Magyar film a II. világháborúban harcolt magyar katonákról?

Nekem szerencsére él még 85 éves dédnagymamám és szokott meaélni II. VH-s sztorikat. Bár ő nem harcolt (nő létére), de azért elő szokott kerülni egy-két kemény dolog is...

Jó ötletnek tartanák egy ilyen filmet, de hát Magyarországon kívül nem nagyon lenne sikere, mert mi ezekben a háborúkban ugye bár a "rossz" fiúk voltunk. Milyen fogadtatása lenne egy olyan filmnek amiben azt mutatnák be, hogy a németek milyen fasza gyerekek voltak. Sajon a történelmet a győsztesek írják. Így a II. VH-ban mi maradunk a "rosszak".

"Ha állat lennék nem tartanék embert a lakásban!"

csak annyit, hogy egy embernek ne kelljen mégegyszer ugyanazt végigszenvednie, ha nem is a valóságban, de a filmvásznon....

Sztem ezt senki se így fogja föl. Ez inkább megtiszteltetés számukra mint teher(lásd: rengeteg háborus film) és különben se hiszem, hogy annyira el akarnák felejteni ezeket a dolgokat(akármennyire is kemény dolgok ezek). Elvégre akkor miért mesélnének róla a fiaiknak, unokáiknak?
Legalábbis nagy papám mindig hajlandó volt mesélni háborus "élményeiről". Igaz ő németországban harcolt és koránt sem doni körülmények között de ő is sok jó barátot vesztett el.
Sajnos fiatal voltam mikor meghalt és akkor még nem is nagyon érdekelt a dolog így elég kevés dolog maradt meg bennem.

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)

... Az a gondom, ha egy valakinek az életét mutatjuk be részletesen... legalábbis, ami megtörtént vele, már kiesik az a szó, hogy ők! És mi ugyebár nem egy emberről szeretnénk filmet késziteni... legalábbis a többség ezt mondja! A másik, hogy nehéz filmre vinni pont ugyan azt, ami azzal az emberrel megtörtént... tulajdonképpen visszaüthetnek olyan dolgok is, amiknek nem kéne! Persze ezzel nem azt mondom, hogy ne csináljuk igy... csak annyit, hogy egy embernek ne kelljen mégegyszer ugyanazt végigszenvednie, ha nem is a valóságban, de a filmvásznon.... Arra próbálok kilyukadni, ha mondjuk beültetjük az öreg veteránt a saját életéről szóló filmjére, vagy valamelyik bajtársáéról, és ugyan azt kapná vissza, amit már réges rég el akart felejteni! Azokat a barátokat... igaz csak nevükben hasonlókat látná újra és újra meghalni, szenvedni! Szerintem, ha már tisztelgünk... ne egy embernek, vagy embereknek, hanem az egész magyar hadseregnek! Igy kitalált szereplők vihetnék végig a filmet reális szálakon végigfuttatva! De ez az én véleményem! Ettől függetlenül ugyan olyan jónak tartom az életrajzos ötletet! Nekem teljesen mindegy lenne, csak lenne már végre róla szó a filmtársadalomban!

Ronald "Bloody" Speirs

Örülök, hogy tetszik.
A visszaemlékezés tele van ehhez hasonló megdöbbentő esetekkel, pl. a katonák szó szerint összecsinálták magukat egy-egy közeli tüzérségi gránátbecsapódáskor v. az az epizód, amikor kíváncsiságból ráköp a rádióra és az nagyot koppanva lepattan a fémről ui. már a levegőben megfagyott...

Az élet a legnagyobb drámaíró, kitalálni nem kell semmit sem, elég ha a megtörtént eseményeket hűen visszaadja a film.

'The owls are not what they seem'

Abból a könyvből amit Herrera linkelt komoly kis forgatókönyvet lehetne írni.

"Bemegyek, a házak közé sehol senki. A hóból fekete foltok látszanak ki. A varjak nagy károgással feszállnak előlem, majd kissé távolabb újra leszállnak, egy fekete foltra. Oda megyek egy fekete folthoz. Megdöbbenek a látványtól arcnélküli halott az arcát kicsipkedték a varjak. Mellette százával a többi félig betemetve porhóval. Mind magyar egyenruhában. (...) – Mi történt itt? Tele van az egész környék magyar halottal, itt voltak az oroszok? – Dehogy voltak, a csapatcsendőrök voltak itt. Akinek nem volt fegyvere a hátrajövők között azt agyonlövöldözték minden cécó nélkül. Két napig irtották az embereket mikor tisztek is jöttek, és mondták: "Nincsen fegyverük az embereknek, mert le vannak váltva. A fegyvereket leadták a leváltóknak." Akkor abbahagyták és tovább mentek."

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)