Magyar film a II. világháborúban harcolt magyar katonákról?

Pedig az a "legszebb" (ha van ilyen ebben a kategóriában) háborús film. Az a film már művészet, és nagyon jó gondolatok vannak benne, ráadásul mellőzi a "mi vagyunk a faszagyerekek" mentalitást. Zseniális pl. az a mogoldás, ahogy a halott japán gondolatait (kissé képzavar, tudom) hallod.

nah nekem az Őrület határán közben volt ilyen érzésem. Senki nem maradt meg a filmből utána..

shit happens

Bár még nem olvastam végig a hozzászólásodat, a századszintű-ötleteddel nem értek teljesen egyet. Gondolom, az EA-ból lett átmentve a dolog.

Íme, az én "álláspontom":
Az EA egyértelműen a bajtársiasságot helyezi előtérbe, ezt jelöli meg oknak az E század kitűnőségéért. Azonban egy magyar századot nemigen lehet összehasonlítani a jenkivel, nem csak felszerelés szintjén. És legfőképpen:
A téma sem azonos. A magyar film elvileg a drámát helyezné előtérbe. Nincs mit szépíteni, ott és akkor katasztrófa történt, és elvileg ezt szeretnénk bemutatni. Ezt azonban ha úgy mutatod be, mint ahogy az EA-ban láttad, vagyis kollektíve az alakulatot, nem hiszem, hogy más lesz, mint hogy egy X magyar századból itt-ott kilőnek névtelen és arctalan embereket, megfagynak, a század megfogyatkozik, de hősiesen ellenáll vagy épp széthullik; viszont az egyén tragédiáját csak akkor látnád meg benne, ha a centrumban egy-két konkrét katona állna, akit a néző "ismerne", és az ő szemszögéből/ükből látnád az egészet, vagy őket "követné" a történet. (Az már más kérdés, hogy az ő szemével milyen "szintig" látod be a körülötte történő dolgokat.) Szerintem tehát egy, vagy kevés konkrét személy "felhasználásával", akár ő(ke)t követve, akár konkrétan az ő szemé(ük)ből jobban érzékeltetni lehetne a témát. Személyesebb az egész. Nem egy század történelmét dolgozzuk fel, hanem éreztetni akarunk valamit, ahhoz pedig nem feltétlen a távolságtartás a legjobb út. Ha egy századot helyezünk középpontba, meg lehet festeni magát a század "szellemét", mint a harcoló egységet, de akármilyen mélységig is mutatod be a katonáit, ha valakit pl. kilőnek, nem érzed annyira magadénak, hisz ott a "száz másik". Ha viszont azzal a katonával történik bármi, akit mondjuk két órán keresztül követtél, beleláttál a lelkébe, jobban érdekelni fog a sorsa, ezzel együtt jobban megfogható a globális lényeg is.

(Persze, lehet ellenérvelni, hogy az EA-ban is az ember a fél századot ismeri már név szerint, csak hát az egy "kicsit" hosszabb terjedelmű alkotás, és bőven van idő szinte mindenkiről jellemrajzot adni. Bár sokról még így sem sikerül természetesen, és persze ott nem egy nemzet veszteségéről szól a film.)

Hát, látom, hogy nagyon belemerültetek az egyszemszögű témába... de mint az őstéma nyitó, én eleve úgy képzeltem el ezt az egész NAGYFILMET, mint egy egész század! Nem lehet, egy ember szenvedését ábrázolni ott, ahol több százezren szenvedtek!
Szerintem magának a filmnek több szemszögből, és véleményből kell kiindulnia! Ha megint egy embert vennénk elő, akkor nem sokat térnénk el Holivúdtól.... Gondolok itt Miller századosra, vagy Zajcevre, és a többi, és a többi! Ha már Don-kanyar, akkor legyen testvéri küzdelem, és ne magánháború... mind az ellenséggel, mint a magát felemésztő szenvedéssel!
Eric irta, hogy 5 ember stb... meg menekülő magyarok, valamint nem megfelelően felszerelt katonák... ezt valaki más irta.... a lényeg, ha jól emlékszem, és ha visszagondolok a töriórákra, és a nagyapám meséire, akkor nem úgy indult ki ez a 2. hadsereg az orosz frontra, hogy rosszul vannak felszerelve... inkább téves információkat kaptak a megfelelő ruhaviseletről (akkoriban hiresztelték egy bőrcsizmáról, hogy nagyon jó, ilyen fasza, olyan fasza, még a magyar baka is ezt hordja... csak hát a bélése nem volt más.... mint valami mesterséges szörme.. vagy mi, ami nem nagyon birta a minusz 20 fokokat!) Igy, aki vigan kiballagott... az a párszázezer ember, azokban a felszerelésekben... nem csoda, hogy elhalálozott, ha nem az ottani harcokban, akkor a visszavonuláskor őket utolérő orosz télben! Még mindig ide jön az is, hogy az ellátmány csak akkor szakadt meg igazán... és végérvényesen a magyar védvonalaktól, amikor azok már nem előrenyomulóban, hanem állóháborúban voltak! A német hátsó véderők szépen felfokták az ellátmányt, a lőszert, a fegyvereket, a zsiroskenyeret, a szalonnát, a leveleket, és minden olyan személyes és katonai dolgot, ami szükséges lett volna egy túléléshez!
Arra is úgy emlékszem, hogy az orosz 42-es ellentámadáskor, amikor mindent bevetettek a szovjetek... tüzérség, légierő, gyalogság mértéktelen számban, akkor nem a magyarok hagyták el előszőr a helyüket, hanem az északon... vagy délen... erre már nem emlékszem, állomásozó román hadosztály... akik úgy döntöttek, hogy inkább visszavonulnak, igy megnyitva a két szárny közül valamelyiket... ezzel a magyarok nem nagyon értettek egyet, mert ha azok tartják az állást, nem kerültek volna kinos helyzetbe.. azaz nem kerültünk volna... igy is napokig kitartottunk, fedezve ezzel a románok seggét, és már csak akkor kezdtünk el visszavonulni, amikor az oroszok, szinte már szó szerint a spájzban voltak! Tehát... ennyit a menekülésről, és az ellátmányról!
Az elitalakulatos képi világ szerintem tökéletes lenne egy ilyen filmhez... plusz a ryan közlegény beliek is! Igaz én a műtermes felvételt csak a Bastognei jelenetekben vettem észre... a többiben eléggé valósághű volt az egész... nekem legalábbis annak tűnt!
Visszatérve a filmhez! Valóban egy önéletrajzot, egy olyan művet kéne megfilmesiteni, amiben a katona leirja az ott tapasztaltakat... csak nem egy embertől... hanem a többitől is! Ennyi járna nekik!
A sorozattal pedig egyet értek... egy ekkora hadsereghez... azaz ennyi történéshez nem elég egy filmet csinálni... mint tiszteletadás... hanem ha már elkezdtük az elejétől, akkor mennyen végig... persze sorozatban! Kicsit elit alakulat, ryan közlegény.... de legalább a miénk lenne, és szivünk lelkünk benne lenne!
Én a végére hasonlóképpen gondoltam, fényképek, esetleg fekete fehér hangnélküli bejátszások... az elejére pedig csak a sejtelmes készülődést tudom elképzelni! Itt szeretném utoljára leirni azt az emlékképet, amit nagyapám mesélt el kiskoráról és az apjáról.... Induló vonat, szép nyári délután, integető, mosolygó apuka, aki visszanéz gyermekére, és feleségére!... Nos, én úgy képzelném el az egész nyitását, hogy lassú képsorokban bemutatnák magát az állomást... előszőr a sinpárt, majd a rágördülő vagonokat, a peron fehérre festett szélét, a baka bakancsokat, amint azok sorra fellépnek a vonatra... (persze mind lassitva, nem mutatva mást, csak a cipőket!), aztán jönne a fejmagasság, a családtagokról, megviselt emberekről... asszonyokról, lányokról, apákról, anyákról, kisgyerekekről, és minden egyes archoz csatlakozna egy boldog, vagy egy szomorú katona arca, aki integet, mosolyog, vagy esetleg sir! Közben kirandó szöveg a fontos eseményekről, amik magyarországot ebbe a helyzetbe sodorta, néhány számszerű adat, évszámok, fontos nevek, esetleg helyszinek! Semmi narrátor szöveg, csak a szép magyaros hegedű szó... a Csillagok, csillagok nóta hegedűváltozata ... persze a film elejének lassú menetével párhuzamos ütemben, esetleg a magyar hegedűszó, egy egész vonószenekar, vagy zenekar KISÉRETÉBEN, de nem elnyomva azt!
Aztán lassan komótosan elindul a vonat... innentől kezdődne a film... aminek történetét, szerintem mi magunk tehetnénk össze ... a szereplőket is mi magunk alakithatnánk, vagy konkrét könyvekből vehetnénk ki azokat!
Én az egészet tulajdonképpen nem a fővárosi pályaudvaron, hanem egy kis vidéki semmi közepén képzeltem el... ahol csak egy életszakaszt kapunk a nagy viharból... nem lenne végre Budapest központú... mivel a legtöbb film mindig innen indul ki...
Arra is gondoltam, hogy azokat a személyeket mutatnák be, akik egy faluból indultak el a dicsőségért, az elismerésért.... a film vége meg szólhatna arról, hogy hányan tértek vissza... a "dicsőségből, elismerésből", hányan maradtak.... abból a világból, amiből mint hős katonafik elindultak... és megtört, csalódott emberek tértek vissza...
Az egész film... zenéjére csak azért tennék egy kis hangsúlyt, mert mi magyarok nem csak filmet, de még zenét sem tudunk jól kiválasztani! (Sorstalanság kontra Enio Morricone! A zene nem annyira tetszett a filmhez kapcsolva...) Szerintem, mivel magyar művészetről van szó... mármint a magyar filmművészetről, az egészet végig kell kisérnie a magyar motivumoknak, a magyar hegedűnek, a citerának, a bőgőnek, a furujának, a magyar népdalnak... (el tudjátok képzelni ugye... de ne a noxot vegyétek alapul, hanem mondjuk azokat a szép, magasiven éneklő, vékony hangú, izes magyarsággal éneklő kislányokra, akikről leri az, hogy "sirva vigad a magyar")
Egyelőre csak ennyit szeretnék megjegyezni...
A honlapra meg a régebbi beirásokat is fel kéne tenni, amik az egészről elindultak.... kiindultak...

Ronald "Bloody" Speirs