Misztika, Vallások, keleti >< Gonosz, Paranormális tevékenységek

Mephisto:
Én nem vagyok vallásos, és mégsem érzem bezártnak magamat.
Amit te leírtál, az EGY nézőpont:
"Akinek nincs egy szilárd hite, az a szabad világban bezárnak érezheti magát, a bezártságot az a tudat adja, hogy egyszer mindennek vége van, isa pur és homou vogymuk, meghalunk vége, egy vallásos ember viszont szembe néz a halállal, s nem rágódik azon mi lesz, hiszen tudja jól: tettei alapján itélik meg"

Lehet, hogy amit írok nem fog tetszeni(sőt lehet, hogy nem is igaz), de ugyanez, más szemszögből:
A vallás "csak" egy búvóhely azok számára, akik nem tudják elfogadni a természet törvényeit, azaz születünk és elmúlunk. A haláltól való félelelem az, ami a kül. vallások élet utáni filozófiáit létrehozta(paradicsom, nirvána, reinkarnáció stb.). Sőt ezt kombinálták azzal, hogy az életedben elkövetett dolgok befolyással bírnak a halálod utáni sorsodra.

Persze biztos, hogy könnyebb az embernek megbékülni a sorsával(a halállal), ha bízhat egy bizonyos folytatásban.

A vallásnál (pl. keresztény) maradva egy érdekes gondolat:
Csak az ember a kiválasztott, aki(ha minden jól megy) a mennyországba juthat?
Csak az ember az a bizonyos, akinek van lelke és az tovább él?
Mi a helyzet az állatokkal? Azok csak úgy elpusztulnak? Nekik nincs folytatás? Az egész univerzum ezért a néhány milliárd emberért jött létre(ill. készült isten keze által...)?


Na a lényeg az, hogy én tisztelem mások érzelmeit, felfogását, hitét. Elfogadom azt, ha valaki vallásos, DE!
Ha én elfogadom, hogy valaki hisz istenben, akkor más is fogadja el, hogy én nem hiszek./ Ne mondja azt, hogy bezártnak érezhetem magam /
Nem jogos kérés?

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Istenhitre visszatérve: az én véleményem az, hogy az ember és Isten kapcsolata kezdettől fogva van, csak mi vagyunk azok (akár aktívan vagy passzívan, akár magunktól vagy a környezet hatására) ezt a kapcsolatot megszakítjuk, félretesszük, megtagadjuk. Isten és ember minden vallásban, minden embernél egy személyes kapcsolatot jelent, jogunkvan Isten szeretetét elutasítani, de ez olyan: mondjuk gyorshajtasz. Elkapnak, bíróságra kerül az ügy, s mondjuk apád a bíró. 100e forint vagy egy hét a fogdában az ítélet. Akkor te elfogadod, hogy apád kifizesse az óvadékot, vagy megtagadod apádat, és inkább elzárkózol? Érted, mire célzom? Isten szeretete mindig kiárad az emberre, Isten akkor is befogad, ha nem voltál sokáig vallásos. Az előbbi példában az apa az Isten, te vagy a vádlott, akinek a bűne, hogy nem hiszel abban, aki teremtett. A 100e forint Isten szeretete és befogadása, feloldozása bűnöd alól, a fegyház meg a hitetlenség megtestesítője, amíg nem nem hiszel bezártnak érezheted magad e földön.

Egy hitetlen azt kérdezi, hogy meddig élvezhetem az életem, a vallásos pedig, hogy mikor jön már el Isten országa. Akinek nincs egy szilárd hite, az a szabad világban bezárnak érezheti magát, a bezártságot az a tudat adja, hogy egyszer mindennek vége van, isa pur és homou vogymuk, meghalunk vége, egy vallásos ember viszont szembe néz a halállal, s nem rágódik azon mi lesz, hiszen tudja jól: tettei alapján itélik meg.



Ki melyik vallás után érdeklődik? mert engem mindegyik érdekel, de arról gyűjtök anyagot, ami Minket érdekel. Pl. Hinduizmusról szivesen dumálgatnék.


Amúgy azért egy Bibliája mindenkinek van, nem? Legalábbis csak azért, mert egy híres könyv. A Biblia nagyon misztikus és nehezen érthető mű, mivel a régi szóhasználat párosul azzal, hogy aki írta a könyvét, az nem biztos, hogy értette mit is ír valójában. Pl. kevesen tudják, hogy a híres tékozló fiú történetében a báty a tékozló, nem az öcs.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.