektív dolog.

Amúgy, mint írtam már korábban, számomra az egész pc-s szerepjátékokat tekintve a Planescape: Torment a mérvadó. Játék még nem volt rám akkora hatással: komolyan befolyásolta a gondolkodásomat, számtalan kérdést vetett fel bennem! Ahhoz képest a Baldur 2 és a KotOR együttesen is csak valami felszínes hókusz-pókuszt jelentenek.

Egyébként tényleg szinte mindenben egyettértünk, ezért kár lenne vitázni. Örüljünk inkább, hogy olyan jó játékok jelentek/jelennek meg, mint a Baldur 2 (mert azért nem mondom, hogy rossz volt, még ha úgy is tűnik most) vagy a KotOR.

Endure. In enduring, grow strong.

Ellent kell hogy mondjak neked. Egyrészt, a BG2-ben csapattársaink egymással is sokat beszélgettek (torzsalkodtak, ha a jellemük homlokegyenest eltért), a KotOR-ban ebből csak foltokat láttam, a karakterek főként velünk beszélgettek.
Kidolgozottság tekintetében valóban jók a játék karakterei, azonban a BG2-ben nekem kicsit mélyebbnek tűnt a karakterek jelleme (emlékszem, 10 éves játékos "pályafutással" a hátam mögött elősször 2000 Karácsonyán hatódtam meg a BG2-ben az egyik csapattárs monológján), de persze ez az egyéni ízléstől is függ.
Ami a küldetéseket illeti, nos ezen a téren egyértelműen azt kell mondanom, hogy a BG2 porba gyalázza a KotOR-t. A KotOR-ban a társainkhoz kapcsolódó missziók csupán arról szólnak, hogy az adott bolygón kell valami apróságot megtennünk-erre utaltam a "maradék 10%" pár-percnyi megoldási idején, ezzel szemben a BG2-ben új területekre jutahatunk el (várak, városok, épületkomplexumok), melyekben gyakran napokat tölthetünk el.


A cikkben nem írtam le, azonban most megragadnám az alkalmat arra, hogy kifejtsem a BioWare játékfejlesztési koncepciójában az utóbbi években végbement változást.
A 98 Karácsonyán megjelent Baldur's Gate új etalon volt az RPG-k között, játékmenetében, történetében, grafikájában, hangaiban igazán remekre sikeredett, akárcsak a 99 közepén megjelent Tales of the Sword Coast c. kiegészítő.
A Newerwinter Nights-nak eredetileg 2000 őszén kellett volna megjelennie, azonban úgy döntöttek, hogy a BG2:Shadows of Amn fejlesztése élvezzen elsődleges priorítást, így 2000 őszén a SoA jelent meg, mely mind grafikájában, mind komplexitásában, mind hosszúságában felülmúlta elődjét, mondhatni tökéletes folytatás lett.
Az első törés nem a 2001 végén megjelent Throne of Baal kiegészítővel jelentkezett, ez hozta a BG2 színvonalát, nem. Az első törés a 2002 közepén debütált NWN-nél jelentkezett, mely komplexitását tekintve messze elulmaradt a BG2-vel szemben, azonban még így is remek RPG lett.
A következő lépés a KotOR volt, amely -min azt a cikkben már boncolgattam- erőteljesen eltolódott a hack'n'slash irányába, bár kétségtelen, hogy a masszív RPG máz megmaradt.
A legutóbbi, ezt a "leegyszerűsödési" folymatot talán legjobban prezentáló BioWare játék a nemrég bejelentett Jade Empire, mely már bevallottan a h'n's elemkre helyezi a hangsújt, ráadásul jelenleg X-Box exluzivitást élvez (ismereve a Massivesoft üzletpolitikáját ez alighanem változni fog) és ez szomorú.
A BW láthatóan rájött arra, hogy az RPG elemekkel erősen felturbózott akciójátékok fejlesztése is szépen prosperáló üzleti vállalkozás, ami azért szomorú, mert a BW stabil támasza az RPG-re éhes játékosoknak.
Természetesen nincs minden veszve, nemrég készült el az NWN kiegészítője, a Hordes of Underdark, ami az NWN-el szembeni minden ellenérzésem dacára azért még remek RPG (ráadásul Mélysötétben játszódik, ezért plussz pont! ), és talán van esély egy esetleges BG3-ra is.
Azonban jelneleg úgy tűnik, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor a BioWare rááll az akciójátékok készítésére, melyek kétségkívül kiválóak lesznek a saját kategóriájukon belül, azonban nem helyettesíthetik az igazi, vérbeli RPG-ket.

Gerry!

Nagyon jó a cikk, de egyetlen pontban nem értek Veled egyet: ez pedig az NPC-k kidolgozottsága. Azt irod (bocsánat, de "hosszú i betűt" nem tudok elővarázsolni az éppen előttem fekvő biilentyűzettel), hogy a Baldur 2 az etalon és a KotOR karakterei igencsak elmaradnak attól a szinttől. Miért? Mindkettőben fűződnek mellékküldetések a karikhoz, beszélgetnek egymással, beleszólnak a fő karakter (a játékos) párbeszédeibe. A Baldur 2-ben csak azért gyakoribb mindez, mert egyszerre 5 lehet belőlük a csapatodban, mig a KotOR-ban csak 2. Persze ez nem minden: fontos, hogy mennyire élő/összetett jellem, mennyire hiteles a karakter, van-e saját sorsa, gondolatai stb.. Ebben szerintem a KotOR alázza a Baldur 2 egyszerű, de azért jópofa és nagyon szórakoztató karaktereit. Gondolj vissza Carth-ra vagy Bastilla-ra, ha nem hiszel nekem.
Egyébként is világfájdalmam, hogy a Baldur 2-őt etalonozza mindenki, bár annak a vitának nem itt van a helye: ha valaki gondolja, irjon be a játék fórumába, ha arra járok, szivesen gondolatot cserélek vele.
Szerintem egyébként a Planescape: Torment az etalon az NPC-k kidolgozottságát tekintve, legalábbis a "normális fantasy játékok" között.

Mindegy, nem akartalak kioktatni, csak a véleményemet irtam le, meg ez egy tök szubjektiv dolog, igy remélem, nincs harag. Amúgy tényleg jó a cikk, a végén adott pontszám pedig egyezik az általam a játékra (gondolatban) adott pontszámmal.

Endure. In enduring, grow strong.