Dead Space 2

Az első Dead Space epizód nagy rajongójaként hatalmas elvárásaim vannak a közelgő folytatással kapcsolatosan, amelyeket némi kétség fűszerez részemről, hogy vajon a Visceral képes lesz-e mind teljesíteni. Személy szerint olyan horror nagyágyúk között tartom számon a játékot, mint például a The Thing, a Jericho, vagy a DOOM 3. Ezekhez felnőni nem gyerekjáték, és a fiúknak igen keményen meg kell izzadniuk, hogy az említett játékok, vagy akár az előző epizód szintjét meg tudják ugorni. A félelemkeltés ugyanis nem túl egyszerű műfaj, akármennyire is annak látszik. Az edzett idegűeknek – és a felspanolt ingerküszöbűeknek – elég keményen oda kell pakolni, hogy... jaj, le sem írom. Erre pedig halmozottan képes volt a Dead Space, félve nyitottam ki benne minden egyes ajtót vagy kanyarodtam be egy-egy szűk folyosóra, és rettegtem attól, hogy akármelyik sarokból a necromorphok ocsmány entitásai ugorhatnak a nyakamba.

A sztori szerint három év telt el az USG Ishimura hajóról való szabadulásunk óta. Főhősünk, Isaac kicsit megkattant, teljesen érthető okokból kifolyólag – részben a Marker hatására – és a találgatások a sztorival kapcsolatban leginkább arra mutatnak, hogy a második résznek otthont adó Sprawl űrállomásra bizonyos űrterápiás célokkal érkezik meg hősünk. Azért csak találgatunk, mert a Visceral mind a mai napig – nagyon okosan – titokban tartja a sztorivonal főbb elemeit. Ráadásul új színt visz a játékba az a tény, hogy az Ishimura űrhajónál is sokkal nagyobb űrállomáson mindenféle negyedek találhatóak (mint például szórakoztató központ, vagy akár az első küldetésünknek otthont adó kórház), amelyek az ígéretek szerint külön-külön is felveszik a versenyt az előző epizód űrhajójának méreteivel. Csak győzzük (és merjük) felfedezni! A szűk zegzugos folyosók helyett tehát az újragondolt pályatervezésnek hála nagyobb tereket is kapunk. Csak nehogy a para-faktor rovására menjen.

Ahogyan azt már fentebb említettem, nem leszünk egyedül, sőt, az űrállomás él és lélegzik... egy darabig. A káosz kirobbanását szerencsénk lesz közvetlenül is megtapasztalni, ugyanis ott-tartózkodásunk alatt üt ki a baj. Ez meg ugye pont kapóra jön Isaac mentális terápiájához... hisz a pókiszonyban szenvedőket is pókok felpakolásával próbálják gyógyítani. Mivel Isaac nagyon tapasztalt már a necromorphok nyúlványainak levagdalásában különböző célszerszámokkal, adott a lehetőség arra, hogy az űrállomás életben maradt tagjai megrohamozzák őt – azaz minket – mindenféle feladataikkal, hogy mentsék az irhájukat. A Visceral állítása szerint ezek összetettebbek lesznek, mint gondoljuk. Szokjátok a gondolatot, hogy ezen túl Isaac beszélgetni is fog, nem is keveset, valamint a sisakjától is megszabadul egy-két nyugodtabb pillanatban. Mindezekkel leginkább a divatos akciódús, kevésbé félelmetes, sokkal inkább kézben tartott káosz felé terelik a játékot, s Isaac egy olyasfajta megmentő szuperhőssé kezd avanzsálódni, akinek célja nem is csak a saját bőrének mentése, hanem az űrállomás lakóit is ki akarja húzni a csávából.

Az újdonságok természetesen nem merülnek ki ennyiben. Kapunk multiplayer lehetőséget, amelynek egyik fele leginkább a Left 4 Deadre fog hasonlítani, csak a környezet áthelyeződik az űrbe, valamint a két szemben álló fél az Isaac hasonmások és a necromorphok lesznek. Kerültek ki érdekes infók azzal kapcsolatban is, hogy kooperatív mód is előkerülhet a játékban, bár ez még hivatalos megerősítést nem kapott. Természetesen új ellenfeleket is üdvözölhetünk a Stalkerek személyében, amik csapatosan vadásznak, bekerítenek, elcsalnak egy számukra megfelelő pozícióba, majd végeznek a gyanútlan és felkészületlen játékossal. Ellenük hozták be a fejlesztők a mozgásérzékelős aknákat eregető új stukkert, amivel okozhatunk majd nekik egy pár kellemetlen pillanatot. Illetve egy szigonypuskát is kapunk majd, amellyel felszegezhetjük a falra a túl virgonc nekrókat, ahol aztán – egy darabig – nyugton maradnak. De marad a plazmavágó is, amely az első rész talán leginkább ikonikus fegyvere volt, amellett, hogy az egyik legjobban használható is. Ennek hála továbbra is vagdalhatjuk a testrészeket, természetesen nem az élvezet – de! – hanem a taktikázás céljából, hogy megnyomorítsuk ellenfeleinket.

A játék kiadása vészesen közeleg, hamarosan bele is vethetjük magunkat egy újabb rémálomba, amely reményeink szerint nem jut a B-kategóriás második részek sorsára. Reméljük, hogy a fejlesztők az ígéreteket beváltják és a sok újítás ellenére a valódi sava-borsa nem fog elveszni a játéknak. Ha csak fele annyira fogunk rettegni tőle, mint az első résztől, akkor már nagy baj nem lehet.